Mi az, hogy polgár? Mit takar a „polgári értékrend”? – ezeket a kérdéseket fejtegették Tusványoson, az MPEE szervezésében Korodi Attila, Csíkszereda polgármestere, Kovács Péter, Budapest XVI. kerületének polgármestere, Makláry Ákos, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének elnöke, valamint Varga Zsolt, az e-benchmark kutatási igazgatója.

A kutatási igazgató kezdetnek kifejtette, hogy az egyesülettel karöltve 2021 óta minden évben felmérik, mi is az a „polgári értékrend”. Az ezres mintán végzett reprezentatív felmérésből a kutató azonosított 16 változót, amelyből az értékrend áll: biztonság, munka, nyugalom, műveltség, önmegvalósítás, szabadság, család, helyi közösség, megbecsülés, igazságos elosztás, mások segítése, állampolgári jogok, állampolgári kötelességek, Magyarország, közösségekhez való kapcsolódás valamint közéletben, vagy a civil társadalomban való részvétel.

Ki a legliberálisabb?

Fontos különbséget tett két tulajdonság szerint a kutató, a liberális/polgári értékrend és a nemzeti/baloldalra való szavazás között. Kifejtette, hogy a szavazás kérdésében a nemzeti volt elől, míg az értékrendek terén fej-fej mellett alakultak az adatok. A kutatásban a legliberálisabb a 40-es korosztály lett, a legpolgáribb a 60-as. Érdekességként említette a kutató, hogy minél iskolázottabb valaki, annál polgáribb a gondolkodása, a legliberálisabbak a 8 általános és az alatti végzettségűek.

Kovács Péter polgármester elmondta, hogy számára a polgári értékrend definitíve a tízparancsolat, az hogy az emberek mit gondolnak annak, már egy másik kérdés. Szerinte azok a polgárok, akik ismerik a magyar történelmet, tanultak belőle, valamit le akarnak tenni az asztalra és toleránsak – sokkal toleránsabbak, mint a magukat liberálisnak gondolók.

Ha valaki a polgári értékrendre gondolt, akkor az az örökölt és tanult hagyományok tiszteletét tükrözi – fejtegette Makláry, majd leszögezte, hogy kell egy bizonyos megdolgozott élet ahhoz, hogy valaki azt mondja, hogy „én keresztény vagyok és értelmiségi”.

Európai lenne a budapesti?

A kutatási igazgató beszámolt arról, hogy a budapestiek 38 százaléka azt mondja, hogy ő csak magyar, míg 43 százaléka vélekedik úgy, hogy ő elsősorban magyar s csak másodsorban Európai. 

„A legliberálisabb város több mint 80 százaléka elsősorban magyarnak tartja magát, nem európainak, azért ez sok mindent elmond”

 – jegyezte meg. Kovács Péter az értékrend, illetve a szavazás kérdéséről kifejtette, hogy ő akkor is volt polgármester, amikor nem nemzeti kormány volt. Akkor találkozott egy baloldali idős bácsival, aki elmondta neki, hogy nagyon örül neki, mert végre van egy politikus, akihez emberként lehet viszonyulni, lehet vele beszélgetni, vitatkozni. A polgármester a polgári értékrend mellett érvelve leszögezte, hogy ez a legnagyobb ki nem használt előnyük a liberális gondolkozókkal szemben, hogy míg ők le akarnak nyomni, nem érdeki őket más gondolat, csak az övék, addig a polgári értékrendet vallóknak fontos, hogy megmutassuk milyen a vita, mutassunk számukra egy viszonyulási mintát.

Istentelen a polgár?

A kutatásból kiderült az is, hogy a vallás mint tényező nem meghatározó szempont a polgári értékrend szempontjából. Ennek kapcsán a résztvevők kifejtették, hogy a kommunista 45 év és a hozzá csatolt időszak legnagyobb kára, hogy elfelejtettünk Istenről beszélni, „sikerült” Istent kiszorítani a közösségi és a társadalmi életünkből, 

RÖSTELLJÜK ISTEN NEVÉT KIEJTENI A CIVIL ÉLETÜNKBEN, A VALLÁS TÚLZOTTAN BELE LETT TOLVA A PRIVÁT ÉLETÜNKBE.

Van-e megoldás? Erre a kérdésre válaszolva kifejtették a panelbeszélgetésen, hogy a katolikus egyház a reneszánszát éli Amerikában, míg Európában nem. Abban egyeztek meg, hogy az egyházi szervezeteknek oda kell menni az emberekhez, viszont nem meggyőzni kell őket, hanem példát kell mutatni nekik az életünkkel, amivel kialakulhat egy szimpátia, majd egy értékazonosság.

Szöveg és nyitókép: Mandiner/Varga Mátyás Zsolt