A Sorskérdéseink 2025 programsorozat Jelenünk és jövőnk a digitális világban elnevezésű munkacsoportjának célja, hogy átfogó képet adjon a digitális technológiák mindennapjainkra gyakorolt hatásairól. Jelenleg zártkörű szakmai fórumok zajlanak, ahol felkért szakértők osztják meg álláspontjukat, majd a jelenlévőkkel közösen vitatják meg a legfontosabb kérdéseket. A folyamat részleteiről és eddigi tapasztalataikról a munkacsoport vezetőjét, Szabó Csaba Attilát, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem professor emeritusát, a Professzorok Batthyány Körének titkárát kérdeztük.
– Professzor úr, hol tart jelenleg a munkacsoport tevékenysége, és mikor osztják meg az eredményeket a nyilvánossággal?
– Egy elkötelezett munkacsoport állt össze, amelynek örömmel vállaltam vezetését, amikor erre felkértek a projekt megálmodói, bár akkor még nem láttam pontosan, hogy milyen összetett feladat előtt állunk. Jelenleg ott tartunk, hogy meghatároztuk azokat a fő témaköröket, amelyekkel foglalkozni szeretnénk, ezek a technológiai háttér, az innováció; a mindennapi életünkben a szabályozás és az etikai kérdések; az információszerzés, az oktatás és tartalomkészítés. Ezeken a témakörökön belül rengeteg kérdést vetettünk fel, és már meg is fogalmaztuk számosra a válaszokat. Most egy munkadokumentumot állítunk össze, amelyből a projekt végén egy összefoglaló kiadvány készül majd. Elindultak társadalmasító rendezvények, zártkörű szakmai vitákat tartunk felkért előadókkal. A napokban Budapesten és Miskolcon tanácskoztunk, hamarosan Székesfehérváron ülünk össze. Nyáron részt veszünk a tusványosi szabadegyetemen, ősztől pedig a szélesebb nyilvánosság elé tárjuk az eredményeinket.
– A munkacsoport neve széles spektrumot ölel fel, nemcsak a mesterséges intelligenciáról szól. Miért fontos, hogy ne csak az MI-re koncentráljanak?
– Valóban, a munkacsoportunk neve Jelenünk és jövőnk a digitális világban, és ezt szándékosan választottuk így. A mesterséges intelligencia egyre inkább átszövi a mindennapokat, hiszen jelen van a magánéletben, a szórakozásban, a tanulásban és az információszerzésben is, ugyanakkor a digitális világ szolgáltatásai, lehetőségei és alkalmazásai már jóval az MI előretörése előtt jelen voltak az életünkben. Mi ezekkel a korábbi és jelenlegi kihívásokkal is foglalkozunk, ezért nem egy szűken vett technológiai témára fókuszálunk, hanem arra, hogyan alakítja át mindez az emberi életet, a társadalmat, a tudást és a közösségeket.
– Milyen hatással van a mesterséges intelligencia az oktatásra, különösen a tanárok szerepére? Egyetemi tanárként hogyan látja ezt a folyamatot a felsőoktatásban?
– A mesterséges intelligencia jelentősen átalakítja az oktatást, és valóban felmerül a kérdés: mi lesz a tanár szerepe ebben az új helyzetben? Két évvel ezelőtt az első
reakció az volt, hogy tiltották a mesterséges intelligencia használatát az egyetemeken, vagyis az árnyoldalak kerültek előtérbe. Azóta ez a kezdeti ijedség alábbhagyott, és a felsőoktatási intézmények többsége már tudatosan készíti fel a tanárokat és a hallgatókat a mesterséges intelligencia használatára. A tanár szerepe szerintem nem szűnik meg, sőt, új szintre emelkedik. A tanítás mellett a tanulási folyamatok irányításában, az értelmezésben és az etikai keretek kialakításában is kulcsszerepük marad. Egyre több egyetemen indultak mesterséges intelligenciával foglalkozó kurzusok, ahol megtanítják, hogyan lehet jól kérdezni, fogalmazni, gondolkodni ezeknek az eszközöknek a használatával. Fontos, hogy úgy használjuk, hogy közben megőrizzük az emberi értékeket és kapcsolatokat.