A Közéleti kultúra – kooperáció vagy konfrontáció kerekasztal-beszélgetés a társadalmi és politikai kommunikáció állapotát, kihívásait és megújulási lehetőségeit járta körül. A beszélgetésen részt vett Dömötör Csaba (EP-képviselő), L. Simon László (miniszteri biztos), Gloviczky Zoltán (rektor), valamint Molnár-Bánffy Kata (kommunikációs szakember), a moderátor szerepét pedig Győri Enikő (EP-képviselő, MPEE elnök) töltötte be.
Győri Enikő kiemelte, hogy a közéleti párbeszéd és az értelmes viták elengedhetetlenek a közélet megújításához. Hangsúlyozta, hogy a mai kommunikációs térben mindenki részt vehet a nyilvánosságban, ezért a politikusoknak felelősségteljesen kell alkalmazkodniuk, és példát kell mutatniuk a fiatal generációk számára. Fontosnak tartja a tisztes, visszafogott kommunikációt, amely képes teret nyerni a mai színvonalcsökkenés mellett is. Emellett a politikusok kötelessége, hogy nyíltan bemutassák munkájukat és álláspontjaikat, ezzel erősítve a közbizalmat és a hitelességet.
Molnár-Bánffy Kata rámutatott arra, hogy egy egész generáció nőtt fel a digitális világban, azonban fontos hangsúlyozni: ez a generáció nem homogén. A digitális eszközök – például az okostelefon – már a legszegényebb településeken is jelen vannak, de a társadalmi esélyek és a kommunikációs képességek rendkívül eltérőek. Ugyanakkor a gyerekek körében már nem feltétlenül a technológiai eszköz birtoklása a választóvonal, hanem az, milyen családi, nevelési háttérből érkeznek.
A politikai kommunikációra is igaz, hogy a fő törvényszerűségek nem változnak, ettől függetlenül vannak technológiai változások fogalmazott Dömötör Csaba. Hozzátette: „Ma már kis túlzással bárkiből lehet véleményvezér.” Bár ez lehetőséget teremt a részvételre, komoly veszélyeket is hordoz, mint az álhírek terjedése, a durvuló közbeszéd,
– Az lehet sikeres, akár a régi, akár az új kommunikációs térben, akinek van egy magával ragadó története arról, hogy mit és hogyan szeretne csinálni – mondta a politikus.
Gloviczky Zoltán szerint a mai Z és Alfa generáció sokkal kritikusabb médiahasználó, mint gondolnánk. Ugyanakkor a közéleti kommunikációban a hitelesség helyett ma már gyakran a hatás dominál, ami veszélyezteti a valódi tartalom érvényesülését. Úgy fogalmazott: „Utat kell keresni, de az útkeresés mindig nevelési kérdés is.”
L. Simon László író, miniszteri biztos úgy vélekedett, hogy nagyon komoly változás közepén vagyunk. Erről pedig később úgy fognak megemlékezni, mint az ipari forradalmak korszakáról. „Amit biztosan detektálhatunk, az a közbeszédnek és a politikai beszédnek a romlása”, mondta. A kultúrpolitikus történeti távlatba helyezte a kérdést: Szabad György példáját hozta fel, és elmondta, hogy a parlamenti jegyzőkönyvek régebbi korszakában sokkal felkészültebb, tartalmasabb beszédek hangzottak el. Ma a gyors reagálás, a hatásvadászat, a tartalom háttérbe szorulása jellemzi a politikai diskurzust. A politikai hatékonyság fontosságát nem vitatja, de hangsúlyozta: a minőséget nem szabad a hatékonyság oltárán feláldozni.
Dömötör Csaba kitért arra is, hogy az Európai Bizottság ötven tényellenőrt finanszíroz, akik ráhatással vannak arra, hogy a közösségi médiában mit és hogyan lehet mondani. Arról pedig nagyon nehéz információt szerezni, hogy miként hoznak döntéseket. Úgy látja, Brüsszel részéről egyoldalú szabályozási törekvések vannak, amelyek elsősorban jobboldali hangokat korlátoznának.
A beszélgetés során többször előkerült az egyéni felelősség kérdése is. Dömötör Csaba kiemelte, hogy az internetes tájékozódás 2020 óta meghaladja a hagyományos médiafogyasztást, ami új kommunikációs stílust hozott. A politikai szereplők feladata, hogy ennek ellenére is példát mutassanak – „Nem személyeskedem, hanem álláspontokról beszélek.”
Molnár-Bánffy Kata arról beszélt, hogy sokan azért nem olvassák a kommenteket, mert elviselhetetlen a gyűlölet, ami ott megjelenik – de attól még a kommentek ott vannak. A gyűlölködés arc nélkül történik, és sokan olyasmit írnak le, amit szemtől szemben sosem mernének kimondani. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a gyerekeket nem lehet mindenáron megóvni a digitális tér visszásságaitól, de az otthonról hozott értékek és a családi háttér meghatározó védőhálót jelenthetnek. Szerinte a mai fiatalok alapvetően okosak, képesek különbséget tenni, ha van mire építeniük, ez a felelősség elsősorban a családé. A kommunista rendszerben felnőttként saját tapasztalatából is úgy látja: a családi háttér és a hozott minták adják a legfontosabb kapaszkodót. Pusztán technikai vagy leegyszerűsített kommunikáció nem elegendő – a meggyőző tartalom mögött értékeknek kell állniuk.
Legyen szó politikai véleményről vagy online hozzászólásról, minden közéleti megszólalásnak következménye kell, hogy legyen. A résztvevők szerint a hitelesség, felelősség és hatékonyság hármasát nem szabad szembeállítani – ezek egymást erősítő értékek kell, hogy legyenek.
mpee.hu
Fotó: Bethlendi Tamás
