Harminc év telt el azóta, hogy kifutott az első Polgári Gondola, a tanácskozás, amely máig élő hagyományként szimbolizálja a polgári értékek és a közös gondolkodás fontosságát. Az évforduló apropóján dr. Szalay Péterrel, az Angyalföld–Újlipótvárosi Polgári Egyesület egykori elnökével idéztük fel az első hajóutat: hogyan zajlott, milyen élményekkel gazdagította a résztvevőket, és miként vált az esemény három évtized alatt a közösségi párbeszéd és a polgári elkötelezettség maradandó jelképévé.
–Milyen előzményei voltak az I. Polgári Gondolának?
– A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület gyökerei az Angyalföld-Újlipótvárosi Polgári Együttműködés Egyesület 1995. május 31-i megalakulásáig nyúlnak vissza. A székhelyünk akkor Budapesten a XIII. kerületben, a Balzac utca 31. szám alatti épületben volt, itt kezdtük el a működésünket.
– Milyen tevékenységet folytattak az alapítás után?
– Újlipótvárosban igyekeztünk valódi közösségi életet teremteni. Számos rendezvényt, kulturális estét, irodalmi és történelmi témájú beszélgetést szerveztünk, amelyek gondolatébresztők voltak. Meghívtunk írókat, történészeket, közéleti személyiségeket – olyan embereket, akik hitelesen tudtak szólni a polgári értékekről és a társadalmi felelősségvállalásról. Vendégeink között volt például Nemeskürty István is, aki maga is a kerületben lakott, és mindig szívesen beszélgetett a közönséggel. Ezeken az alkalmakon az emberek megszólaltak, véleményt formáltak, kapcsolatokat építettek. Fontosnak tartottuk, hogy a polgári gondolat ne elvont eszme legyen, hanem élő, emberi tapasztalattá váljon, olyan közösségi élménnyé, amelyben a kultúra, a párbeszéd és a felelősségvállalás egyszerre kap helyet. Újlipótváros nyitott, értelmiségi közegében ehhez megvolt a befogadó légkör és a nyitottság is.
– Hogyan született meg a Polgári Gondola ötlete?
– Egyesületünk kezdeményezte és szervezte meg – a Batthyány Lajos Alapítvány támogatásával – az első Polgári Gondolát 1995. szeptember 23-án. A Jászai Mari téri hajóállomásról indult egy hajókirándulással egybekötött tanácskozás, amelyre az ország különböző megyéiből és városaiból hívtuk meg a polgári egyesületek képviselőit, valamint számos ismert közéleti szereplőt, akik a polgári gondolat támogatói voltak.
– Mi volt célja a rendezvénynek?
– A célunk az volt, hogy ösztönözzük a polgári alternatíva felmutatását, feltérképezzük a mozgalommá szélesítés lehetőségeit, és kijelöljük a szükséges tennivalókat. Konkrét programok és akciók bemutatásával szerettünk volna gyakorlati segítséget adni a polgári szervezetek működéséhez.
– Mi szerepelt a tanácskozás hivatalos napirendjén?
– Három rendkívül érdekes és tartalmas előadást hallhattunk azon a napon. A megnyitó előadást Nemeskürty István tartotta „A polgárosodás kezdetei Magyarországon” címmel, őt követte Andorka Rudolf „Polgári értékrend és gondolkodás a XX. századi Magyarországon”, majd Martonyi János „Rendszerváltás, jogállamiság és polgári magatartás” című előadása. Mindhárom előadás nagy hatást tett a résztvevőkre – különböző nézőpontból, de azonos szellemiséggel beszéltek a polgári értékekről, felelősségről és közösségi gondolkodásról. Érezni lehetett, hogy valódi párbeszéd indult el, amely sokakat megerősített abban, hogy a polgári gondolatnak van jövője Magyarországon. Olyan emberek beszéltek a polgári értékekről, akik nemcsak ismerték a témát, hanem hitelesen is tudtak róla szólni – történészként, szociológusként, jogászként vagy éppen közéleti emberként.
– Milyen fő gondolatok hangzottak el az előadásokban?
– Nemeskürty István megnyitójában arról beszélt, hogy a polgári gondolkodás Magyarországon már a reformkort megelőzően is létezett, és nemcsak az arisztokráciában, hanem a városi és falusi értelmiség körében is jelen volt. Arra biztatott, hogy a társadalom ismerje fel és vállalja ezt a történelmi örökséget. Andorka Rudolf azt hangsúlyozta, hogy a polgárság fogalma hazánkban bizonytalan, a valódi polgári értékek – műveltség, felelősség, önállóság – csak részben gyökereztek meg. Úgy vélte azonban, hogy tudatos közösségi építkezéssel ezek az értékek újraéleszthetők. Martonyi János előadásában a rendszerváltás tapasztalatait elemezte, rámutatva, hogy a jogállam működése nemcsak intézmények, hanem szemlélet kérdése is. A válságok mélyén szerinte értékválság húzódott meg, amelyből a civil társadalom megerősödése és egy közös „polgári minimum” megteremtése jelenthette a kiutat.
– Mit jelent ma, 30 év távlatából visszatekinteni az I. Polgári Gondolára?
– Ma, három évtized múltán azt látom, hogy az akkori kezdeményezés nemcsak egy rendezvény volt, hanem egy korszak hangulata, egy polgári ébredés pillanata. 1995-ben sokunkban élt a remény, hogy a rendszerváltás után valódi polgári társadalom épülhet Magyarországon, olyan közösségekkel, amelyek önszerveződnek, vitáznak, felelősséget vállalnak egymásért és a nemzetért.
– Milyen volt a hangulat az I. Polgári Gondolán, hogyan emlékszik vissza arra a napra?
– A hajón nem pusztán előadásokat hallgattunk, hanem valódi gondolatcsere zajlott, és sokan úgy szálltak le a hajóról, hogy kicsit másképp néztek az országra, a történelemre, de talán még a saját szerepükre is. Az I. Polgári Gondola igazi értelme abban rejlett, hogy felkeltette a figyelmet, elindított beszélgetéseket, és adott egyfajta szellemi iránytűt, még ha nem is tudtunk minden kérdésre választ adni. Olyan találkozási pont volt, ahol értelmiségiek, civil szervezetek, fiatalok és idősebbek együtt gondolkodtak arról, hogyan lehet a polgári értékeket élővé és cselekvéssé tenni. A hajó maga is szimbólummá vált: egy irányba haladtunk, közös akaratból és hitből, hogy érdemes együtt gondolkodni a polgári Magyarország jövőjéről.
– Harminc év után idén, október 18-án is kifutott a Polgári Gondola. Milyen volt ez a jubileumi esemény?
– Megható érzés volt, hogy három évtized múltán is újra együtt lehettünk a Polgári Gondolán, a hajón, amely hagyományként azóta is minden évben kifut. Idén a Sorskérdéseink 2025 programsorozat volt a téma, aminek a középpontjában a közös gondolkodás, a párbeszéd fontossága, valamint a közéletet és a nemzet jövőjét alakító kérdések álltak. A helyszínen ismét aláírtuk a Polgári Gondola Nyilatkozatot, amely a nemzet megmaradását, a közjó szolgálatát és a vitakultúra erősítését hangsúlyozza. Ez a gesztus minden évben emlékeztet bennünket arra, hogy a polgári értékek megőrzése és megélése közös felelősségünk. Meghívott vendégünk, Orbán Viktor miniszterelnök úr gondolatai különösen nagy érdeklődést váltottak ki – a zártkörű beszélgetés valóban tartalmas és inspiráló volt mindannyiunk számára. Jó volt látni, hogy három évtized után is él az a közösségi szellem, amely 1995-ben elindította a Polgári Gondolát.
– Mit jelent Önnek személyesen a „polgári” szó? És ha egy mondatban kellene üzenni a jövő polgári nemzedékeinek, mit mondana nekik?
– Számomra a „polgári” szó azt jelenti, hogy az ember nemcsak önmagáért, hanem a közösségéért, a hazájáért és a nemzetéért is képes tenni. A polgári gondolkodás lényege az, hogy tudjuk, a szabadság csak akkor ér valamit, ha felelősséggel párosul. Ha egy mondatban kellene üzenni a jövő polgári nemzedékeinek, azt mondanám: „Szeressétek a hazátokat, becsüljétek egymást, és soha ne csak beszéljetek róla, hanem tegyetek is érte.”
Gajdos Erzsébet, mpee.hu