Az alábbiakban a miniszterelnöki beszéd szó szerinti leirata olvasható: Tisztelt Schmitt és Áder Elnök Urak és kedves Feleségeik! Tisztelt Házelnök Úr! Kedves Külhoni Magyar Elöljárók! Hölgyeim és Uraim! A 2024-es év nem is kezdődhetett volna rosszabbul. Köztársasági elnök asszonyunk benyújtotta lemondását az országgyűlésnek. Olyan ez, mint egy rémálom. Mindannyiunkat megvisel. A tisztelt és nagyra becsült, hazájáért, a magyar emberekért és családjaikért dolgozó, sőt harcoló, Magyarországot a nagyvilágban méltó módon képviselő Elnök asszony távozott. Mindannyian úgy láttuk őt a köztársasági elnöki tisztségben, mint aki oda való. A magyarok jobbik énjét, a jó tulajdonságainkat testesítette meg. Családanya, aki kedves és felkészült, aki nem a férfiakkal szemben és nem az ő mércéjük szerint akarta bizonyítani a rátermettségét. Ez nekem mindig is imponált. A maga természetes módján mutatta meg nekünk, férfiaknak, hogy a nők érzelem- és gondolatvilága nélkülözhetetlen és pótolhatatlan az élet minden területén, ideértve a politikát is. Mert férfi és nő külön csak két fél, de együtt egy egész, akik képesek teljes, egészséges és boldog életet teremteni a családban és a hazában is. Távozása bár helyes, de nagy veszteség Magyarország számára. A lemondás oka az, hogy egy gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekmény leplezéséért elítélt embernek elnöki kegyelmet adott. Kegyelmi döntését a magyarok elsöprő többsége nem fogadta el és elutasította. Márpedig az elnök legszebb, egyben legnehezebb feladata a nemzeti egység fenntartása, s ha ez bármilyen okból megbillen, akkor a helyreállítása is. A lemondás indoklásából tudjuk, hogy a nemzeti egységet éppen az ő döntése bontotta meg, így ő maga helyreállítani már nem tudhatta. Ezért be kell látnunk, az történt, aminek ebben a helyzetben történnie kellett. A kibillent egyensúlyt helyreállítani, a felháborodás magasba csapó hullámait megszelídíteni, a család- és a gyermekvédelem ügyében a nemzetet újraegyesíteni csak az elnök lemondásával és új elnök hivatalba lépésével lehet. Az igazságügy-miniszter asszony az elnök határozatát az alkotmányos szokásoknak megfelelően ellenjegyezte, 25 év töretlen gyakorlatát folytatva. Távozása az államélet törvényeinek elkerülhetetlen és – azt hiszem – igazságtalan következménye. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Jó emberek is hoznak rossz döntéseket. A legjobbakkal is megesik. Ha létezne időgép, és visszarepülhetnénk a múltba, biztos vagyok abban, hogy kijavítanák a hibát. De időgép nem létezik. Így a kormányra vár a feladat, hogy a kizökkent időt helyretolja, az erkölcsi rendet helyreállítsa, és a kialakult helyzetet jogilag is orvosolja. A gyermek sérthetetlen, bántalmazása a legsúlyosabb büntetést vonja maga után. Kegyelemnek ilyenkor helye nincs. Ezért a lemondás helyes volt, és megerősít bennünket. Az elnök és az igazságügy-miniszter munkáját zaklatott szívvel és mindannyiunk nevében megköszönöm. A lemondás körüli vitáról pedig csak annyit mondhatok, illetve annyit mondanom kell, hogy a távozó két asszony kisujjában több méltóság van, mint a baloldal összes vezetőjében együttvéve. Kedves Barátaim! Ha már beütött a baj, legalább annyi hasznunk legyen, hogy tanulunk belőle együtt, és most ezt ne spóroljuk meg. A szemünk előtt lezajló dráma arra emlékeztet bennünket, hogy milyen kockázatokkal kell szembenéznünk nap mint nap. Ma, amikor egyre kevésbé nézetek és tervek vitájáról van szó, amikor a nemzetállamok függetlensége, szuverenitása áll a világ nagyhatalmú pénz- és erőközpontjainak célkeresztjében, a kockázatok különösen is nagyok. Értékes tanulság, hogy az ökölvívás törvényei a politikában ma hasznosabbak, mint a balett-tánc szabályai. Hiába vagy Mike Tyson vagy éppen Muhammad Ali, tudnod kell, a politikában mindig csak egy ütésre vagy a padlótól, ezért csak a gondos mérlegelés és a körültekintő óvatosság segíthet. Meg persze az, ha egy megelőző keresztbeveréssel kiütöd az ellenfeled, de az egy másik tanulság és egy másik beszéd arról, hogy jobb adni, mint kapni. A lényeg, hogy a modern politika vastörvénye az alázat. A nemzetszolgálat személyes alázatot is követel, tudnod kell, akármilyen magasan is vagy, egyedül sohasem lehetsz elég okos. Nincs védett hely, még a legmagasabb hivatalban is lehet hibázni. A politikai hiba persze akkor is bosszantó, ha van rá magyarázat. Hát még ha nincs! A kegyelmi döntés miatti felháborodást az növelte dühvé a jobboldalon, hogy nem egy bonyolult helyzetben hozott döntésről van szó, hanem egy ki nem kényszerített hibáról. A jobboldal számára ez olyan egyszerű, mint a faék. Pedofil bűncselekményeknél nincs kegyelem! De ami felkorbácsolta a jobboldal dühét, az mérsékelje az indulatainkat is. A lemondás ugyanis elégtétel és példa az ország számára. Esélyt adott Magyarországnak, hogy a bajból megerősödve kerülhessünk ki, és úgy is fogunk. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A tanulságokon túl feladat is adódik. A magyar gyermekvédelmi rendszert meg kell erősíteni, át kell fésülni, és ki kell egészíteni a gyermekeink védelmét hivatott jogszabályainkat – az alkotmánytól a miniszteri rendeletekig. Az áldozatok kálváriája kötelez bennünket. Arra kötelez, hogy megerősítsük a gyermekvédelmi intézményeink vezetését és felügyeletét, az ott dolgozókra vonatkozó előírásokat és korlátozásokat. Mindezeket együtt pedig egy új gyermekvédelmi törvénycsomag formájában be kell nyújtanunk az országgyűlésnek. A képmutató és kétszínű baloldal ott majd vitézkedhet. Na, ott majd lehet kapaszkodni. Sürgető feladat az új köztársasági elnök megválasztása is. Azt kérem az országgyűlés kormánypárti frakcióitól, hogy az elnök asszony távozásának napján indítsák el az új elnök megválasztásához vezető eljárást. Kérem, hogy az átmeneti időszakot szorítsuk minimálisra, ahogy az egy nagy és erős kományzópárthoz illik. Kedves Barátaim! Ezzel a legfontosabb és legsürgetőbb dologgal végeztem is. No, de akárhogyan is, az élet megy tovább, a munka folytatódik, a feladatok 2024-ben sem lesznek könnyűek, és nem lesznek egyszerűek. Még talán emlékszünk, hogy 2019 volt az utolsó békeév. 2020 februárjában elszabadult a COVID-járvány, 2022-ben pedig kitört az orosz–ukrán háború. Ötödik éve kell rendkívüli körülmények között és embert próbáló nyomás alatt élnünk és dolgoznunk. Ez mindenkit megvisel egyen-egyenként is, a családjainkat is és a nagy, közös családunkat, a magyar nemzetet is. Ötödik éve az egész ország és minden család keményen dolgozik, hogy megvédhessük azt, amit korábban már elértünk. Van, amit sikerült, és van, amit nem. A legfontosabbat, a munkahelyeket sikerült megvédeni. Sőt, azt látjuk, hogy még soha nem dolgoztak annyian Magyarországon, mint éppen most. A 2010-ben tett legnagyobb vállalásunk fölött, az egymillió új munkahely megteremtésén túl vagyunk. Persze itt is a B-középnek van igaza: még még, még, ennyi nem elég! A foglalkoztatási ráta ma 75 százalékos, de el akarjuk érni a 85 százalékot, és el is fogjuk. Becslésünk szerint itthon még legalább 300 ezer ember bevonható a munka világába, s minden évben többen jönnek haza, mint … Bővebben: Orbán Viktor évértékelő beszéde