A Kiszámíthatóság és normativitás elnevezésű tanácskozáson „Tudomány és innováció – hogyan házasítsuk össze az impakt faktort és a profitot egy intézményben?” címmel kerekasztal-beszélgetést tartottak szeptember 26-án a Szegedi Tudományegyetem József Attila Tanulmányi és Információs Központjában. A beszélgetést Dr. Kristóf Péter innovációs és felsőoktatási szakértő, a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület tagja, a Magyar Innovációs Szövetség alelnöke moderálta. A tanácskozás fővédnöke Csák János kulturális és innovációs miniszter volt.

A kerekasztal-beszélgetést Orbán Gábor, a Nemzeti Egészségügyi és Orvosképzésért Alapítvány kuratóriumi elnökének előadása vezette fel.

Kerekasztal-beszélgetésen Dobi Kitti, az MBH Bank Nyrt. humán erőforrásért felelős vezérigazgató-helyettese, Dr. Horváth Zita, a Miskolci Egyetem rektora, Bodrogi Richárd, a Tempus Közalapítvány főigazgatója, Kiss Ádám, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal elnöke és Dr. Szászi István, a Bosch csoport vezetője Magyarországon és az Adria régióban vettek részt.

Az elhangzottakat a beszélgetést vezető Dr. Kristóf Péter innovációs és felsőoktatási szakértő, a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület tagja, a Magyar Innovációs Szövetség alelnöke foglalta össze:

Napjaink gyorsuló fejlődését digitális technológiák és innovációk hajtják. A jelenség jelentős hatással van az oktatási rendszerekre, azokon belül is a felsőoktatásra, az egyetemi világra, ami szintén soha nem látott sebességgel alakul át. Mindez egyszerre jelent veszélyt, és hoz magával komoly lehetőségeket, miközben egyre szorosabb együttműködést kényszerít ki az oktatás-kutatás-innováció szereplői között.

A modellváltással a hazai intézményrendszer jelentős része megkapta annak lehetőségét, hogy saját sorsáról maga döntsön, megfogalmazva jövőképét, meghatározva küldetését, stratégiáját, kijelölve a taktikai lépések sorozatát. A döntési kompetencia mellett az intézmények többsége a korábban használt vagyonelemeket is saját tulajdonába vehette, tovább növelve a felelős gazdálkodás jelentőségét. Ebben az új modellben sokkal több múlik az intézményeket fenntartó alapítványok kuratóriumain, valamint az egyes kurátorok képességein és ambícióin: milyen módon teremtik meg, tartják fenn és fejlesztik tovább az általuk vezetett intézmények versenyképességét?

Amikor a világ 100-200 legjobb egyetemét megnézzük, akkor ezeknél azt látjuk, hogy az oktatás, a kutatás és az innováció kéz a kézben járnak. Mivel ezen intézmények jellemzően meghatározó szereplői az őket körülvevő ipari-gazdasági ökoszisztémáknak, ezért nem véletlen, hogy Magyarországon is szeretnénk látni hasonlóan jól működő egyetemi rendszereket, amelyek tevékenységének középpontjában a tudásgenerálás és a tudáshasznosítás áll – ami viszont szembenállást alakít ki a tudományos kiválóságot jelző impakt faktor, valamint az innovációs kiválóságot reprezentáló hasznosítási árbevétel és profit között.

Kerekasztal-beszélgetésünk elején visszatekintettünk a hazai felsőoktatási modellváltásra, annak korábban remélt és jelenleg megélt eredményeire, majd rátértünk a fő kérdésünkre: hogyan házasítható össze tudomány és innováció, impakt faktor és profit egy intézményben? Végül előre tekintettünk 10-20 évet és megnézzük, milyen lesz akkor a felsőoktatás és hogy mit tegyünk ma, hogy majd akkor is versenyképesek legyünk.

A kerekasztal-beszélgetés megállapításai:

A beszélgetés résztvevői több szempontból vizsgálták meg a modellváltás jelentőségét, valamint az innováció és az impakt faktor egy intézményben történő összevont kezelésének lehetőségét. Megállapították, hogy a profit és a tudományos kutatás igenis összeegyeztethető egymással, azok kéz a kézben járnak, illetve az intézmények vezetőinek olyan körülményeket szükséges teremteniük, ahol ez a lehetőség adott. Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy ezekre a kérdésekre tudomány és üzlet, gazdaság és társadalom más irányokból közelít, mást tart ezekben fontosnak, más célrendszerek mentén optimalizál. Éppen ezért a fenntartó kuratóriumi tagok bölcsességén és építő vitáján múlik, hogy a közeljövő magyar egyetemei mennyire lesznek versenyképesek, hiszen a felsőoktatás már most is globális, és a következő években a nemzetköz szereplők értékajánlata még tovább fog erősödni.

Egy egyetem önmagában kevés, még a legnagyobb szereplők sem rendelkeznek elegendő erővel és erőforrással ahhoz, hogy érdemi társadalmi és gazdasági hatást tudjanak generálni. Éppen ezért a szereplők aktív együttműködése szükséges, ahol alapvetően mindenki végzi azt a feladatot, amiért létezik (az egyetem oktat és kutat, a vállalat innovál), ugyanakkor közösen is dolgoznak különféle kihívásokon, projekteken, amelyek keretében közösen alkotnak, együtt hoznak létre valami újat.

Ugyanakkor ezek megvalósulásához az elmúlt évtizedek felsőoktatási mintájának alapjaiban kell megváltoznia. Erős vízióra, jól fókuszált küldetésre, profi végrehajtásra és erős menedzsmentre van szükség. A fenntartó alapítványok kurátorainak elsősorban ezeken a területeken kell markáns iránymutatóként, stratégiai gondolkodóként, konstruktív vitapartnerként és széleskörű szakmai alapokon nyugvó vezetőkként fellépniük.

mpee.hu

Orbán Gábor (kuratóriumi elnök, Nemzeti Egészségügyi és Orvosképzésért Alapítvány)

Kerekasztal-beszélgetés:

  • Dobi Kitti(vezérigazgató-helyettes, Magyar Bankholding Zrt.)
    • Horváth Zita (rektor, Miskolci Egyetem)
    • Kiss Ádám (elnök, Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal)
    • Szászi István (a Bosch csoport vezetője Magyarországon és az Adria régióban)
    • Bodrogi Richárd (főigazgató, Tempus Közalapítvány)

 Moderátor:

  • Kristóf Péter (Magyar Polgári Együttműködés Egyesület)