Magyar Polgári Együttműködés Egyesület

HÍRES MAGYAR NŐK – KOSSUTH ZSUZSANNA

Kossuth Zsuzsanna az 1848–49-es szabadságharcban a tábori kórházak főápolónője, Kossuth Lajos legfiatalabb húga szervezte meg a legelső katonakórházakat 1849-ben és elsőként hívta fel a világ figyelmét a sebesült katonák ápolásának kötelességére. Weninger Endre írása, montazsmagazin.hu. Józsa Judit kerámiaszobrász alkotását Gedai Csaba fotózta.

Zsuzsanna életében először 1831-ben találkozott az emberi szenvedéssel, amikor Északkelet-Magyarországon súlyos kolerajárvány tört ki. A kolera akkoriban nehezen gyógyítható betegség volt, ezért a hatóságok a kutak fertőtlenítésével és a terület lezárásával védekeztek, ami zavargásokhoz vezetett. A járvány elleni küzdelemben Kossuth Lajos is részt vett, mint vármegyei biztos, és munkájában nagy segítséget kapott húgától, aki itt szerezte első tapasztalatait a betegek gondozásában.

Ezután a magyar történelem egyik legfontosabb időszaka következett, a reformkor. Kossuth Lajos neve az 1832-36-os országgyűlés alatt vált országszerte ismertté az Országgyűlési Tudósítások szerkesztőjeként. 1833-ban a család is Pestre költözött, ahol Kossuth Lajos támogatta őket anyagilag. Zsuzsanna is bekapcsolódott a politikai életbe. Az országgyűlés után segített bátyjának a Törvényhatósági Tudósítások szerkesztésében. Úgy is mondhatjuk, hogy titkárnőjeként dolgozott. A Tudósításokat a hatóság betiltotta, Kossuth Lajost letartóztatták, majd börtönbüntetésre ítélték. A letartóztatás hírére, a házkutatást megelőzve Zsuzsanna több kompromittáló iratot eltüntetett a szerkesztőségből, például az utolsó szám kéziratát. A letartóztatás családi tragédiát okozott, Zsuzsanna apja nem sokkal ezután meghalt.

Zsuzsanna későbbi súlyos betegségének első tünetei, mint a fulladás és köhögési rohamok már 1840-ben jelentkeztek. 1841-ben férjhez ment Meszlényi Rudolfhoz, bátyja feleségének testvéréhez. Házassága boldog, kiegyensúlyozott volt. A házaspár Sárbogárdon telepedett le, és hamarosan két leánygyermekük született, Gizella és Ilona. Közben Kossuth Lajos Deák Ferenc közbenjárására kiszabadult a börtönből, és a reformellenzék egyik elismert vezetője lett. Munkájában Zsuzsanna és férje aktívan támogatta, részt vettek a magyar ipar fejlődését segítő Országos Védegylet működésében, és megalakították annak Fehér megyei szervezetét. Zsuzsanna szervezte meg Székesfehérváron az egyik első védegyleti bálat.

1848-ban nagy családi tragédia érte. Férje váratlanul meghalt, így kisfia, Rudolf csak az apa halála után született meg. 1848 végén a magyar kormány kénytelen volt az osztrák hadsereg elől Pestről Debrecenbe menekülni. Zsuzsanna és családja is ide költözött. 1849. április 14-én a Függetlenségi Nyilatkozat elfogadása után bátyját az ország kormányzójává választották. A kormányzó 1849. április 16-án húgát a tábori kórházak főápolójának nevezte ki.

A honvédség egészségügyi szolgálatának megszervezésében Zsuzsanna együttműködött Flór Ferenccel, a Rókus Kórház korábbi igazgatójával. A tábori kórházakban olyan korszerű módszereket próbáltak bevezetni, mint a sebesültek és a fertőző betegek elkülönítése vagy a műtétek altatással történő végrehajtása. Három hónap alatt Zsuzsanna körülbelül 70 tábori kórházat szervezett meg. Annak ellenére, hogy tüdőbaja súlyosabbá vált, fáradhatatlanul járta az országot, látogatta a kórházakat, és kivette részét a betegek ápolásában is. Segítőjével, Barna Ignác orvossal mindent megtettek a kórházi feltételek javításáért.

Zsuzsanna felhívást intézett a magyar nőkhöz, és felszólította őket az önkéntes betegápolásban való részvételre. Ebben a munkában szerinte a rend és pontosság mellett a legfontosabb az önfeláldozás és gyengédség azok iránt, akik ifjúságukat és életüket áldozzák fel a hazáért. Betegei később úgy emlékeztek vissza rá, hogy anyai szeretettel bánt velük. A sebesült osztrák hadifoglyokat is ugyanúgy gondozta, így később ők azt mondták róla, hogy nem ellenséget látott bennük, hanem a szenvedő embert.

A világosi fegyverletétel idején Aradon tartózkodott, majd menekülni próbált édesanyjával, két nővérével és a gyerekekkel. Menekülés közben meghalt másfél éves kisfia, Rudolf. Nagyváradon orosz fogságba került, majd átadták az osztrákoknak, akik Pestre vitték, és családjával együtt a hírhedt Újépületben tartották fogva. Tárgyalása során bátran és logikusan védte magát, kijelentette, hogy csak emberi kötelességét teljesítette. Mivel a korábbi osztrák hadifogoly tisztek mellette tanúskodtak, a haditörvényszék felmentette.

Ezután szűkösen élt, diákok kosztoltatásával próbálta eltartani a családját, majd nevelőintézetet nyitott, ahol a történelmet és a magyart ő tanította. Ekkor kapcsolatba került a Makk József korábbi tüzérparancsnok által szervezett összeesküvéssel, és 1851-ben letartóztatták. Az összeesküvés vádját nem tudták rábizonyítani, az amerikai nagykövet közbenjárására szabadon engedték, de családjával együtt kitiltották Magyarországról. Sőt, az osztrák hatóságok azt is követelték, hogy hagyja el Európát és költözzön az Egyesült Államokba.

Először Brüsszelbe költözött, ahol megtanulta a csipkeverés mesterségét. Csipkeverő műhelyt nyitott, ebből tartotta el a családot, de az osztrák hatóságok továbbra is zaklatták, és követelték távozását az USÁ-ba. Miután édesanyja súlyos beteg volt, így nem tudta vállalni az utazást, és a belga királyi család engedélyével Zsuzsanna Brüsszelben maradt. 1853-ban, édesanyja halála után távozott az Egyesült Államokba. Nem fogadta el az emigránsok által felajánlott anyagi támogatást, saját munkájából akart megélni. A csipkeveréssel próbálkozott, de tüdőbaja elhatalmasodott rajta, és 1854. június 29-én New Yorkban meghalt. 37 éves volt.

Nagy kortársának, Florance Nightingale-nek megadatott, hogy munkáját a krími háború után hazájában folytathassa, ahol megteremtette a modern ápolónőképzés alapjait. Kossuth Zsuzsannának erre nem volt lehetősége, de rövid élete a haza és emberszeretet, valamint a szenvedők iránti önfeláldozás csodálatos példája. Hamvai ma is New Yorkban nyugszanak. A Magyar Országgyűlés február 19-ét, Kossuth Zsuzsanna születésének évfordulóját a Magyar Ápolók Napjává nyilvánította.

www.mpee.hu

Kossuth Zsuzsanna az 1848–49-es szabadságharcban a tábori kórházak főápolónője, Kossuth Lajos legfiatalabb húga szervezte meg a legelső katonakórházakat 1849-ben és elsőként hívta fel a világ figyelmét a sebesült katonák ápolásának kötelességére. Weninger Endre írása, montazsmagazin.hu. Józsa Judit kerámiaszobrász alkotását Gedai Csaba fotózta.

Zsuzsanna életében először 1831-ben találkozott az emberi szenvedéssel, amikor Északkelet-Magyarországon súlyos kolerajárvány tört ki. A kolera akkoriban nehezen gyógyítható betegség volt, ezért a hatóságok a kutak fertőtlenítésével és a terület lezárásával védekeztek, ami zavargásokhoz vezetett. A járvány elleni küzdelemben Kossuth Lajos is részt vett, mint vármegyei biztos, és munkájában nagy segítséget kapott húgától, aki itt szerezte első tapasztalatait a betegek gondozásában.

Ezután a magyar történelem egyik legfontosabb időszaka következett, a reformkor. Kossuth Lajos neve az 1832-36-os országgyűlés alatt vált országszerte ismertté az Országgyűlési Tudósítások szerkesztőjeként. 1833-ban a család is Pestre költözött, ahol Kossuth Lajos támogatta őket anyagilag. Zsuzsanna is bekapcsolódott a politikai életbe. Az országgyűlés után segített bátyjának a Törvényhatósági Tudósítások szerkesztésében. Úgy is mondhatjuk, hogy titkárnőjeként dolgozott. A Tudósításokat a hatóság betiltotta, Kossuth Lajost letartóztatták, majd börtönbüntetésre ítélték. A letartóztatás hírére, a házkutatást megelőzve Zsuzsanna több kompromittáló iratot eltüntetett a szerkesztőségből, például az utolsó szám kéziratát. A letartóztatás családi tragédiát okozott, Zsuzsanna apja nem sokkal ezután meghalt.

Zsuzsanna későbbi súlyos betegségének első tünetei, mint a fulladás és köhögési rohamok már 1840-ben jelentkeztek. 1841-ben férjhez ment Meszlényi Rudolfhoz, bátyja feleségének testvéréhez. Házassága boldog, kiegyensúlyozott volt. A házaspár Sárbogárdon telepedett le, és hamarosan két leánygyermekük született, Gizella és Ilona. Közben Kossuth Lajos Deák Ferenc közbenjárására kiszabadult a börtönből, és a reformellenzék egyik elismert vezetője lett. Munkájában Zsuzsanna és férje aktívan támogatta, részt vettek a magyar ipar fejlődését segítő Országos Védegylet működésében, és megalakították annak Fehér megyei szervezetét. Zsuzsanna szervezte meg Székesfehérváron az egyik első védegyleti bálat.

1848-ban nagy családi tragédia érte. Férje váratlanul meghalt, így kisfia, Rudolf csak az apa halála után született meg. 1848 végén a magyar kormány kénytelen volt az osztrák hadsereg elől Pestről Debrecenbe menekülni. Zsuzsanna és családja is ide költözött. 1849. április 14-én a Függetlenségi Nyilatkozat elfogadása után bátyját az ország kormányzójává választották. A kormányzó 1849. április 16-án húgát a tábori kórházak főápolójának nevezte ki.

A honvédség egészségügyi szolgálatának megszervezésében Zsuzsanna együttműködött Flór Ferenccel, a Rókus Kórház korábbi igazgatójával. A tábori kórházakban olyan korszerű módszereket próbáltak bevezetni, mint a sebesültek és a fertőző betegek elkülönítése vagy a műtétek altatással történő végrehajtása. Három hónap alatt Zsuzsanna körülbelül 70 tábori kórházat szervezett meg. Annak ellenére, hogy tüdőbaja súlyosabbá vált, fáradhatatlanul járta az országot, látogatta a kórházakat, és kivette részét a betegek ápolásában is. Segítőjével, Barna Ignác orvossal mindent megtettek a kórházi feltételek javításáért.

Zsuzsanna felhívást intézett a magyar nőkhöz, és felszólította őket az önkéntes betegápolásban való részvételre. Ebben a munkában szerinte a rend és pontosság mellett a legfontosabb az önfeláldozás és gyengédség azok iránt, akik ifjúságukat és életüket áldozzák fel a hazáért. Betegei később úgy emlékeztek vissza rá, hogy anyai szeretettel bánt velük. A sebesült osztrák hadifoglyokat is ugyanúgy gondozta, így később ők azt mondták róla, hogy nem ellenséget látott bennük, hanem a szenvedő embert.

A világosi fegyverletétel idején Aradon tartózkodott, majd menekülni próbált édesanyjával, két nővérével és a gyerekekkel. Menekülés közben meghalt másfél éves kisfia, Rudolf. Nagyváradon orosz fogságba került, majd átadták az osztrákoknak, akik Pestre vitték, és családjával együtt a hírhedt Újépületben tartották fogva. Tárgyalása során bátran és logikusan védte magát, kijelentette, hogy csak emberi kötelességét teljesítette. Mivel a korábbi osztrák hadifogoly tisztek mellette tanúskodtak, a haditörvényszék felmentette.

Ezután szűkösen élt, diákok kosztoltatásával próbálta eltartani a családját, majd nevelőintézetet nyitott, ahol a történelmet és a magyart ő tanította. Ekkor kapcsolatba került a Makk József korábbi tüzérparancsnok által szervezett összeesküvéssel, és 1851-ben letartóztatták. Az összeesküvés vádját nem tudták rábizonyítani, az amerikai nagykövet közbenjárására szabadon engedték, de családjával együtt kitiltották Magyarországról. Sőt, az osztrák hatóságok azt is követelték, hogy hagyja el Európát és költözzön az Egyesült Államokba.

Először Brüsszelbe költözött, ahol megtanulta a csipkeverés mesterségét. Csipkeverő műhelyt nyitott, ebből tartotta el a családot, de az osztrák hatóságok továbbra is zaklatták, és követelték távozását az USÁ-ba. Miután édesanyja súlyos beteg volt, így nem tudta vállalni az utazást, és a belga királyi család engedélyével Zsuzsanna Brüsszelben maradt. 1853-ban, édesanyja halála után távozott az Egyesült Államokba. Nem fogadta el az emigránsok által felajánlott anyagi támogatást, saját munkájából akart megélni. A csipkeveréssel próbálkozott, de tüdőbaja elhatalmasodott rajta, és 1854. június 29-én New Yorkban meghalt. 37 éves volt.

Nagy kortársának, Florance Nightingale-nek megadatott, hogy munkáját a krími háború után hazájában folytathassa, ahol megteremtette a modern ápolónőképzés alapjait. Kossuth Zsuzsannának erre nem volt lehetősége, de rövid élete a haza és emberszeretet, valamint a szenvedők iránti önfeláldozás csodálatos példája. Hamvai ma is New Yorkban nyugszanak. A Magyar Országgyűlés február 19-ét, Kossuth Zsuzsanna születésének évfordulóját a Magyar Ápolók Napjává nyilvánította.

www.mpee.hu

Kossuth Zsuzsanna az 1848–49-es szabadságharcban a tábori kórházak főápolónője, Kossuth Lajos legfiatalabb húga szervezte meg a legelső katonakórházakat 1849-ben és elsőként hívta fel a világ figyelmét a sebesült katonák ápolásának kötelességére. Weninger Endre írása, montazsmagazin.hu. Józsa Judit kerámiaszobrász alkotását Gedai Csaba fotózta.

Zsuzsanna életében először 1831-ben találkozott az emberi szenvedéssel, amikor Északkelet-Magyarországon súlyos kolerajárvány tört ki. A kolera akkoriban nehezen gyógyítható betegség volt, ezért a hatóságok a kutak fertőtlenítésével és a terület lezárásával védekeztek, ami zavargásokhoz vezetett. A járvány elleni küzdelemben Kossuth Lajos is részt vett, mint vármegyei biztos, és munkájában nagy segítséget kapott húgától, aki itt szerezte első tapasztalatait a betegek gondozásában.

Ezután a magyar történelem egyik legfontosabb időszaka következett, a reformkor. Kossuth Lajos neve az 1832-36-os országgyűlés alatt vált országszerte ismertté az Országgyűlési Tudósítások szerkesztőjeként. 1833-ban a család is Pestre költözött, ahol Kossuth Lajos támogatta őket anyagilag. Zsuzsanna is bekapcsolódott a politikai életbe. Az országgyűlés után segített bátyjának a Törvényhatósági Tudósítások szerkesztésében. Úgy is mondhatjuk, hogy titkárnőjeként dolgozott. A Tudósításokat a hatóság betiltotta, Kossuth Lajost letartóztatták, majd börtönbüntetésre ítélték. A letartóztatás hírére, a házkutatást megelőzve Zsuzsanna több kompromittáló iratot eltüntetett a szerkesztőségből, például az utolsó szám kéziratát. A letartóztatás családi tragédiát okozott, Zsuzsanna apja nem sokkal ezután meghalt.

Zsuzsanna későbbi súlyos betegségének első tünetei, mint a fulladás és köhögési rohamok már 1840-ben jelentkeztek. 1841-ben férjhez ment Meszlényi Rudolfhoz, bátyja feleségének testvéréhez. Házassága boldog, kiegyensúlyozott volt. A házaspár Sárbogárdon telepedett le, és hamarosan két leánygyermekük született, Gizella és Ilona. Közben Kossuth Lajos Deák Ferenc közbenjárására kiszabadult a börtönből, és a reformellenzék egyik elismert vezetője lett. Munkájában Zsuzsanna és férje aktívan támogatta, részt vettek a magyar ipar fejlődését segítő Országos Védegylet működésében, és megalakították annak Fehér megyei szervezetét. Zsuzsanna szervezte meg Székesfehérváron az egyik első védegyleti bálat.

1848-ban nagy családi tragédia érte. Férje váratlanul meghalt, így kisfia, Rudolf csak az apa halála után született meg. 1848 végén a magyar kormány kénytelen volt az osztrák hadsereg elől Pestről Debrecenbe menekülni. Zsuzsanna és családja is ide költözött. 1849. április 14-én a Függetlenségi Nyilatkozat elfogadása után bátyját az ország kormányzójává választották. A kormányzó 1849. április 16-án húgát a tábori kórházak főápolójának nevezte ki.

A honvédség egészségügyi szolgálatának megszervezésében Zsuzsanna együttműködött Flór Ferenccel, a Rókus Kórház korábbi igazgatójával. A tábori kórházakban olyan korszerű módszereket próbáltak bevezetni, mint a sebesültek és a fertőző betegek elkülönítése vagy a műtétek altatással történő végrehajtása. Három hónap alatt Zsuzsanna körülbelül 70 tábori kórházat szervezett meg. Annak ellenére, hogy tüdőbaja súlyosabbá vált, fáradhatatlanul járta az országot, látogatta a kórházakat, és kivette részét a betegek ápolásában is. Segítőjével, Barna Ignác orvossal mindent megtettek a kórházi feltételek javításáért.

Zsuzsanna felhívást intézett a magyar nőkhöz, és felszólította őket az önkéntes betegápolásban való részvételre. Ebben a munkában szerinte a rend és pontosság mellett a legfontosabb az önfeláldozás és gyengédség azok iránt, akik ifjúságukat és életüket áldozzák fel a hazáért. Betegei később úgy emlékeztek vissza rá, hogy anyai szeretettel bánt velük. A sebesült osztrák hadifoglyokat is ugyanúgy gondozta, így később ők azt mondták róla, hogy nem ellenséget látott bennük, hanem a szenvedő embert.

A világosi fegyverletétel idején Aradon tartózkodott, majd menekülni próbált édesanyjával, két nővérével és a gyerekekkel. Menekülés közben meghalt másfél éves kisfia, Rudolf. Nagyváradon orosz fogságba került, majd átadták az osztrákoknak, akik Pestre vitték, és családjával együtt a hírhedt Újépületben tartották fogva. Tárgyalása során bátran és logikusan védte magát, kijelentette, hogy csak emberi kötelességét teljesítette. Mivel a korábbi osztrák hadifogoly tisztek mellette tanúskodtak, a haditörvényszék felmentette.

Ezután szűkösen élt, diákok kosztoltatásával próbálta eltartani a családját, majd nevelőintézetet nyitott, ahol a történelmet és a magyart ő tanította. Ekkor kapcsolatba került a Makk József korábbi tüzérparancsnok által szervezett összeesküvéssel, és 1851-ben letartóztatták. Az összeesküvés vádját nem tudták rábizonyítani, az amerikai nagykövet közbenjárására szabadon engedték, de családjával együtt kitiltották Magyarországról. Sőt, az osztrák hatóságok azt is követelték, hogy hagyja el Európát és költözzön az Egyesült Államokba.

Először Brüsszelbe költözött, ahol megtanulta a csipkeverés mesterségét. Csipkeverő műhelyt nyitott, ebből tartotta el a családot, de az osztrák hatóságok továbbra is zaklatták, és követelték távozását az USÁ-ba. Miután édesanyja súlyos beteg volt, így nem tudta vállalni az utazást, és a belga királyi család engedélyével Zsuzsanna Brüsszelben maradt. 1853-ban, édesanyja halála után távozott az Egyesült Államokba. Nem fogadta el az emigránsok által felajánlott anyagi támogatást, saját munkájából akart megélni. A csipkeveréssel próbálkozott, de tüdőbaja elhatalmasodott rajta, és 1854. június 29-én New Yorkban meghalt. 37 éves volt.

Nagy kortársának, Florance Nightingale-nek megadatott, hogy munkáját a krími háború után hazájában folytathassa, ahol megteremtette a modern ápolónőképzés alapjait. Kossuth Zsuzsannának erre nem volt lehetősége, de rövid élete a haza és emberszeretet, valamint a szenvedők iránti önfeláldozás csodálatos példája. Hamvai ma is New Yorkban nyugszanak. A Magyar Országgyűlés február 19-ét, Kossuth Zsuzsanna születésének évfordulóját a Magyar Ápolók Napjává nyilvánította.

www.mpee.hu

Kossuth Zsuzsanna az 1848–49-es szabadságharcban a tábori kórházak főápolónője, Kossuth Lajos legfiatalabb húga szervezte meg a legelső katonakórházakat 1849-ben és elsőként hívta fel a világ figyelmét a sebesült katonák ápolásának kötelességére. Weninger Endre írása, montazsmagazin.hu. Józsa Judit kerámiaszobrász alkotását Gedai Csaba fotózta.

Zsuzsanna életében először 1831-ben találkozott az emberi szenvedéssel, amikor Északkelet-Magyarországon súlyos kolerajárvány tört ki. A kolera akkoriban nehezen gyógyítható betegség volt, ezért a hatóságok a kutak fertőtlenítésével és a terület lezárásával védekeztek, ami zavargásokhoz vezetett. A járvány elleni küzdelemben Kossuth Lajos is részt vett, mint vármegyei biztos, és munkájában nagy segítséget kapott húgától, aki itt szerezte első tapasztalatait a betegek gondozásában.

Ezután a magyar történelem egyik legfontosabb időszaka következett, a reformkor. Kossuth Lajos neve az 1832-36-os országgyűlés alatt vált országszerte ismertté az Országgyűlési Tudósítások szerkesztőjeként. 1833-ban a család is Pestre költözött, ahol Kossuth Lajos támogatta őket anyagilag. Zsuzsanna is bekapcsolódott a politikai életbe. Az országgyűlés után segített bátyjának a Törvényhatósági Tudósítások szerkesztésében. Úgy is mondhatjuk, hogy titkárnőjeként dolgozott. A Tudósításokat a hatóság betiltotta, Kossuth Lajost letartóztatták, majd börtönbüntetésre ítélték. A letartóztatás hírére, a házkutatást megelőzve Zsuzsanna több kompromittáló iratot eltüntetett a szerkesztőségből, például az utolsó szám kéziratát. A letartóztatás családi tragédiát okozott, Zsuzsanna apja nem sokkal ezután meghalt.

Zsuzsanna későbbi súlyos betegségének első tünetei, mint a fulladás és köhögési rohamok már 1840-ben jelentkeztek. 1841-ben férjhez ment Meszlényi Rudolfhoz, bátyja feleségének testvéréhez. Házassága boldog, kiegyensúlyozott volt. A házaspár Sárbogárdon telepedett le, és hamarosan két leánygyermekük született, Gizella és Ilona. Közben Kossuth Lajos Deák Ferenc közbenjárására kiszabadult a börtönből, és a reformellenzék egyik elismert vezetője lett. Munkájában Zsuzsanna és férje aktívan támogatta, részt vettek a magyar ipar fejlődését segítő Országos Védegylet működésében, és megalakították annak Fehér megyei szervezetét. Zsuzsanna szervezte meg Székesfehérváron az egyik első védegyleti bálat.

1848-ban nagy családi tragédia érte. Férje váratlanul meghalt, így kisfia, Rudolf csak az apa halála után született meg. 1848 végén a magyar kormány kénytelen volt az osztrák hadsereg elől Pestről Debrecenbe menekülni. Zsuzsanna és családja is ide költözött. 1849. április 14-én a Függetlenségi Nyilatkozat elfogadása után bátyját az ország kormányzójává választották. A kormányzó 1849. április 16-án húgát a tábori kórházak főápolójának nevezte ki.

A honvédség egészségügyi szolgálatának megszervezésében Zsuzsanna együttműködött Flór Ferenccel, a Rókus Kórház korábbi igazgatójával. A tábori kórházakban olyan korszerű módszereket próbáltak bevezetni, mint a sebesültek és a fertőző betegek elkülönítése vagy a műtétek altatással történő végrehajtása. Három hónap alatt Zsuzsanna körülbelül 70 tábori kórházat szervezett meg. Annak ellenére, hogy tüdőbaja súlyosabbá vált, fáradhatatlanul járta az országot, látogatta a kórházakat, és kivette részét a betegek ápolásában is. Segítőjével, Barna Ignác orvossal mindent megtettek a kórházi feltételek javításáért.

Zsuzsanna felhívást intézett a magyar nőkhöz, és felszólította őket az önkéntes betegápolásban való részvételre. Ebben a munkában szerinte a rend és pontosság mellett a legfontosabb az önfeláldozás és gyengédség azok iránt, akik ifjúságukat és életüket áldozzák fel a hazáért. Betegei később úgy emlékeztek vissza rá, hogy anyai szeretettel bánt velük. A sebesült osztrák hadifoglyokat is ugyanúgy gondozta, így később ők azt mondták róla, hogy nem ellenséget látott bennük, hanem a szenvedő embert.

A világosi fegyverletétel idején Aradon tartózkodott, majd menekülni próbált édesanyjával, két nővérével és a gyerekekkel. Menekülés közben meghalt másfél éves kisfia, Rudolf. Nagyváradon orosz fogságba került, majd átadták az osztrákoknak, akik Pestre vitték, és családjával együtt a hírhedt Újépületben tartották fogva. Tárgyalása során bátran és logikusan védte magát, kijelentette, hogy csak emberi kötelességét teljesítette. Mivel a korábbi osztrák hadifogoly tisztek mellette tanúskodtak, a haditörvényszék felmentette.

Ezután szűkösen élt, diákok kosztoltatásával próbálta eltartani a családját, majd nevelőintézetet nyitott, ahol a történelmet és a magyart ő tanította. Ekkor kapcsolatba került a Makk József korábbi tüzérparancsnok által szervezett összeesküvéssel, és 1851-ben letartóztatták. Az összeesküvés vádját nem tudták rábizonyítani, az amerikai nagykövet közbenjárására szabadon engedték, de családjával együtt kitiltották Magyarországról. Sőt, az osztrák hatóságok azt is követelték, hogy hagyja el Európát és költözzön az Egyesült Államokba.

Először Brüsszelbe költözött, ahol megtanulta a csipkeverés mesterségét. Csipkeverő műhelyt nyitott, ebből tartotta el a családot, de az osztrák hatóságok továbbra is zaklatták, és követelték távozását az USÁ-ba. Miután édesanyja súlyos beteg volt, így nem tudta vállalni az utazást, és a belga királyi család engedélyével Zsuzsanna Brüsszelben maradt. 1853-ban, édesanyja halála után távozott az Egyesült Államokba. Nem fogadta el az emigránsok által felajánlott anyagi támogatást, saját munkájából akart megélni. A csipkeveréssel próbálkozott, de tüdőbaja elhatalmasodott rajta, és 1854. június 29-én New Yorkban meghalt. 37 éves volt.

Nagy kortársának, Florance Nightingale-nek megadatott, hogy munkáját a krími háború után hazájában folytathassa, ahol megteremtette a modern ápolónőképzés alapjait. Kossuth Zsuzsannának erre nem volt lehetősége, de rövid élete a haza és emberszeretet, valamint a szenvedők iránti önfeláldozás csodálatos példája. Hamvai ma is New Yorkban nyugszanak. A Magyar Országgyűlés február 19-ét, Kossuth Zsuzsanna születésének évfordulóját a Magyar Ápolók Napjává nyilvánította.

www.mpee.hu

Kossuth Zsuzsanna az 1848–49-es szabadságharcban a tábori kórházak főápolónője, Kossuth Lajos legfiatalabb húga szervezte meg a legelső katonakórházakat 1849-ben és elsőként hívta fel a világ figyelmét a sebesült katonák ápolásának kötelességére. Weninger Endre írása, montazsmagazin.hu. Józsa Judit kerámiaszobrász alkotását Gedai Csaba fotózta.

Zsuzsanna életében először 1831-ben találkozott az emberi szenvedéssel, amikor Északkelet-Magyarországon súlyos kolerajárvány tört ki. A kolera akkoriban nehezen gyógyítható betegség volt, ezért a hatóságok a kutak fertőtlenítésével és a terület lezárásával védekeztek, ami zavargásokhoz vezetett. A járvány elleni küzdelemben Kossuth Lajos is részt vett, mint vármegyei biztos, és munkájában nagy segítséget kapott húgától, aki itt szerezte első tapasztalatait a betegek gondozásában.

Ezután a magyar történelem egyik legfontosabb időszaka következett, a reformkor. Kossuth Lajos neve az 1832-36-os országgyűlés alatt vált országszerte ismertté az Országgyűlési Tudósítások szerkesztőjeként. 1833-ban a család is Pestre költözött, ahol Kossuth Lajos támogatta őket anyagilag. Zsuzsanna is bekapcsolódott a politikai életbe. Az országgyűlés után segített bátyjának a Törvényhatósági Tudósítások szerkesztésében. Úgy is mondhatjuk, hogy titkárnőjeként dolgozott. A Tudósításokat a hatóság betiltotta, Kossuth Lajost letartóztatták, majd börtönbüntetésre ítélték. A letartóztatás hírére, a házkutatást megelőzve Zsuzsanna több kompromittáló iratot eltüntetett a szerkesztőségből, például az utolsó szám kéziratát. A letartóztatás családi tragédiát okozott, Zsuzsanna apja nem sokkal ezután meghalt.

Zsuzsanna későbbi súlyos betegségének első tünetei, mint a fulladás és köhögési rohamok már 1840-ben jelentkeztek. 1841-ben férjhez ment Meszlényi Rudolfhoz, bátyja feleségének testvéréhez. Házassága boldog, kiegyensúlyozott volt. A házaspár Sárbogárdon telepedett le, és hamarosan két leánygyermekük született, Gizella és Ilona. Közben Kossuth Lajos Deák Ferenc közbenjárására kiszabadult a börtönből, és a reformellenzék egyik elismert vezetője lett. Munkájában Zsuzsanna és férje aktívan támogatta, részt vettek a magyar ipar fejlődését segítő Országos Védegylet működésében, és megalakították annak Fehér megyei szervezetét. Zsuzsanna szervezte meg Székesfehérváron az egyik első védegyleti bálat.

1848-ban nagy családi tragédia érte. Férje váratlanul meghalt, így kisfia, Rudolf csak az apa halála után született meg. 1848 végén a magyar kormány kénytelen volt az osztrák hadsereg elől Pestről Debrecenbe menekülni. Zsuzsanna és családja is ide költözött. 1849. április 14-én a Függetlenségi Nyilatkozat elfogadása után bátyját az ország kormányzójává választották. A kormányzó 1849. április 16-án húgát a tábori kórházak főápolójának nevezte ki.

A honvédség egészségügyi szolgálatának megszervezésében Zsuzsanna együttműködött Flór Ferenccel, a Rókus Kórház korábbi igazgatójával. A tábori kórházakban olyan korszerű módszereket próbáltak bevezetni, mint a sebesültek és a fertőző betegek elkülönítése vagy a műtétek altatással történő végrehajtása. Három hónap alatt Zsuzsanna körülbelül 70 tábori kórházat szervezett meg. Annak ellenére, hogy tüdőbaja súlyosabbá vált, fáradhatatlanul járta az országot, látogatta a kórházakat, és kivette részét a betegek ápolásában is. Segítőjével, Barna Ignác orvossal mindent megtettek a kórházi feltételek javításáért.

Zsuzsanna felhívást intézett a magyar nőkhöz, és felszólította őket az önkéntes betegápolásban való részvételre. Ebben a munkában szerinte a rend és pontosság mellett a legfontosabb az önfeláldozás és gyengédség azok iránt, akik ifjúságukat és életüket áldozzák fel a hazáért. Betegei később úgy emlékeztek vissza rá, hogy anyai szeretettel bánt velük. A sebesült osztrák hadifoglyokat is ugyanúgy gondozta, így később ők azt mondták róla, hogy nem ellenséget látott bennük, hanem a szenvedő embert.

A világosi fegyverletétel idején Aradon tartózkodott, majd menekülni próbált édesanyjával, két nővérével és a gyerekekkel. Menekülés közben meghalt másfél éves kisfia, Rudolf. Nagyváradon orosz fogságba került, majd átadták az osztrákoknak, akik Pestre vitték, és családjával együtt a hírhedt Újépületben tartották fogva. Tárgyalása során bátran és logikusan védte magát, kijelentette, hogy csak emberi kötelességét teljesítette. Mivel a korábbi osztrák hadifogoly tisztek mellette tanúskodtak, a haditörvényszék felmentette.

Ezután szűkösen élt, diákok kosztoltatásával próbálta eltartani a családját, majd nevelőintézetet nyitott, ahol a történelmet és a magyart ő tanította. Ekkor kapcsolatba került a Makk József korábbi tüzérparancsnok által szervezett összeesküvéssel, és 1851-ben letartóztatták. Az összeesküvés vádját nem tudták rábizonyítani, az amerikai nagykövet közbenjárására szabadon engedték, de családjával együtt kitiltották Magyarországról. Sőt, az osztrák hatóságok azt is követelték, hogy hagyja el Európát és költözzön az Egyesült Államokba.

Először Brüsszelbe költözött, ahol megtanulta a csipkeverés mesterségét. Csipkeverő műhelyt nyitott, ebből tartotta el a családot, de az osztrák hatóságok továbbra is zaklatták, és követelték távozását az USÁ-ba. Miután édesanyja súlyos beteg volt, így nem tudta vállalni az utazást, és a belga királyi család engedélyével Zsuzsanna Brüsszelben maradt. 1853-ban, édesanyja halála után távozott az Egyesült Államokba. Nem fogadta el az emigránsok által felajánlott anyagi támogatást, saját munkájából akart megélni. A csipkeveréssel próbálkozott, de tüdőbaja elhatalmasodott rajta, és 1854. június 29-én New Yorkban meghalt. 37 éves volt.

Nagy kortársának, Florance Nightingale-nek megadatott, hogy munkáját a krími háború után hazájában folytathassa, ahol megteremtette a modern ápolónőképzés alapjait. Kossuth Zsuzsannának erre nem volt lehetősége, de rövid élete a haza és emberszeretet, valamint a szenvedők iránti önfeláldozás csodálatos példája. Hamvai ma is New Yorkban nyugszanak. A Magyar Országgyűlés február 19-ét, Kossuth Zsuzsanna születésének évfordulóját a Magyar Ápolók Napjává nyilvánította.

www.mpee.hu

Kossuth Zsuzsanna az 1848–49-es szabadságharcban a tábori kórházak főápolónője, Kossuth Lajos legfiatalabb húga szervezte meg a legelső katonakórházakat 1849-ben és elsőként hívta fel a világ figyelmét a sebesült katonák ápolásának kötelességére. Weninger Endre írása, montazsmagazin.hu. Józsa Judit kerámiaszobrász alkotását Gedai Csaba fotózta.

Zsuzsanna életében először 1831-ben találkozott az emberi szenvedéssel, amikor Északkelet-Magyarországon súlyos kolerajárvány tört ki. A kolera akkoriban nehezen gyógyítható betegség volt, ezért a hatóságok a kutak fertőtlenítésével és a terület lezárásával védekeztek, ami zavargásokhoz vezetett. A járvány elleni küzdelemben Kossuth Lajos is részt vett, mint vármegyei biztos, és munkájában nagy segítséget kapott húgától, aki itt szerezte első tapasztalatait a betegek gondozásában.

Ezután a magyar történelem egyik legfontosabb időszaka következett, a reformkor. Kossuth Lajos neve az 1832-36-os országgyűlés alatt vált országszerte ismertté az Országgyűlési Tudósítások szerkesztőjeként. 1833-ban a család is Pestre költözött, ahol Kossuth Lajos támogatta őket anyagilag. Zsuzsanna is bekapcsolódott a politikai életbe. Az országgyűlés után segített bátyjának a Törvényhatósági Tudósítások szerkesztésében. Úgy is mondhatjuk, hogy titkárnőjeként dolgozott. A Tudósításokat a hatóság betiltotta, Kossuth Lajost letartóztatták, majd börtönbüntetésre ítélték. A letartóztatás hírére, a házkutatást megelőzve Zsuzsanna több kompromittáló iratot eltüntetett a szerkesztőségből, például az utolsó szám kéziratát. A letartóztatás családi tragédiát okozott, Zsuzsanna apja nem sokkal ezután meghalt.

Zsuzsanna későbbi súlyos betegségének első tünetei, mint a fulladás és köhögési rohamok már 1840-ben jelentkeztek. 1841-ben férjhez ment Meszlényi Rudolfhoz, bátyja feleségének testvéréhez. Házassága boldog, kiegyensúlyozott volt. A házaspár Sárbogárdon telepedett le, és hamarosan két leánygyermekük született, Gizella és Ilona. Közben Kossuth Lajos Deák Ferenc közbenjárására kiszabadult a börtönből, és a reformellenzék egyik elismert vezetője lett. Munkájában Zsuzsanna és férje aktívan támogatta, részt vettek a magyar ipar fejlődését segítő Országos Védegylet működésében, és megalakították annak Fehér megyei szervezetét. Zsuzsanna szervezte meg Székesfehérváron az egyik első védegyleti bálat.

1848-ban nagy családi tragédia érte. Férje váratlanul meghalt, így kisfia, Rudolf csak az apa halála után született meg. 1848 végén a magyar kormány kénytelen volt az osztrák hadsereg elől Pestről Debrecenbe menekülni. Zsuzsanna és családja is ide költözött. 1849. április 14-én a Függetlenségi Nyilatkozat elfogadása után bátyját az ország kormányzójává választották. A kormányzó 1849. április 16-án húgát a tábori kórházak főápolójának nevezte ki.

A honvédség egészségügyi szolgálatának megszervezésében Zsuzsanna együttműködött Flór Ferenccel, a Rókus Kórház korábbi igazgatójával. A tábori kórházakban olyan korszerű módszereket próbáltak bevezetni, mint a sebesültek és a fertőző betegek elkülönítése vagy a műtétek altatással történő végrehajtása. Három hónap alatt Zsuzsanna körülbelül 70 tábori kórházat szervezett meg. Annak ellenére, hogy tüdőbaja súlyosabbá vált, fáradhatatlanul járta az országot, látogatta a kórházakat, és kivette részét a betegek ápolásában is. Segítőjével, Barna Ignác orvossal mindent megtettek a kórházi feltételek javításáért.

Zsuzsanna felhívást intézett a magyar nőkhöz, és felszólította őket az önkéntes betegápolásban való részvételre. Ebben a munkában szerinte a rend és pontosság mellett a legfontosabb az önfeláldozás és gyengédség azok iránt, akik ifjúságukat és életüket áldozzák fel a hazáért. Betegei később úgy emlékeztek vissza rá, hogy anyai szeretettel bánt velük. A sebesült osztrák hadifoglyokat is ugyanúgy gondozta, így később ők azt mondták róla, hogy nem ellenséget látott bennük, hanem a szenvedő embert.

A világosi fegyverletétel idején Aradon tartózkodott, majd menekülni próbált édesanyjával, két nővérével és a gyerekekkel. Menekülés közben meghalt másfél éves kisfia, Rudolf. Nagyváradon orosz fogságba került, majd átadták az osztrákoknak, akik Pestre vitték, és családjával együtt a hírhedt Újépületben tartották fogva. Tárgyalása során bátran és logikusan védte magát, kijelentette, hogy csak emberi kötelességét teljesítette. Mivel a korábbi osztrák hadifogoly tisztek mellette tanúskodtak, a haditörvényszék felmentette.

Ezután szűkösen élt, diákok kosztoltatásával próbálta eltartani a családját, majd nevelőintézetet nyitott, ahol a történelmet és a magyart ő tanította. Ekkor kapcsolatba került a Makk József korábbi tüzérparancsnok által szervezett összeesküvéssel, és 1851-ben letartóztatták. Az összeesküvés vádját nem tudták rábizonyítani, az amerikai nagykövet közbenjárására szabadon engedték, de családjával együtt kitiltották Magyarországról. Sőt, az osztrák hatóságok azt is követelték, hogy hagyja el Európát és költözzön az Egyesült Államokba.

Először Brüsszelbe költözött, ahol megtanulta a csipkeverés mesterségét. Csipkeverő műhelyt nyitott, ebből tartotta el a családot, de az osztrák hatóságok továbbra is zaklatták, és követelték távozását az USÁ-ba. Miután édesanyja súlyos beteg volt, így nem tudta vállalni az utazást, és a belga királyi család engedélyével Zsuzsanna Brüsszelben maradt. 1853-ban, édesanyja halála után távozott az Egyesült Államokba. Nem fogadta el az emigránsok által felajánlott anyagi támogatást, saját munkájából akart megélni. A csipkeveréssel próbálkozott, de tüdőbaja elhatalmasodott rajta, és 1854. június 29-én New Yorkban meghalt. 37 éves volt.

Nagy kortársának, Florance Nightingale-nek megadatott, hogy munkáját a krími háború után hazájában folytathassa, ahol megteremtette a modern ápolónőképzés alapjait. Kossuth Zsuzsannának erre nem volt lehetősége, de rövid élete a haza és emberszeretet, valamint a szenvedők iránti önfeláldozás csodálatos példája. Hamvai ma is New Yorkban nyugszanak. A Magyar Országgyűlés február 19-ét, Kossuth Zsuzsanna születésének évfordulóját a Magyar Ápolók Napjává nyilvánította.

www.mpee.hu

Kossuth Zsuzsanna az 1848–49-es szabadságharcban a tábori kórházak főápolónője, Kossuth Lajos legfiatalabb húga szervezte meg a legelső katonakórházakat 1849-ben és elsőként hívta fel a világ figyelmét a sebesült katonák ápolásának kötelességére. Weninger Endre írása, montazsmagazin.hu. Józsa Judit kerámiaszobrász alkotását Gedai Csaba fotózta.

Zsuzsanna életében először 1831-ben találkozott az emberi szenvedéssel, amikor Északkelet-Magyarországon súlyos kolerajárvány tört ki. A kolera akkoriban nehezen gyógyítható betegség volt, ezért a hatóságok a kutak fertőtlenítésével és a terület lezárásával védekeztek, ami zavargásokhoz vezetett. A járvány elleni küzdelemben Kossuth Lajos is részt vett, mint vármegyei biztos, és munkájában nagy segítséget kapott húgától, aki itt szerezte első tapasztalatait a betegek gondozásában.

Ezután a magyar történelem egyik legfontosabb időszaka következett, a reformkor. Kossuth Lajos neve az 1832-36-os országgyűlés alatt vált országszerte ismertté az Országgyűlési Tudósítások szerkesztőjeként. 1833-ban a család is Pestre költözött, ahol Kossuth Lajos támogatta őket anyagilag. Zsuzsanna is bekapcsolódott a politikai életbe. Az országgyűlés után segített bátyjának a Törvényhatósági Tudósítások szerkesztésében. Úgy is mondhatjuk, hogy titkárnőjeként dolgozott. A Tudósításokat a hatóság betiltotta, Kossuth Lajost letartóztatták, majd börtönbüntetésre ítélték. A letartóztatás hírére, a házkutatást megelőzve Zsuzsanna több kompromittáló iratot eltüntetett a szerkesztőségből, például az utolsó szám kéziratát. A letartóztatás családi tragédiát okozott, Zsuzsanna apja nem sokkal ezután meghalt.

Zsuzsanna későbbi súlyos betegségének első tünetei, mint a fulladás és köhögési rohamok már 1840-ben jelentkeztek. 1841-ben férjhez ment Meszlényi Rudolfhoz, bátyja feleségének testvéréhez. Házassága boldog, kiegyensúlyozott volt. A házaspár Sárbogárdon telepedett le, és hamarosan két leánygyermekük született, Gizella és Ilona. Közben Kossuth Lajos Deák Ferenc közbenjárására kiszabadult a börtönből, és a reformellenzék egyik elismert vezetője lett. Munkájában Zsuzsanna és férje aktívan támogatta, részt vettek a magyar ipar fejlődését segítő Országos Védegylet működésében, és megalakították annak Fehér megyei szervezetét. Zsuzsanna szervezte meg Székesfehérváron az egyik első védegyleti bálat.

1848-ban nagy családi tragédia érte. Férje váratlanul meghalt, így kisfia, Rudolf csak az apa halála után született meg. 1848 végén a magyar kormány kénytelen volt az osztrák hadsereg elől Pestről Debrecenbe menekülni. Zsuzsanna és családja is ide költözött. 1849. április 14-én a Függetlenségi Nyilatkozat elfogadása után bátyját az ország kormányzójává választották. A kormányzó 1849. április 16-án húgát a tábori kórházak főápolójának nevezte ki.

A honvédség egészségügyi szolgálatának megszervezésében Zsuzsanna együttműködött Flór Ferenccel, a Rókus Kórház korábbi igazgatójával. A tábori kórházakban olyan korszerű módszereket próbáltak bevezetni, mint a sebesültek és a fertőző betegek elkülönítése vagy a műtétek altatással történő végrehajtása. Három hónap alatt Zsuzsanna körülbelül 70 tábori kórházat szervezett meg. Annak ellenére, hogy tüdőbaja súlyosabbá vált, fáradhatatlanul járta az országot, látogatta a kórházakat, és kivette részét a betegek ápolásában is. Segítőjével, Barna Ignác orvossal mindent megtettek a kórházi feltételek javításáért.

Zsuzsanna felhívást intézett a magyar nőkhöz, és felszólította őket az önkéntes betegápolásban való részvételre. Ebben a munkában szerinte a rend és pontosság mellett a legfontosabb az önfeláldozás és gyengédség azok iránt, akik ifjúságukat és életüket áldozzák fel a hazáért. Betegei később úgy emlékeztek vissza rá, hogy anyai szeretettel bánt velük. A sebesült osztrák hadifoglyokat is ugyanúgy gondozta, így később ők azt mondták róla, hogy nem ellenséget látott bennük, hanem a szenvedő embert.

A világosi fegyverletétel idején Aradon tartózkodott, majd menekülni próbált édesanyjával, két nővérével és a gyerekekkel. Menekülés közben meghalt másfél éves kisfia, Rudolf. Nagyváradon orosz fogságba került, majd átadták az osztrákoknak, akik Pestre vitték, és családjával együtt a hírhedt Újépületben tartották fogva. Tárgyalása során bátran és logikusan védte magát, kijelentette, hogy csak emberi kötelességét teljesítette. Mivel a korábbi osztrák hadifogoly tisztek mellette tanúskodtak, a haditörvényszék felmentette.

Ezután szűkösen élt, diákok kosztoltatásával próbálta eltartani a családját, majd nevelőintézetet nyitott, ahol a történelmet és a magyart ő tanította. Ekkor kapcsolatba került a Makk József korábbi tüzérparancsnok által szervezett összeesküvéssel, és 1851-ben letartóztatták. Az összeesküvés vádját nem tudták rábizonyítani, az amerikai nagykövet közbenjárására szabadon engedték, de családjával együtt kitiltották Magyarországról. Sőt, az osztrák hatóságok azt is követelték, hogy hagyja el Európát és költözzön az Egyesült Államokba.

Először Brüsszelbe költözött, ahol megtanulta a csipkeverés mesterségét. Csipkeverő műhelyt nyitott, ebből tartotta el a családot, de az osztrák hatóságok továbbra is zaklatták, és követelték távozását az USÁ-ba. Miután édesanyja súlyos beteg volt, így nem tudta vállalni az utazást, és a belga királyi család engedélyével Zsuzsanna Brüsszelben maradt. 1853-ban, édesanyja halála után távozott az Egyesült Államokba. Nem fogadta el az emigránsok által felajánlott anyagi támogatást, saját munkájából akart megélni. A csipkeveréssel próbálkozott, de tüdőbaja elhatalmasodott rajta, és 1854. június 29-én New Yorkban meghalt. 37 éves volt.

Nagy kortársának, Florance Nightingale-nek megadatott, hogy munkáját a krími háború után hazájában folytathassa, ahol megteremtette a modern ápolónőképzés alapjait. Kossuth Zsuzsannának erre nem volt lehetősége, de rövid élete a haza és emberszeretet, valamint a szenvedők iránti önfeláldozás csodálatos példája. Hamvai ma is New Yorkban nyugszanak. A Magyar Országgyűlés február 19-ét, Kossuth Zsuzsanna születésének évfordulóját a Magyar Ápolók Napjává nyilvánította.

www.mpee.hu

Kossuth Zsuzsanna az 1848–49-es szabadságharcban a tábori kórházak főápolónője, Kossuth Lajos legfiatalabb húga szervezte meg a legelső katonakórházakat 1849-ben és elsőként hívta fel a világ figyelmét a sebesült katonák ápolásának kötelességére. Weninger Endre írása, montazsmagazin.hu. Józsa Judit kerámiaszobrász alkotását Gedai Csaba fotózta.

Zsuzsanna életében először 1831-ben találkozott az emberi szenvedéssel, amikor Északkelet-Magyarországon súlyos kolerajárvány tört ki. A kolera akkoriban nehezen gyógyítható betegség volt, ezért a hatóságok a kutak fertőtlenítésével és a terület lezárásával védekeztek, ami zavargásokhoz vezetett. A járvány elleni küzdelemben Kossuth Lajos is részt vett, mint vármegyei biztos, és munkájában nagy segítséget kapott húgától, aki itt szerezte első tapasztalatait a betegek gondozásában.

Ezután a magyar történelem egyik legfontosabb időszaka következett, a reformkor. Kossuth Lajos neve az 1832-36-os országgyűlés alatt vált országszerte ismertté az Országgyűlési Tudósítások szerkesztőjeként. 1833-ban a család is Pestre költözött, ahol Kossuth Lajos támogatta őket anyagilag. Zsuzsanna is bekapcsolódott a politikai életbe. Az országgyűlés után segített bátyjának a Törvényhatósági Tudósítások szerkesztésében. Úgy is mondhatjuk, hogy titkárnőjeként dolgozott. A Tudósításokat a hatóság betiltotta, Kossuth Lajost letartóztatták, majd börtönbüntetésre ítélték. A letartóztatás hírére, a házkutatást megelőzve Zsuzsanna több kompromittáló iratot eltüntetett a szerkesztőségből, például az utolsó szám kéziratát. A letartóztatás családi tragédiát okozott, Zsuzsanna apja nem sokkal ezután meghalt.

Zsuzsanna későbbi súlyos betegségének első tünetei, mint a fulladás és köhögési rohamok már 1840-ben jelentkeztek. 1841-ben férjhez ment Meszlényi Rudolfhoz, bátyja feleségének testvéréhez. Házassága boldog, kiegyensúlyozott volt. A házaspár Sárbogárdon telepedett le, és hamarosan két leánygyermekük született, Gizella és Ilona. Közben Kossuth Lajos Deák Ferenc közbenjárására kiszabadult a börtönből, és a reformellenzék egyik elismert vezetője lett. Munkájában Zsuzsanna és férje aktívan támogatta, részt vettek a magyar ipar fejlődését segítő Országos Védegylet működésében, és megalakították annak Fehér megyei szervezetét. Zsuzsanna szervezte meg Székesfehérváron az egyik első védegyleti bálat.

1848-ban nagy családi tragédia érte. Férje váratlanul meghalt, így kisfia, Rudolf csak az apa halála után született meg. 1848 végén a magyar kormány kénytelen volt az osztrák hadsereg elől Pestről Debrecenbe menekülni. Zsuzsanna és családja is ide költözött. 1849. április 14-én a Függetlenségi Nyilatkozat elfogadása után bátyját az ország kormányzójává választották. A kormányzó 1849. április 16-án húgát a tábori kórházak főápolójának nevezte ki.

A honvédség egészségügyi szolgálatának megszervezésében Zsuzsanna együttműködött Flór Ferenccel, a Rókus Kórház korábbi igazgatójával. A tábori kórházakban olyan korszerű módszereket próbáltak bevezetni, mint a sebesültek és a fertőző betegek elkülönítése vagy a műtétek altatással történő végrehajtása. Három hónap alatt Zsuzsanna körülbelül 70 tábori kórházat szervezett meg. Annak ellenére, hogy tüdőbaja súlyosabbá vált, fáradhatatlanul járta az országot, látogatta a kórházakat, és kivette részét a betegek ápolásában is. Segítőjével, Barna Ignác orvossal mindent megtettek a kórházi feltételek javításáért.

Zsuzsanna felhívást intézett a magyar nőkhöz, és felszólította őket az önkéntes betegápolásban való részvételre. Ebben a munkában szerinte a rend és pontosság mellett a legfontosabb az önfeláldozás és gyengédség azok iránt, akik ifjúságukat és életüket áldozzák fel a hazáért. Betegei később úgy emlékeztek vissza rá, hogy anyai szeretettel bánt velük. A sebesült osztrák hadifoglyokat is ugyanúgy gondozta, így később ők azt mondták róla, hogy nem ellenséget látott bennük, hanem a szenvedő embert.

A világosi fegyverletétel idején Aradon tartózkodott, majd menekülni próbált édesanyjával, két nővérével és a gyerekekkel. Menekülés közben meghalt másfél éves kisfia, Rudolf. Nagyváradon orosz fogságba került, majd átadták az osztrákoknak, akik Pestre vitték, és családjával együtt a hírhedt Újépületben tartották fogva. Tárgyalása során bátran és logikusan védte magát, kijelentette, hogy csak emberi kötelességét teljesítette. Mivel a korábbi osztrák hadifogoly tisztek mellette tanúskodtak, a haditörvényszék felmentette.

Ezután szűkösen élt, diákok kosztoltatásával próbálta eltartani a családját, majd nevelőintézetet nyitott, ahol a történelmet és a magyart ő tanította. Ekkor kapcsolatba került a Makk József korábbi tüzérparancsnok által szervezett összeesküvéssel, és 1851-ben letartóztatták. Az összeesküvés vádját nem tudták rábizonyítani, az amerikai nagykövet közbenjárására szabadon engedték, de családjával együtt kitiltották Magyarországról. Sőt, az osztrák hatóságok azt is követelték, hogy hagyja el Európát és költözzön az Egyesült Államokba.

Először Brüsszelbe költözött, ahol megtanulta a csipkeverés mesterségét. Csipkeverő műhelyt nyitott, ebből tartotta el a családot, de az osztrák hatóságok továbbra is zaklatták, és követelték távozását az USÁ-ba. Miután édesanyja súlyos beteg volt, így nem tudta vállalni az utazást, és a belga királyi család engedélyével Zsuzsanna Brüsszelben maradt. 1853-ban, édesanyja halála után távozott az Egyesült Államokba. Nem fogadta el az emigránsok által felajánlott anyagi támogatást, saját munkájából akart megélni. A csipkeveréssel próbálkozott, de tüdőbaja elhatalmasodott rajta, és 1854. június 29-én New Yorkban meghalt. 37 éves volt.

Nagy kortársának, Florance Nightingale-nek megadatott, hogy munkáját a krími háború után hazájában folytathassa, ahol megteremtette a modern ápolónőképzés alapjait. Kossuth Zsuzsannának erre nem volt lehetősége, de rövid élete a haza és emberszeretet, valamint a szenvedők iránti önfeláldozás csodálatos példája. Hamvai ma is New Yorkban nyugszanak. A Magyar Országgyűlés február 19-ét, Kossuth Zsuzsanna születésének évfordulóját a Magyar Ápolók Napjává nyilvánította.

www.mpee.hu

Kossuth Zsuzsanna az 1848–49-es szabadságharcban a tábori kórházak főápolónője, Kossuth Lajos legfiatalabb húga szervezte meg a legelső katonakórházakat 1849-ben és elsőként hívta fel a világ figyelmét a sebesült katonák ápolásának kötelességére. Weninger Endre írása, montazsmagazin.hu. Józsa Judit kerámiaszobrász alkotását Gedai Csaba fotózta.

Zsuzsanna életében először 1831-ben találkozott az emberi szenvedéssel, amikor Északkelet-Magyarországon súlyos kolerajárvány tört ki. A kolera akkoriban nehezen gyógyítható betegség volt, ezért a hatóságok a kutak fertőtlenítésével és a terület lezárásával védekeztek, ami zavargásokhoz vezetett. A járvány elleni küzdelemben Kossuth Lajos is részt vett, mint vármegyei biztos, és munkájában nagy segítséget kapott húgától, aki itt szerezte első tapasztalatait a betegek gondozásában.

Ezután a magyar történelem egyik legfontosabb időszaka következett, a reformkor. Kossuth Lajos neve az 1832-36-os országgyűlés alatt vált országszerte ismertté az Országgyűlési Tudósítások szerkesztőjeként. 1833-ban a család is Pestre költözött, ahol Kossuth Lajos támogatta őket anyagilag. Zsuzsanna is bekapcsolódott a politikai életbe. Az országgyűlés után segített bátyjának a Törvényhatósági Tudósítások szerkesztésében. Úgy is mondhatjuk, hogy titkárnőjeként dolgozott. A Tudósításokat a hatóság betiltotta, Kossuth Lajost letartóztatták, majd börtönbüntetésre ítélték. A letartóztatás hírére, a házkutatást megelőzve Zsuzsanna több kompromittáló iratot eltüntetett a szerkesztőségből, például az utolsó szám kéziratát. A letartóztatás családi tragédiát okozott, Zsuzsanna apja nem sokkal ezután meghalt.

Zsuzsanna későbbi súlyos betegségének első tünetei, mint a fulladás és köhögési rohamok már 1840-ben jelentkeztek. 1841-ben férjhez ment Meszlényi Rudolfhoz, bátyja feleségének testvéréhez. Házassága boldog, kiegyensúlyozott volt. A házaspár Sárbogárdon telepedett le, és hamarosan két leánygyermekük született, Gizella és Ilona. Közben Kossuth Lajos Deák Ferenc közbenjárására kiszabadult a börtönből, és a reformellenzék egyik elismert vezetője lett. Munkájában Zsuzsanna és férje aktívan támogatta, részt vettek a magyar ipar fejlődését segítő Országos Védegylet működésében, és megalakították annak Fehér megyei szervezetét. Zsuzsanna szervezte meg Székesfehérváron az egyik első védegyleti bálat.

1848-ban nagy családi tragédia érte. Férje váratlanul meghalt, így kisfia, Rudolf csak az apa halála után született meg. 1848 végén a magyar kormány kénytelen volt az osztrák hadsereg elől Pestről Debrecenbe menekülni. Zsuzsanna és családja is ide költözött. 1849. április 14-én a Függetlenségi Nyilatkozat elfogadása után bátyját az ország kormányzójává választották. A kormányzó 1849. április 16-án húgát a tábori kórházak főápolójának nevezte ki.

A honvédség egészségügyi szolgálatának megszervezésében Zsuzsanna együttműködött Flór Ferenccel, a Rókus Kórház korábbi igazgatójával. A tábori kórházakban olyan korszerű módszereket próbáltak bevezetni, mint a sebesültek és a fertőző betegek elkülönítése vagy a műtétek altatással történő végrehajtása. Három hónap alatt Zsuzsanna körülbelül 70 tábori kórházat szervezett meg. Annak ellenére, hogy tüdőbaja súlyosabbá vált, fáradhatatlanul járta az országot, látogatta a kórházakat, és kivette részét a betegek ápolásában is. Segítőjével, Barna Ignác orvossal mindent megtettek a kórházi feltételek javításáért.

Zsuzsanna felhívást intézett a magyar nőkhöz, és felszólította őket az önkéntes betegápolásban való részvételre. Ebben a munkában szerinte a rend és pontosság mellett a legfontosabb az önfeláldozás és gyengédség azok iránt, akik ifjúságukat és életüket áldozzák fel a hazáért. Betegei később úgy emlékeztek vissza rá, hogy anyai szeretettel bánt velük. A sebesült osztrák hadifoglyokat is ugyanúgy gondozta, így később ők azt mondták róla, hogy nem ellenséget látott bennük, hanem a szenvedő embert.

A világosi fegyverletétel idején Aradon tartózkodott, majd menekülni próbált édesanyjával, két nővérével és a gyerekekkel. Menekülés közben meghalt másfél éves kisfia, Rudolf. Nagyváradon orosz fogságba került, majd átadták az osztrákoknak, akik Pestre vitték, és családjával együtt a hírhedt Újépületben tartották fogva. Tárgyalása során bátran és logikusan védte magát, kijelentette, hogy csak emberi kötelességét teljesítette. Mivel a korábbi osztrák hadifogoly tisztek mellette tanúskodtak, a haditörvényszék felmentette.

Ezután szűkösen élt, diákok kosztoltatásával próbálta eltartani a családját, majd nevelőintézetet nyitott, ahol a történelmet és a magyart ő tanította. Ekkor kapcsolatba került a Makk József korábbi tüzérparancsnok által szervezett összeesküvéssel, és 1851-ben letartóztatták. Az összeesküvés vádját nem tudták rábizonyítani, az amerikai nagykövet közbenjárására szabadon engedték, de családjával együtt kitiltották Magyarországról. Sőt, az osztrák hatóságok azt is követelték, hogy hagyja el Európát és költözzön az Egyesült Államokba.

Először Brüsszelbe költözött, ahol megtanulta a csipkeverés mesterségét. Csipkeverő műhelyt nyitott, ebből tartotta el a családot, de az osztrák hatóságok továbbra is zaklatták, és követelték távozását az USÁ-ba. Miután édesanyja súlyos beteg volt, így nem tudta vállalni az utazást, és a belga királyi család engedélyével Zsuzsanna Brüsszelben maradt. 1853-ban, édesanyja halála után távozott az Egyesült Államokba. Nem fogadta el az emigránsok által felajánlott anyagi támogatást, saját munkájából akart megélni. A csipkeveréssel próbálkozott, de tüdőbaja elhatalmasodott rajta, és 1854. június 29-én New Yorkban meghalt. 37 éves volt.

Nagy kortársának, Florance Nightingale-nek megadatott, hogy munkáját a krími háború után hazájában folytathassa, ahol megteremtette a modern ápolónőképzés alapjait. Kossuth Zsuzsannának erre nem volt lehetősége, de rövid élete a haza és emberszeretet, valamint a szenvedők iránti önfeláldozás csodálatos példája. Hamvai ma is New Yorkban nyugszanak. A Magyar Országgyűlés február 19-ét, Kossuth Zsuzsanna születésének évfordulóját a Magyar Ápolók Napjává nyilvánította.

www.mpee.hu

Kossuth Zsuzsanna az 1848–49-es szabadságharcban a tábori kórházak főápolónője, Kossuth Lajos legfiatalabb húga szervezte meg a legelső katonakórházakat 1849-ben és elsőként hívta fel a világ figyelmét a sebesült katonák ápolásának kötelességére. Weninger Endre írása, montazsmagazin.hu. Józsa Judit kerámiaszobrász alkotását Gedai Csaba fotózta.

Zsuzsanna életében először 1831-ben találkozott az emberi szenvedéssel, amikor Északkelet-Magyarországon súlyos kolerajárvány tört ki. A kolera akkoriban nehezen gyógyítható betegség volt, ezért a hatóságok a kutak fertőtlenítésével és a terület lezárásával védekeztek, ami zavargásokhoz vezetett. A járvány elleni küzdelemben Kossuth Lajos is részt vett, mint vármegyei biztos, és munkájában nagy segítséget kapott húgától, aki itt szerezte első tapasztalatait a betegek gondozásában.

Ezután a magyar történelem egyik legfontosabb időszaka következett, a reformkor. Kossuth Lajos neve az 1832-36-os országgyűlés alatt vált országszerte ismertté az Országgyűlési Tudósítások szerkesztőjeként. 1833-ban a család is Pestre költözött, ahol Kossuth Lajos támogatta őket anyagilag. Zsuzsanna is bekapcsolódott a politikai életbe. Az országgyűlés után segített bátyjának a Törvényhatósági Tudósítások szerkesztésében. Úgy is mondhatjuk, hogy titkárnőjeként dolgozott. A Tudósításokat a hatóság betiltotta, Kossuth Lajost letartóztatták, majd börtönbüntetésre ítélték. A letartóztatás hírére, a házkutatást megelőzve Zsuzsanna több kompromittáló iratot eltüntetett a szerkesztőségből, például az utolsó szám kéziratát. A letartóztatás családi tragédiát okozott, Zsuzsanna apja nem sokkal ezután meghalt.

Zsuzsanna későbbi súlyos betegségének első tünetei, mint a fulladás és köhögési rohamok már 1840-ben jelentkeztek. 1841-ben férjhez ment Meszlényi Rudolfhoz, bátyja feleségének testvéréhez. Házassága boldog, kiegyensúlyozott volt. A házaspár Sárbogárdon telepedett le, és hamarosan két leánygyermekük született, Gizella és Ilona. Közben Kossuth Lajos Deák Ferenc közbenjárására kiszabadult a börtönből, és a reformellenzék egyik elismert vezetője lett. Munkájában Zsuzsanna és férje aktívan támogatta, részt vettek a magyar ipar fejlődését segítő Országos Védegylet működésében, és megalakították annak Fehér megyei szervezetét. Zsuzsanna szervezte meg Székesfehérváron az egyik első védegyleti bálat.

1848-ban nagy családi tragédia érte. Férje váratlanul meghalt, így kisfia, Rudolf csak az apa halála után született meg. 1848 végén a magyar kormány kénytelen volt az osztrák hadsereg elől Pestről Debrecenbe menekülni. Zsuzsanna és családja is ide költözött. 1849. április 14-én a Függetlenségi Nyilatkozat elfogadása után bátyját az ország kormányzójává választották. A kormányzó 1849. április 16-án húgát a tábori kórházak főápolójának nevezte ki.

A honvédség egészségügyi szolgálatának megszervezésében Zsuzsanna együttműködött Flór Ferenccel, a Rókus Kórház korábbi igazgatójával. A tábori kórházakban olyan korszerű módszereket próbáltak bevezetni, mint a sebesültek és a fertőző betegek elkülönítése vagy a műtétek altatással történő végrehajtása. Három hónap alatt Zsuzsanna körülbelül 70 tábori kórházat szervezett meg. Annak ellenére, hogy tüdőbaja súlyosabbá vált, fáradhatatlanul járta az országot, látogatta a kórházakat, és kivette részét a betegek ápolásában is. Segítőjével, Barna Ignác orvossal mindent megtettek a kórházi feltételek javításáért.

Zsuzsanna felhívást intézett a magyar nőkhöz, és felszólította őket az önkéntes betegápolásban való részvételre. Ebben a munkában szerinte a rend és pontosság mellett a legfontosabb az önfeláldozás és gyengédség azok iránt, akik ifjúságukat és életüket áldozzák fel a hazáért. Betegei később úgy emlékeztek vissza rá, hogy anyai szeretettel bánt velük. A sebesült osztrák hadifoglyokat is ugyanúgy gondozta, így később ők azt mondták róla, hogy nem ellenséget látott bennük, hanem a szenvedő embert.

A világosi fegyverletétel idején Aradon tartózkodott, majd menekülni próbált édesanyjával, két nővérével és a gyerekekkel. Menekülés közben meghalt másfél éves kisfia, Rudolf. Nagyváradon orosz fogságba került, majd átadták az osztrákoknak, akik Pestre vitték, és családjával együtt a hírhedt Újépületben tartották fogva. Tárgyalása során bátran és logikusan védte magát, kijelentette, hogy csak emberi kötelességét teljesítette. Mivel a korábbi osztrák hadifogoly tisztek mellette tanúskodtak, a haditörvényszék felmentette.

Ezután szűkösen élt, diákok kosztoltatásával próbálta eltartani a családját, majd nevelőintézetet nyitott, ahol a történelmet és a magyart ő tanította. Ekkor kapcsolatba került a Makk József korábbi tüzérparancsnok által szervezett összeesküvéssel, és 1851-ben letartóztatták. Az összeesküvés vádját nem tudták rábizonyítani, az amerikai nagykövet közbenjárására szabadon engedték, de családjával együtt kitiltották Magyarországról. Sőt, az osztrák hatóságok azt is követelték, hogy hagyja el Európát és költözzön az Egyesült Államokba.

Először Brüsszelbe költözött, ahol megtanulta a csipkeverés mesterségét. Csipkeverő műhelyt nyitott, ebből tartotta el a családot, de az osztrák hatóságok továbbra is zaklatták, és követelték távozását az USÁ-ba. Miután édesanyja súlyos beteg volt, így nem tudta vállalni az utazást, és a belga királyi család engedélyével Zsuzsanna Brüsszelben maradt. 1853-ban, édesanyja halála után távozott az Egyesült Államokba. Nem fogadta el az emigránsok által felajánlott anyagi támogatást, saját munkájából akart megélni. A csipkeveréssel próbálkozott, de tüdőbaja elhatalmasodott rajta, és 1854. június 29-én New Yorkban meghalt. 37 éves volt.

Nagy kortársának, Florance Nightingale-nek megadatott, hogy munkáját a krími háború után hazájában folytathassa, ahol megteremtette a modern ápolónőképzés alapjait. Kossuth Zsuzsannának erre nem volt lehetősége, de rövid élete a haza és emberszeretet, valamint a szenvedők iránti önfeláldozás csodálatos példája. Hamvai ma is New Yorkban nyugszanak. A Magyar Országgyűlés február 19-ét, Kossuth Zsuzsanna születésének évfordulóját a Magyar Ápolók Napjává nyilvánította.

www.mpee.hu

Kossuth Zsuzsanna az 1848–49-es szabadságharcban a tábori kórházak főápolónője, Kossuth Lajos legfiatalabb húga szervezte meg a legelső katonakórházakat 1849-ben és elsőként hívta fel a világ figyelmét a sebesült katonák ápolásának kötelességére. Weninger Endre írása, montazsmagazin.hu. Józsa Judit kerámiaszobrász alkotását Gedai Csaba fotózta.

Zsuzsanna életében először 1831-ben találkozott az emberi szenvedéssel, amikor Északkelet-Magyarországon súlyos kolerajárvány tört ki. A kolera akkoriban nehezen gyógyítható betegség volt, ezért a hatóságok a kutak fertőtlenítésével és a terület lezárásával védekeztek, ami zavargásokhoz vezetett. A járvány elleni küzdelemben Kossuth Lajos is részt vett, mint vármegyei biztos, és munkájában nagy segítséget kapott húgától, aki itt szerezte első tapasztalatait a betegek gondozásában.

Ezután a magyar történelem egyik legfontosabb időszaka következett, a reformkor. Kossuth Lajos neve az 1832-36-os országgyűlés alatt vált országszerte ismertté az Országgyűlési Tudósítások szerkesztőjeként. 1833-ban a család is Pestre költözött, ahol Kossuth Lajos támogatta őket anyagilag. Zsuzsanna is bekapcsolódott a politikai életbe. Az országgyűlés után segített bátyjának a Törvényhatósági Tudósítások szerkesztésében. Úgy is mondhatjuk, hogy titkárnőjeként dolgozott. A Tudósításokat a hatóság betiltotta, Kossuth Lajost letartóztatták, majd börtönbüntetésre ítélték. A letartóztatás hírére, a házkutatást megelőzve Zsuzsanna több kompromittáló iratot eltüntetett a szerkesztőségből, például az utolsó szám kéziratát. A letartóztatás családi tragédiát okozott, Zsuzsanna apja nem sokkal ezután meghalt.

Zsuzsanna későbbi súlyos betegségének első tünetei, mint a fulladás és köhögési rohamok már 1840-ben jelentkeztek. 1841-ben férjhez ment Meszlényi Rudolfhoz, bátyja feleségének testvéréhez. Házassága boldog, kiegyensúlyozott volt. A házaspár Sárbogárdon telepedett le, és hamarosan két leánygyermekük született, Gizella és Ilona. Közben Kossuth Lajos Deák Ferenc közbenjárására kiszabadult a börtönből, és a reformellenzék egyik elismert vezetője lett. Munkájában Zsuzsanna és férje aktívan támogatta, részt vettek a magyar ipar fejlődését segítő Országos Védegylet működésében, és megalakították annak Fehér megyei szervezetét. Zsuzsanna szervezte meg Székesfehérváron az egyik első védegyleti bálat.

1848-ban nagy családi tragédia érte. Férje váratlanul meghalt, így kisfia, Rudolf csak az apa halála után született meg. 1848 végén a magyar kormány kénytelen volt az osztrák hadsereg elől Pestről Debrecenbe menekülni. Zsuzsanna és családja is ide költözött. 1849. április 14-én a Függetlenségi Nyilatkozat elfogadása után bátyját az ország kormányzójává választották. A kormányzó 1849. április 16-án húgát a tábori kórházak főápolójának nevezte ki.

A honvédség egészségügyi szolgálatának megszervezésében Zsuzsanna együttműködött Flór Ferenccel, a Rókus Kórház korábbi igazgatójával. A tábori kórházakban olyan korszerű módszereket próbáltak bevezetni, mint a sebesültek és a fertőző betegek elkülönítése vagy a műtétek altatással történő végrehajtása. Három hónap alatt Zsuzsanna körülbelül 70 tábori kórházat szervezett meg. Annak ellenére, hogy tüdőbaja súlyosabbá vált, fáradhatatlanul járta az országot, látogatta a kórházakat, és kivette részét a betegek ápolásában is. Segítőjével, Barna Ignác orvossal mindent megtettek a kórházi feltételek javításáért.

Zsuzsanna felhívást intézett a magyar nőkhöz, és felszólította őket az önkéntes betegápolásban való részvételre. Ebben a munkában szerinte a rend és pontosság mellett a legfontosabb az önfeláldozás és gyengédség azok iránt, akik ifjúságukat és életüket áldozzák fel a hazáért. Betegei később úgy emlékeztek vissza rá, hogy anyai szeretettel bánt velük. A sebesült osztrák hadifoglyokat is ugyanúgy gondozta, így később ők azt mondták róla, hogy nem ellenséget látott bennük, hanem a szenvedő embert.

A világosi fegyverletétel idején Aradon tartózkodott, majd menekülni próbált édesanyjával, két nővérével és a gyerekekkel. Menekülés közben meghalt másfél éves kisfia, Rudolf. Nagyváradon orosz fogságba került, majd átadták az osztrákoknak, akik Pestre vitték, és családjával együtt a hírhedt Újépületben tartották fogva. Tárgyalása során bátran és logikusan védte magát, kijelentette, hogy csak emberi kötelességét teljesítette. Mivel a korábbi osztrák hadifogoly tisztek mellette tanúskodtak, a haditörvényszék felmentette.

Ezután szűkösen élt, diákok kosztoltatásával próbálta eltartani a családját, majd nevelőintézetet nyitott, ahol a történelmet és a magyart ő tanította. Ekkor kapcsolatba került a Makk József korábbi tüzérparancsnok által szervezett összeesküvéssel, és 1851-ben letartóztatták. Az összeesküvés vádját nem tudták rábizonyítani, az amerikai nagykövet közbenjárására szabadon engedték, de családjával együtt kitiltották Magyarországról. Sőt, az osztrák hatóságok azt is követelték, hogy hagyja el Európát és költözzön az Egyesült Államokba.

Először Brüsszelbe költözött, ahol megtanulta a csipkeverés mesterségét. Csipkeverő műhelyt nyitott, ebből tartotta el a családot, de az osztrák hatóságok továbbra is zaklatták, és követelték távozását az USÁ-ba. Miután édesanyja súlyos beteg volt, így nem tudta vállalni az utazást, és a belga királyi család engedélyével Zsuzsanna Brüsszelben maradt. 1853-ban, édesanyja halála után távozott az Egyesült Államokba. Nem fogadta el az emigránsok által felajánlott anyagi támogatást, saját munkájából akart megélni. A csipkeveréssel próbálkozott, de tüdőbaja elhatalmasodott rajta, és 1854. június 29-én New Yorkban meghalt. 37 éves volt.

Nagy kortársának, Florance Nightingale-nek megadatott, hogy munkáját a krími háború után hazájában folytathassa, ahol megteremtette a modern ápolónőképzés alapjait. Kossuth Zsuzsannának erre nem volt lehetősége, de rövid élete a haza és emberszeretet, valamint a szenvedők iránti önfeláldozás csodálatos példája. Hamvai ma is New Yorkban nyugszanak. A Magyar Országgyűlés február 19-ét, Kossuth Zsuzsanna születésének évfordulóját a Magyar Ápolók Napjává nyilvánította.

www.mpee.hu

Kossuth Zsuzsanna az 1848–49-es szabadságharcban a tábori kórházak főápolónője, Kossuth Lajos legfiatalabb húga szervezte meg a legelső katonakórházakat 1849-ben és elsőként hívta fel a világ figyelmét a sebesült katonák ápolásának kötelességére. Weninger Endre írása, montazsmagazin.hu. Józsa Judit kerámiaszobrász alkotását Gedai Csaba fotózta.

Zsuzsanna életében először 1831-ben találkozott az emberi szenvedéssel, amikor Északkelet-Magyarországon súlyos kolerajárvány tört ki. A kolera akkoriban nehezen gyógyítható betegség volt, ezért a hatóságok a kutak fertőtlenítésével és a terület lezárásával védekeztek, ami zavargásokhoz vezetett. A járvány elleni küzdelemben Kossuth Lajos is részt vett, mint vármegyei biztos, és munkájában nagy segítséget kapott húgától, aki itt szerezte első tapasztalatait a betegek gondozásában.

Ezután a magyar történelem egyik legfontosabb időszaka következett, a reformkor. Kossuth Lajos neve az 1832-36-os országgyűlés alatt vált országszerte ismertté az Országgyűlési Tudósítások szerkesztőjeként. 1833-ban a család is Pestre költözött, ahol Kossuth Lajos támogatta őket anyagilag. Zsuzsanna is bekapcsolódott a politikai életbe. Az országgyűlés után segített bátyjának a Törvényhatósági Tudósítások szerkesztésében. Úgy is mondhatjuk, hogy titkárnőjeként dolgozott. A Tudósításokat a hatóság betiltotta, Kossuth Lajost letartóztatták, majd börtönbüntetésre ítélték. A letartóztatás hírére, a házkutatást megelőzve Zsuzsanna több kompromittáló iratot eltüntetett a szerkesztőségből, például az utolsó szám kéziratát. A letartóztatás családi tragédiát okozott, Zsuzsanna apja nem sokkal ezután meghalt.

Zsuzsanna későbbi súlyos betegségének első tünetei, mint a fulladás és köhögési rohamok már 1840-ben jelentkeztek. 1841-ben férjhez ment Meszlényi Rudolfhoz, bátyja feleségének testvéréhez. Házassága boldog, kiegyensúlyozott volt. A házaspár Sárbogárdon telepedett le, és hamarosan két leánygyermekük született, Gizella és Ilona. Közben Kossuth Lajos Deák Ferenc közbenjárására kiszabadult a börtönből, és a reformellenzék egyik elismert vezetője lett. Munkájában Zsuzsanna és férje aktívan támogatta, részt vettek a magyar ipar fejlődését segítő Országos Védegylet működésében, és megalakították annak Fehér megyei szervezetét. Zsuzsanna szervezte meg Székesfehérváron az egyik első védegyleti bálat.

1848-ban nagy családi tragédia érte. Férje váratlanul meghalt, így kisfia, Rudolf csak az apa halála után született meg. 1848 végén a magyar kormány kénytelen volt az osztrák hadsereg elől Pestről Debrecenbe menekülni. Zsuzsanna és családja is ide költözött. 1849. április 14-én a Függetlenségi Nyilatkozat elfogadása után bátyját az ország kormányzójává választották. A kormányzó 1849. április 16-án húgát a tábori kórházak főápolójának nevezte ki.

A honvédség egészségügyi szolgálatának megszervezésében Zsuzsanna együttműködött Flór Ferenccel, a Rókus Kórház korábbi igazgatójával. A tábori kórházakban olyan korszerű módszereket próbáltak bevezetni, mint a sebesültek és a fertőző betegek elkülönítése vagy a műtétek altatással történő végrehajtása. Három hónap alatt Zsuzsanna körülbelül 70 tábori kórházat szervezett meg. Annak ellenére, hogy tüdőbaja súlyosabbá vált, fáradhatatlanul járta az országot, látogatta a kórházakat, és kivette részét a betegek ápolásában is. Segítőjével, Barna Ignác orvossal mindent megtettek a kórházi feltételek javításáért.

Zsuzsanna felhívást intézett a magyar nőkhöz, és felszólította őket az önkéntes betegápolásban való részvételre. Ebben a munkában szerinte a rend és pontosság mellett a legfontosabb az önfeláldozás és gyengédség azok iránt, akik ifjúságukat és életüket áldozzák fel a hazáért. Betegei később úgy emlékeztek vissza rá, hogy anyai szeretettel bánt velük. A sebesült osztrák hadifoglyokat is ugyanúgy gondozta, így később ők azt mondták róla, hogy nem ellenséget látott bennük, hanem a szenvedő embert.

A világosi fegyverletétel idején Aradon tartózkodott, majd menekülni próbált édesanyjával, két nővérével és a gyerekekkel. Menekülés közben meghalt másfél éves kisfia, Rudolf. Nagyváradon orosz fogságba került, majd átadták az osztrákoknak, akik Pestre vitték, és családjával együtt a hírhedt Újépületben tartották fogva. Tárgyalása során bátran és logikusan védte magát, kijelentette, hogy csak emberi kötelességét teljesítette. Mivel a korábbi osztrák hadifogoly tisztek mellette tanúskodtak, a haditörvényszék felmentette.

Ezután szűkösen élt, diákok kosztoltatásával próbálta eltartani a családját, majd nevelőintézetet nyitott, ahol a történelmet és a magyart ő tanította. Ekkor kapcsolatba került a Makk József korábbi tüzérparancsnok által szervezett összeesküvéssel, és 1851-ben letartóztatták. Az összeesküvés vádját nem tudták rábizonyítani, az amerikai nagykövet közbenjárására szabadon engedték, de családjával együtt kitiltották Magyarországról. Sőt, az osztrák hatóságok azt is követelték, hogy hagyja el Európát és költözzön az Egyesült Államokba.

Először Brüsszelbe költözött, ahol megtanulta a csipkeverés mesterségét. Csipkeverő műhelyt nyitott, ebből tartotta el a családot, de az osztrák hatóságok továbbra is zaklatták, és követelték távozását az USÁ-ba. Miután édesanyja súlyos beteg volt, így nem tudta vállalni az utazást, és a belga királyi család engedélyével Zsuzsanna Brüsszelben maradt. 1853-ban, édesanyja halála után távozott az Egyesült Államokba. Nem fogadta el az emigránsok által felajánlott anyagi támogatást, saját munkájából akart megélni. A csipkeveréssel próbálkozott, de tüdőbaja elhatalmasodott rajta, és 1854. június 29-én New Yorkban meghalt. 37 éves volt.

Nagy kortársának, Florance Nightingale-nek megadatott, hogy munkáját a krími háború után hazájában folytathassa, ahol megteremtette a modern ápolónőképzés alapjait. Kossuth Zsuzsannának erre nem volt lehetősége, de rövid élete a haza és emberszeretet, valamint a szenvedők iránti önfeláldozás csodálatos példája. Hamvai ma is New Yorkban nyugszanak. A Magyar Országgyűlés február 19-ét, Kossuth Zsuzsanna születésének évfordulóját a Magyar Ápolók Napjává nyilvánította.

www.mpee.hu

Kossuth Zsuzsanna az 1848–49-es szabadságharcban a tábori kórházak főápolónője, Kossuth Lajos legfiatalabb húga szervezte meg a legelső katonakórházakat 1849-ben és elsőként hívta fel a világ figyelmét a sebesült katonák ápolásának kötelességére. Weninger Endre írása, montazsmagazin.hu. Józsa Judit kerámiaszobrász alkotását Gedai Csaba fotózta.

Zsuzsanna életében először 1831-ben találkozott az emberi szenvedéssel, amikor Északkelet-Magyarországon súlyos kolerajárvány tört ki. A kolera akkoriban nehezen gyógyítható betegség volt, ezért a hatóságok a kutak fertőtlenítésével és a terület lezárásával védekeztek, ami zavargásokhoz vezetett. A járvány elleni küzdelemben Kossuth Lajos is részt vett, mint vármegyei biztos, és munkájában nagy segítséget kapott húgától, aki itt szerezte első tapasztalatait a betegek gondozásában.

Ezután a magyar történelem egyik legfontosabb időszaka következett, a reformkor. Kossuth Lajos neve az 1832-36-os országgyűlés alatt vált országszerte ismertté az Országgyűlési Tudósítások szerkesztőjeként. 1833-ban a család is Pestre költözött, ahol Kossuth Lajos támogatta őket anyagilag. Zsuzsanna is bekapcsolódott a politikai életbe. Az országgyűlés után segített bátyjának a Törvényhatósági Tudósítások szerkesztésében. Úgy is mondhatjuk, hogy titkárnőjeként dolgozott. A Tudósításokat a hatóság betiltotta, Kossuth Lajost letartóztatták, majd börtönbüntetésre ítélték. A letartóztatás hírére, a házkutatást megelőzve Zsuzsanna több kompromittáló iratot eltüntetett a szerkesztőségből, például az utolsó szám kéziratát. A letartóztatás családi tragédiát okozott, Zsuzsanna apja nem sokkal ezután meghalt.

Zsuzsanna későbbi súlyos betegségének első tünetei, mint a fulladás és köhögési rohamok már 1840-ben jelentkeztek. 1841-ben férjhez ment Meszlényi Rudolfhoz, bátyja feleségének testvéréhez. Házassága boldog, kiegyensúlyozott volt. A házaspár Sárbogárdon telepedett le, és hamarosan két leánygyermekük született, Gizella és Ilona. Közben Kossuth Lajos Deák Ferenc közbenjárására kiszabadult a börtönből, és a reformellenzék egyik elismert vezetője lett. Munkájában Zsuzsanna és férje aktívan támogatta, részt vettek a magyar ipar fejlődését segítő Országos Védegylet működésében, és megalakították annak Fehér megyei szervezetét. Zsuzsanna szervezte meg Székesfehérváron az egyik első védegyleti bálat.

1848-ban nagy családi tragédia érte. Férje váratlanul meghalt, így kisfia, Rudolf csak az apa halála után született meg. 1848 végén a magyar kormány kénytelen volt az osztrák hadsereg elől Pestről Debrecenbe menekülni. Zsuzsanna és családja is ide költözött. 1849. április 14-én a Függetlenségi Nyilatkozat elfogadása után bátyját az ország kormányzójává választották. A kormányzó 1849. április 16-án húgát a tábori kórházak főápolójának nevezte ki.

A honvédség egészségügyi szolgálatának megszervezésében Zsuzsanna együttműködött Flór Ferenccel, a Rókus Kórház korábbi igazgatójával. A tábori kórházakban olyan korszerű módszereket próbáltak bevezetni, mint a sebesültek és a fertőző betegek elkülönítése vagy a műtétek altatással történő végrehajtása. Három hónap alatt Zsuzsanna körülbelül 70 tábori kórházat szervezett meg. Annak ellenére, hogy tüdőbaja súlyosabbá vált, fáradhatatlanul járta az országot, látogatta a kórházakat, és kivette részét a betegek ápolásában is. Segítőjével, Barna Ignác orvossal mindent megtettek a kórházi feltételek javításáért.

Zsuzsanna felhívást intézett a magyar nőkhöz, és felszólította őket az önkéntes betegápolásban való részvételre. Ebben a munkában szerinte a rend és pontosság mellett a legfontosabb az önfeláldozás és gyengédség azok iránt, akik ifjúságukat és életüket áldozzák fel a hazáért. Betegei később úgy emlékeztek vissza rá, hogy anyai szeretettel bánt velük. A sebesült osztrák hadifoglyokat is ugyanúgy gondozta, így később ők azt mondták róla, hogy nem ellenséget látott bennük, hanem a szenvedő embert.

A világosi fegyverletétel idején Aradon tartózkodott, majd menekülni próbált édesanyjával, két nővérével és a gyerekekkel. Menekülés közben meghalt másfél éves kisfia, Rudolf. Nagyváradon orosz fogságba került, majd átadták az osztrákoknak, akik Pestre vitték, és családjával együtt a hírhedt Újépületben tartották fogva. Tárgyalása során bátran és logikusan védte magát, kijelentette, hogy csak emberi kötelességét teljesítette. Mivel a korábbi osztrák hadifogoly tisztek mellette tanúskodtak, a haditörvényszék felmentette.

Ezután szűkösen élt, diákok kosztoltatásával próbálta eltartani a családját, majd nevelőintézetet nyitott, ahol a történelmet és a magyart ő tanította. Ekkor kapcsolatba került a Makk József korábbi tüzérparancsnok által szervezett összeesküvéssel, és 1851-ben letartóztatták. Az összeesküvés vádját nem tudták rábizonyítani, az amerikai nagykövet közbenjárására szabadon engedték, de családjával együtt kitiltották Magyarországról. Sőt, az osztrák hatóságok azt is követelték, hogy hagyja el Európát és költözzön az Egyesült Államokba.

Először Brüsszelbe költözött, ahol megtanulta a csipkeverés mesterségét. Csipkeverő műhelyt nyitott, ebből tartotta el a családot, de az osztrák hatóságok továbbra is zaklatták, és követelték távozását az USÁ-ba. Miután édesanyja súlyos beteg volt, így nem tudta vállalni az utazást, és a belga királyi család engedélyével Zsuzsanna Brüsszelben maradt. 1853-ban, édesanyja halála után távozott az Egyesült Államokba. Nem fogadta el az emigránsok által felajánlott anyagi támogatást, saját munkájából akart megélni. A csipkeveréssel próbálkozott, de tüdőbaja elhatalmasodott rajta, és 1854. június 29-én New Yorkban meghalt. 37 éves volt.

Nagy kortársának, Florance Nightingale-nek megadatott, hogy munkáját a krími háború után hazájában folytathassa, ahol megteremtette a modern ápolónőképzés alapjait. Kossuth Zsuzsannának erre nem volt lehetősége, de rövid élete a haza és emberszeretet, valamint a szenvedők iránti önfeláldozás csodálatos példája. Hamvai ma is New Yorkban nyugszanak. A Magyar Országgyűlés február 19-ét, Kossuth Zsuzsanna születésének évfordulóját a Magyar Ápolók Napjává nyilvánította.

www.mpee.hu

Kossuth Zsuzsanna az 1848–49-es szabadságharcban a tábori kórházak főápolónője, Kossuth Lajos legfiatalabb húga szervezte meg a legelső katonakórházakat 1849-ben és elsőként hívta fel a világ figyelmét a sebesült katonák ápolásának kötelességére. Weninger Endre írása, montazsmagazin.hu. Józsa Judit kerámiaszobrász alkotását Gedai Csaba fotózta.

Zsuzsanna életében először 1831-ben találkozott az emberi szenvedéssel, amikor Északkelet-Magyarországon súlyos kolerajárvány tört ki. A kolera akkoriban nehezen gyógyítható betegség volt, ezért a hatóságok a kutak fertőtlenítésével és a terület lezárásával védekeztek, ami zavargásokhoz vezetett. A járvány elleni küzdelemben Kossuth Lajos is részt vett, mint vármegyei biztos, és munkájában nagy segítséget kapott húgától, aki itt szerezte első tapasztalatait a betegek gondozásában.

Ezután a magyar történelem egyik legfontosabb időszaka következett, a reformkor. Kossuth Lajos neve az 1832-36-os országgyűlés alatt vált országszerte ismertté az Országgyűlési Tudósítások szerkesztőjeként. 1833-ban a család is Pestre költözött, ahol Kossuth Lajos támogatta őket anyagilag. Zsuzsanna is bekapcsolódott a politikai életbe. Az országgyűlés után segített bátyjának a Törvényhatósági Tudósítások szerkesztésében. Úgy is mondhatjuk, hogy titkárnőjeként dolgozott. A Tudósításokat a hatóság betiltotta, Kossuth Lajost letartóztatták, majd börtönbüntetésre ítélték. A letartóztatás hírére, a házkutatást megelőzve Zsuzsanna több kompromittáló iratot eltüntetett a szerkesztőségből, például az utolsó szám kéziratát. A letartóztatás családi tragédiát okozott, Zsuzsanna apja nem sokkal ezután meghalt.

Zsuzsanna későbbi súlyos betegségének első tünetei, mint a fulladás és köhögési rohamok már 1840-ben jelentkeztek. 1841-ben férjhez ment Meszlényi Rudolfhoz, bátyja feleségének testvéréhez. Házassága boldog, kiegyensúlyozott volt. A házaspár Sárbogárdon telepedett le, és hamarosan két leánygyermekük született, Gizella és Ilona. Közben Kossuth Lajos Deák Ferenc közbenjárására kiszabadult a börtönből, és a reformellenzék egyik elismert vezetője lett. Munkájában Zsuzsanna és férje aktívan támogatta, részt vettek a magyar ipar fejlődését segítő Országos Védegylet működésében, és megalakították annak Fehér megyei szervezetét. Zsuzsanna szervezte meg Székesfehérváron az egyik első védegyleti bálat.

1848-ban nagy családi tragédia érte. Férje váratlanul meghalt, így kisfia, Rudolf csak az apa halála után született meg. 1848 végén a magyar kormány kénytelen volt az osztrák hadsereg elől Pestről Debrecenbe menekülni. Zsuzsanna és családja is ide költözött. 1849. április 14-én a Függetlenségi Nyilatkozat elfogadása után bátyját az ország kormányzójává választották. A kormányzó 1849. április 16-án húgát a tábori kórházak főápolójának nevezte ki.

A honvédség egészségügyi szolgálatának megszervezésében Zsuzsanna együttműködött Flór Ferenccel, a Rókus Kórház korábbi igazgatójával. A tábori kórházakban olyan korszerű módszereket próbáltak bevezetni, mint a sebesültek és a fertőző betegek elkülönítése vagy a műtétek altatással történő végrehajtása. Három hónap alatt Zsuzsanna körülbelül 70 tábori kórházat szervezett meg. Annak ellenére, hogy tüdőbaja súlyosabbá vált, fáradhatatlanul járta az országot, látogatta a kórházakat, és kivette részét a betegek ápolásában is. Segítőjével, Barna Ignác orvossal mindent megtettek a kórházi feltételek javításáért.

Zsuzsanna felhívást intézett a magyar nőkhöz, és felszólította őket az önkéntes betegápolásban való részvételre. Ebben a munkában szerinte a rend és pontosság mellett a legfontosabb az önfeláldozás és gyengédség azok iránt, akik ifjúságukat és életüket áldozzák fel a hazáért. Betegei később úgy emlékeztek vissza rá, hogy anyai szeretettel bánt velük. A sebesült osztrák hadifoglyokat is ugyanúgy gondozta, így később ők azt mondták róla, hogy nem ellenséget látott bennük, hanem a szenvedő embert.

A világosi fegyverletétel idején Aradon tartózkodott, majd menekülni próbált édesanyjával, két nővérével és a gyerekekkel. Menekülés közben meghalt másfél éves kisfia, Rudolf. Nagyváradon orosz fogságba került, majd átadták az osztrákoknak, akik Pestre vitték, és családjával együtt a hírhedt Újépületben tartották fogva. Tárgyalása során bátran és logikusan védte magát, kijelentette, hogy csak emberi kötelességét teljesítette. Mivel a korábbi osztrák hadifogoly tisztek mellette tanúskodtak, a haditörvényszék felmentette.

Ezután szűkösen élt, diákok kosztoltatásával próbálta eltartani a családját, majd nevelőintézetet nyitott, ahol a történelmet és a magyart ő tanította. Ekkor kapcsolatba került a Makk József korábbi tüzérparancsnok által szervezett összeesküvéssel, és 1851-ben letartóztatták. Az összeesküvés vádját nem tudták rábizonyítani, az amerikai nagykövet közbenjárására szabadon engedték, de családjával együtt kitiltották Magyarországról. Sőt, az osztrák hatóságok azt is követelték, hogy hagyja el Európát és költözzön az Egyesült Államokba.

Először Brüsszelbe költözött, ahol megtanulta a csipkeverés mesterségét. Csipkeverő műhelyt nyitott, ebből tartotta el a családot, de az osztrák hatóságok továbbra is zaklatták, és követelték távozását az USÁ-ba. Miután édesanyja súlyos beteg volt, így nem tudta vállalni az utazást, és a belga királyi család engedélyével Zsuzsanna Brüsszelben maradt. 1853-ban, édesanyja halála után távozott az Egyesült Államokba. Nem fogadta el az emigránsok által felajánlott anyagi támogatást, saját munkájából akart megélni. A csipkeveréssel próbálkozott, de tüdőbaja elhatalmasodott rajta, és 1854. június 29-én New Yorkban meghalt. 37 éves volt.

Nagy kortársának, Florance Nightingale-nek megadatott, hogy munkáját a krími háború után hazájában folytathassa, ahol megteremtette a modern ápolónőképzés alapjait. Kossuth Zsuzsannának erre nem volt lehetősége, de rövid élete a haza és emberszeretet, valamint a szenvedők iránti önfeláldozás csodálatos példája. Hamvai ma is New Yorkban nyugszanak. A Magyar Országgyűlés február 19-ét, Kossuth Zsuzsanna születésének évfordulóját a Magyar Ápolók Napjává nyilvánította.

www.mpee.hu

Kossuth Zsuzsanna az 1848–49-es szabadságharcban a tábori kórházak főápolónője, Kossuth Lajos legfiatalabb húga szervezte meg a legelső katonakórházakat 1849-ben és elsőként hívta fel a világ figyelmét a sebesült katonák ápolásának kötelességére. Weninger Endre írása, montazsmagazin.hu. Józsa Judit kerámiaszobrász alkotását Gedai Csaba fotózta.

Zsuzsanna életében először 1831-ben találkozott az emberi szenvedéssel, amikor Északkelet-Magyarországon súlyos kolerajárvány tört ki. A kolera akkoriban nehezen gyógyítható betegség volt, ezért a hatóságok a kutak fertőtlenítésével és a terület lezárásával védekeztek, ami zavargásokhoz vezetett. A járvány elleni küzdelemben Kossuth Lajos is részt vett, mint vármegyei biztos, és munkájában nagy segítséget kapott húgától, aki itt szerezte első tapasztalatait a betegek gondozásában.

Ezután a magyar történelem egyik legfontosabb időszaka következett, a reformkor. Kossuth Lajos neve az 1832-36-os országgyűlés alatt vált országszerte ismertté az Országgyűlési Tudósítások szerkesztőjeként. 1833-ban a család is Pestre költözött, ahol Kossuth Lajos támogatta őket anyagilag. Zsuzsanna is bekapcsolódott a politikai életbe. Az országgyűlés után segített bátyjának a Törvényhatósági Tudósítások szerkesztésében. Úgy is mondhatjuk, hogy titkárnőjeként dolgozott. A Tudósításokat a hatóság betiltotta, Kossuth Lajost letartóztatták, majd börtönbüntetésre ítélték. A letartóztatás hírére, a házkutatást megelőzve Zsuzsanna több kompromittáló iratot eltüntetett a szerkesztőségből, például az utolsó szám kéziratát. A letartóztatás családi tragédiát okozott, Zsuzsanna apja nem sokkal ezután meghalt.

Zsuzsanna későbbi súlyos betegségének első tünetei, mint a fulladás és köhögési rohamok már 1840-ben jelentkeztek. 1841-ben férjhez ment Meszlényi Rudolfhoz, bátyja feleségének testvéréhez. Házassága boldog, kiegyensúlyozott volt. A házaspár Sárbogárdon telepedett le, és hamarosan két leánygyermekük született, Gizella és Ilona. Közben Kossuth Lajos Deák Ferenc közbenjárására kiszabadult a börtönből, és a reformellenzék egyik elismert vezetője lett. Munkájában Zsuzsanna és férje aktívan támogatta, részt vettek a magyar ipar fejlődését segítő Országos Védegylet működésében, és megalakították annak Fehér megyei szervezetét. Zsuzsanna szervezte meg Székesfehérváron az egyik első védegyleti bálat.

1848-ban nagy családi tragédia érte. Férje váratlanul meghalt, így kisfia, Rudolf csak az apa halála után született meg. 1848 végén a magyar kormány kénytelen volt az osztrák hadsereg elől Pestről Debrecenbe menekülni. Zsuzsanna és családja is ide költözött. 1849. április 14-én a Függetlenségi Nyilatkozat elfogadása után bátyját az ország kormányzójává választották. A kormányzó 1849. április 16-án húgát a tábori kórházak főápolójának nevezte ki.

A honvédség egészségügyi szolgálatának megszervezésében Zsuzsanna együttműködött Flór Ferenccel, a Rókus Kórház korábbi igazgatójával. A tábori kórházakban olyan korszerű módszereket próbáltak bevezetni, mint a sebesültek és a fertőző betegek elkülönítése vagy a műtétek altatással történő végrehajtása. Három hónap alatt Zsuzsanna körülbelül 70 tábori kórházat szervezett meg. Annak ellenére, hogy tüdőbaja súlyosabbá vált, fáradhatatlanul járta az országot, látogatta a kórházakat, és kivette részét a betegek ápolásában is. Segítőjével, Barna Ignác orvossal mindent megtettek a kórházi feltételek javításáért.

Zsuzsanna felhívást intézett a magyar nőkhöz, és felszólította őket az önkéntes betegápolásban való részvételre. Ebben a munkában szerinte a rend és pontosság mellett a legfontosabb az önfeláldozás és gyengédség azok iránt, akik ifjúságukat és életüket áldozzák fel a hazáért. Betegei később úgy emlékeztek vissza rá, hogy anyai szeretettel bánt velük. A sebesült osztrák hadifoglyokat is ugyanúgy gondozta, így később ők azt mondták róla, hogy nem ellenséget látott bennük, hanem a szenvedő embert.

A világosi fegyverletétel idején Aradon tartózkodott, majd menekülni próbált édesanyjával, két nővérével és a gyerekekkel. Menekülés közben meghalt másfél éves kisfia, Rudolf. Nagyváradon orosz fogságba került, majd átadták az osztrákoknak, akik Pestre vitték, és családjával együtt a hírhedt Újépületben tartották fogva. Tárgyalása során bátran és logikusan védte magát, kijelentette, hogy csak emberi kötelességét teljesítette. Mivel a korábbi osztrák hadifogoly tisztek mellette tanúskodtak, a haditörvényszék felmentette.

Ezután szűkösen élt, diákok kosztoltatásával próbálta eltartani a családját, majd nevelőintézetet nyitott, ahol a történelmet és a magyart ő tanította. Ekkor kapcsolatba került a Makk József korábbi tüzérparancsnok által szervezett összeesküvéssel, és 1851-ben letartóztatták. Az összeesküvés vádját nem tudták rábizonyítani, az amerikai nagykövet közbenjárására szabadon engedték, de családjával együtt kitiltották Magyarországról. Sőt, az osztrák hatóságok azt is követelték, hogy hagyja el Európát és költözzön az Egyesült Államokba.

Először Brüsszelbe költözött, ahol megtanulta a csipkeverés mesterségét. Csipkeverő műhelyt nyitott, ebből tartotta el a családot, de az osztrák hatóságok továbbra is zaklatták, és követelték távozását az USÁ-ba. Miután édesanyja súlyos beteg volt, így nem tudta vállalni az utazást, és a belga királyi család engedélyével Zsuzsanna Brüsszelben maradt. 1853-ban, édesanyja halála után távozott az Egyesült Államokba. Nem fogadta el az emigránsok által felajánlott anyagi támogatást, saját munkájából akart megélni. A csipkeveréssel próbálkozott, de tüdőbaja elhatalmasodott rajta, és 1854. június 29-én New Yorkban meghalt. 37 éves volt.

Nagy kortársának, Florance Nightingale-nek megadatott, hogy munkáját a krími háború után hazájában folytathassa, ahol megteremtette a modern ápolónőképzés alapjait. Kossuth Zsuzsannának erre nem volt lehetősége, de rövid élete a haza és emberszeretet, valamint a szenvedők iránti önfeláldozás csodálatos példája. Hamvai ma is New Yorkban nyugszanak. A Magyar Országgyűlés február 19-ét, Kossuth Zsuzsanna születésének évfordulóját a Magyar Ápolók Napjává nyilvánította.

www.mpee.hu

Kossuth Zsuzsanna az 1848–49-es szabadságharcban a tábori kórházak főápolónője, Kossuth Lajos legfiatalabb húga szervezte meg a legelső katonakórházakat 1849-ben és elsőként hívta fel a világ figyelmét a sebesült katonák ápolásának kötelességére. Weninger Endre írása, montazsmagazin.hu. Józsa Judit kerámiaszobrász alkotását Gedai Csaba fotózta.

Zsuzsanna életében először 1831-ben találkozott az emberi szenvedéssel, amikor Északkelet-Magyarországon súlyos kolerajárvány tört ki. A kolera akkoriban nehezen gyógyítható betegség volt, ezért a hatóságok a kutak fertőtlenítésével és a terület lezárásával védekeztek, ami zavargásokhoz vezetett. A járvány elleni küzdelemben Kossuth Lajos is részt vett, mint vármegyei biztos, és munkájában nagy segítséget kapott húgától, aki itt szerezte első tapasztalatait a betegek gondozásában.

Ezután a magyar történelem egyik legfontosabb időszaka következett, a reformkor. Kossuth Lajos neve az 1832-36-os országgyűlés alatt vált országszerte ismertté az Országgyűlési Tudósítások szerkesztőjeként. 1833-ban a család is Pestre költözött, ahol Kossuth Lajos támogatta őket anyagilag. Zsuzsanna is bekapcsolódott a politikai életbe. Az országgyűlés után segített bátyjának a Törvényhatósági Tudósítások szerkesztésében. Úgy is mondhatjuk, hogy titkárnőjeként dolgozott. A Tudósításokat a hatóság betiltotta, Kossuth Lajost letartóztatták, majd börtönbüntetésre ítélték. A letartóztatás hírére, a házkutatást megelőzve Zsuzsanna több kompromittáló iratot eltüntetett a szerkesztőségből, például az utolsó szám kéziratát. A letartóztatás családi tragédiát okozott, Zsuzsanna apja nem sokkal ezután meghalt.

Zsuzsanna későbbi súlyos betegségének első tünetei, mint a fulladás és köhögési rohamok már 1840-ben jelentkeztek. 1841-ben férjhez ment Meszlényi Rudolfhoz, bátyja feleségének testvéréhez. Házassága boldog, kiegyensúlyozott volt. A házaspár Sárbogárdon telepedett le, és hamarosan két leánygyermekük született, Gizella és Ilona. Közben Kossuth Lajos Deák Ferenc közbenjárására kiszabadult a börtönből, és a reformellenzék egyik elismert vezetője lett. Munkájában Zsuzsanna és férje aktívan támogatta, részt vettek a magyar ipar fejlődését segítő Országos Védegylet működésében, és megalakították annak Fehér megyei szervezetét. Zsuzsanna szervezte meg Székesfehérváron az egyik első védegyleti bálat.

1848-ban nagy családi tragédia érte. Férje váratlanul meghalt, így kisfia, Rudolf csak az apa halála után született meg. 1848 végén a magyar kormány kénytelen volt az osztrák hadsereg elől Pestről Debrecenbe menekülni. Zsuzsanna és családja is ide költözött. 1849. április 14-én a Függetlenségi Nyilatkozat elfogadása után bátyját az ország kormányzójává választották. A kormányzó 1849. április 16-án húgát a tábori kórházak főápolójának nevezte ki.

A honvédség egészségügyi szolgálatának megszervezésében Zsuzsanna együttműködött Flór Ferenccel, a Rókus Kórház korábbi igazgatójával. A tábori kórházakban olyan korszerű módszereket próbáltak bevezetni, mint a sebesültek és a fertőző betegek elkülönítése vagy a műtétek altatással történő végrehajtása. Három hónap alatt Zsuzsanna körülbelül 70 tábori kórházat szervezett meg. Annak ellenére, hogy tüdőbaja súlyosabbá vált, fáradhatatlanul járta az országot, látogatta a kórházakat, és kivette részét a betegek ápolásában is. Segítőjével, Barna Ignác orvossal mindent megtettek a kórházi feltételek javításáért.

Zsuzsanna felhívást intézett a magyar nőkhöz, és felszólította őket az önkéntes betegápolásban való részvételre. Ebben a munkában szerinte a rend és pontosság mellett a legfontosabb az önfeláldozás és gyengédség azok iránt, akik ifjúságukat és életüket áldozzák fel a hazáért. Betegei később úgy emlékeztek vissza rá, hogy anyai szeretettel bánt velük. A sebesült osztrák hadifoglyokat is ugyanúgy gondozta, így később ők azt mondták róla, hogy nem ellenséget látott bennük, hanem a szenvedő embert.

A világosi fegyverletétel idején Aradon tartózkodott, majd menekülni próbált édesanyjával, két nővérével és a gyerekekkel. Menekülés közben meghalt másfél éves kisfia, Rudolf. Nagyváradon orosz fogságba került, majd átadták az osztrákoknak, akik Pestre vitték, és családjával együtt a hírhedt Újépületben tartották fogva. Tárgyalása során bátran és logikusan védte magát, kijelentette, hogy csak emberi kötelességét teljesítette. Mivel a korábbi osztrák hadifogoly tisztek mellette tanúskodtak, a haditörvényszék felmentette.

Ezután szűkösen élt, diákok kosztoltatásával próbálta eltartani a családját, majd nevelőintézetet nyitott, ahol a történelmet és a magyart ő tanította. Ekkor kapcsolatba került a Makk József korábbi tüzérparancsnok által szervezett összeesküvéssel, és 1851-ben letartóztatták. Az összeesküvés vádját nem tudták rábizonyítani, az amerikai nagykövet közbenjárására szabadon engedték, de családjával együtt kitiltották Magyarországról. Sőt, az osztrák hatóságok azt is követelték, hogy hagyja el Európát és költözzön az Egyesült Államokba.

Először Brüsszelbe költözött, ahol megtanulta a csipkeverés mesterségét. Csipkeverő műhelyt nyitott, ebből tartotta el a családot, de az osztrák hatóságok továbbra is zaklatták, és követelték távozását az USÁ-ba. Miután édesanyja súlyos beteg volt, így nem tudta vállalni az utazást, és a belga királyi család engedélyével Zsuzsanna Brüsszelben maradt. 1853-ban, édesanyja halála után távozott az Egyesült Államokba. Nem fogadta el az emigránsok által felajánlott anyagi támogatást, saját munkájából akart megélni. A csipkeveréssel próbálkozott, de tüdőbaja elhatalmasodott rajta, és 1854. június 29-én New Yorkban meghalt. 37 éves volt.

Nagy kortársának, Florance Nightingale-nek megadatott, hogy munkáját a krími háború után hazájában folytathassa, ahol megteremtette a modern ápolónőképzés alapjait. Kossuth Zsuzsannának erre nem volt lehetősége, de rövid élete a haza és emberszeretet, valamint a szenvedők iránti önfeláldozás csodálatos példája. Hamvai ma is New Yorkban nyugszanak. A Magyar Országgyűlés február 19-ét, Kossuth Zsuzsanna születésének évfordulóját a Magyar Ápolók Napjává nyilvánította.

www.mpee.hu

Kossuth Zsuzsanna az 1848–49-es szabadságharcban a tábori kórházak főápolónője, Kossuth Lajos legfiatalabb húga szervezte meg a legelső katonakórházakat 1849-ben és elsőként hívta fel a világ figyelmét a sebesült katonák ápolásának kötelességére. Weninger Endre írása, montazsmagazin.hu. Józsa Judit kerámiaszobrász alkotását Gedai Csaba fotózta.

Zsuzsanna életében először 1831-ben találkozott az emberi szenvedéssel, amikor Északkelet-Magyarországon súlyos kolerajárvány tört ki. A kolera akkoriban nehezen gyógyítható betegség volt, ezért a hatóságok a kutak fertőtlenítésével és a terület lezárásával védekeztek, ami zavargásokhoz vezetett. A járvány elleni küzdelemben Kossuth Lajos is részt vett, mint vármegyei biztos, és munkájában nagy segítséget kapott húgától, aki itt szerezte első tapasztalatait a betegek gondozásában.

Ezután a magyar történelem egyik legfontosabb időszaka következett, a reformkor. Kossuth Lajos neve az 1832-36-os országgyűlés alatt vált országszerte ismertté az Országgyűlési Tudósítások szerkesztőjeként. 1833-ban a család is Pestre költözött, ahol Kossuth Lajos támogatta őket anyagilag. Zsuzsanna is bekapcsolódott a politikai életbe. Az országgyűlés után segített bátyjának a Törvényhatósági Tudósítások szerkesztésében. Úgy is mondhatjuk, hogy titkárnőjeként dolgozott. A Tudósításokat a hatóság betiltotta, Kossuth Lajost letartóztatták, majd börtönbüntetésre ítélték. A letartóztatás hírére, a házkutatást megelőzve Zsuzsanna több kompromittáló iratot eltüntetett a szerkesztőségből, például az utolsó szám kéziratát. A letartóztatás családi tragédiát okozott, Zsuzsanna apja nem sokkal ezután meghalt.

Zsuzsanna későbbi súlyos betegségének első tünetei, mint a fulladás és köhögési rohamok már 1840-ben jelentkeztek. 1841-ben férjhez ment Meszlényi Rudolfhoz, bátyja feleségének testvéréhez. Házassága boldog, kiegyensúlyozott volt. A házaspár Sárbogárdon telepedett le, és hamarosan két leánygyermekük született, Gizella és Ilona. Közben Kossuth Lajos Deák Ferenc közbenjárására kiszabadult a börtönből, és a reformellenzék egyik elismert vezetője lett. Munkájában Zsuzsanna és férje aktívan támogatta, részt vettek a magyar ipar fejlődését segítő Országos Védegylet működésében, és megalakították annak Fehér megyei szervezetét. Zsuzsanna szervezte meg Székesfehérváron az egyik első védegyleti bálat.

1848-ban nagy családi tragédia érte. Férje váratlanul meghalt, így kisfia, Rudolf csak az apa halála után született meg. 1848 végén a magyar kormány kénytelen volt az osztrák hadsereg elől Pestről Debrecenbe menekülni. Zsuzsanna és családja is ide költözött. 1849. április 14-én a Függetlenségi Nyilatkozat elfogadása után bátyját az ország kormányzójává választották. A kormányzó 1849. április 16-án húgát a tábori kórházak főápolójának nevezte ki.

A honvédség egészségügyi szolgálatának megszervezésében Zsuzsanna együttműködött Flór Ferenccel, a Rókus Kórház korábbi igazgatójával. A tábori kórházakban olyan korszerű módszereket próbáltak bevezetni, mint a sebesültek és a fertőző betegek elkülönítése vagy a műtétek altatással történő végrehajtása. Három hónap alatt Zsuzsanna körülbelül 70 tábori kórházat szervezett meg. Annak ellenére, hogy tüdőbaja súlyosabbá vált, fáradhatatlanul járta az országot, látogatta a kórházakat, és kivette részét a betegek ápolásában is. Segítőjével, Barna Ignác orvossal mindent megtettek a kórházi feltételek javításáért.

Zsuzsanna felhívást intézett a magyar nőkhöz, és felszólította őket az önkéntes betegápolásban való részvételre. Ebben a munkában szerinte a rend és pontosság mellett a legfontosabb az önfeláldozás és gyengédség azok iránt, akik ifjúságukat és életüket áldozzák fel a hazáért. Betegei később úgy emlékeztek vissza rá, hogy anyai szeretettel bánt velük. A sebesült osztrák hadifoglyokat is ugyanúgy gondozta, így később ők azt mondták róla, hogy nem ellenséget látott bennük, hanem a szenvedő embert.

A világosi fegyverletétel idején Aradon tartózkodott, majd menekülni próbált édesanyjával, két nővérével és a gyerekekkel. Menekülés közben meghalt másfél éves kisfia, Rudolf. Nagyváradon orosz fogságba került, majd átadták az osztrákoknak, akik Pestre vitték, és családjával együtt a hírhedt Újépületben tartották fogva. Tárgyalása során bátran és logikusan védte magát, kijelentette, hogy csak emberi kötelességét teljesítette. Mivel a korábbi osztrák hadifogoly tisztek mellette tanúskodtak, a haditörvényszék felmentette.

Ezután szűkösen élt, diákok kosztoltatásával próbálta eltartani a családját, majd nevelőintézetet nyitott, ahol a történelmet és a magyart ő tanította. Ekkor kapcsolatba került a Makk József korábbi tüzérparancsnok által szervezett összeesküvéssel, és 1851-ben letartóztatták. Az összeesküvés vádját nem tudták rábizonyítani, az amerikai nagykövet közbenjárására szabadon engedték, de családjával együtt kitiltották Magyarországról. Sőt, az osztrák hatóságok azt is követelték, hogy hagyja el Európát és költözzön az Egyesült Államokba.

Először Brüsszelbe költözött, ahol megtanulta a csipkeverés mesterségét. Csipkeverő műhelyt nyitott, ebből tartotta el a családot, de az osztrák hatóságok továbbra is zaklatták, és követelték távozását az USÁ-ba. Miután édesanyja súlyos beteg volt, így nem tudta vállalni az utazást, és a belga királyi család engedélyével Zsuzsanna Brüsszelben maradt. 1853-ban, édesanyja halála után távozott az Egyesült Államokba. Nem fogadta el az emigránsok által felajánlott anyagi támogatást, saját munkájából akart megélni. A csipkeveréssel próbálkozott, de tüdőbaja elhatalmasodott rajta, és 1854. június 29-én New Yorkban meghalt. 37 éves volt.

Nagy kortársának, Florance Nightingale-nek megadatott, hogy munkáját a krími háború után hazájában folytathassa, ahol megteremtette a modern ápolónőképzés alapjait. Kossuth Zsuzsannának erre nem volt lehetősége, de rövid élete a haza és emberszeretet, valamint a szenvedők iránti önfeláldozás csodálatos példája. Hamvai ma is New Yorkban nyugszanak. A Magyar Országgyűlés február 19-ét, Kossuth Zsuzsanna születésének évfordulóját a Magyar Ápolók Napjává nyilvánította.

www.mpee.hu

Kossuth Zsuzsanna az 1848–49-es szabadságharcban a tábori kórházak főápolónője, Kossuth Lajos legfiatalabb húga szervezte meg a legelső katonakórházakat 1849-ben és elsőként hívta fel a világ figyelmét a sebesült katonák ápolásának kötelességére. Weninger Endre írása, montazsmagazin.hu. Józsa Judit kerámiaszobrász alkotását Gedai Csaba fotózta.

Zsuzsanna életében először 1831-ben találkozott az emberi szenvedéssel, amikor Északkelet-Magyarországon súlyos kolerajárvány tört ki. A kolera akkoriban nehezen gyógyítható betegség volt, ezért a hatóságok a kutak fertőtlenítésével és a terület lezárásával védekeztek, ami zavargásokhoz vezetett. A járvány elleni küzdelemben Kossuth Lajos is részt vett, mint vármegyei biztos, és munkájában nagy segítséget kapott húgától, aki itt szerezte első tapasztalatait a betegek gondozásában.

Ezután a magyar történelem egyik legfontosabb időszaka következett, a reformkor. Kossuth Lajos neve az 1832-36-os országgyűlés alatt vált országszerte ismertté az Országgyűlési Tudósítások szerkesztőjeként. 1833-ban a család is Pestre költözött, ahol Kossuth Lajos támogatta őket anyagilag. Zsuzsanna is bekapcsolódott a politikai életbe. Az országgyűlés után segített bátyjának a Törvényhatósági Tudósítások szerkesztésében. Úgy is mondhatjuk, hogy titkárnőjeként dolgozott. A Tudósításokat a hatóság betiltotta, Kossuth Lajost letartóztatták, majd börtönbüntetésre ítélték. A letartóztatás hírére, a házkutatást megelőzve Zsuzsanna több kompromittáló iratot eltüntetett a szerkesztőségből, például az utolsó szám kéziratát. A letartóztatás családi tragédiát okozott, Zsuzsanna apja nem sokkal ezután meghalt.

Zsuzsanna későbbi súlyos betegségének első tünetei, mint a fulladás és köhögési rohamok már 1840-ben jelentkeztek. 1841-ben férjhez ment Meszlényi Rudolfhoz, bátyja feleségének testvéréhez. Házassága boldog, kiegyensúlyozott volt. A házaspár Sárbogárdon telepedett le, és hamarosan két leánygyermekük született, Gizella és Ilona. Közben Kossuth Lajos Deák Ferenc közbenjárására kiszabadult a börtönből, és a reformellenzék egyik elismert vezetője lett. Munkájában Zsuzsanna és férje aktívan támogatta, részt vettek a magyar ipar fejlődését segítő Országos Védegylet működésében, és megalakították annak Fehér megyei szervezetét. Zsuzsanna szervezte meg Székesfehérváron az egyik első védegyleti bálat.

1848-ban nagy családi tragédia érte. Férje váratlanul meghalt, így kisfia, Rudolf csak az apa halála után született meg. 1848 végén a magyar kormány kénytelen volt az osztrák hadsereg elől Pestről Debrecenbe menekülni. Zsuzsanna és családja is ide költözött. 1849. április 14-én a Függetlenségi Nyilatkozat elfogadása után bátyját az ország kormányzójává választották. A kormányzó 1849. április 16-án húgát a tábori kórházak főápolójának nevezte ki.

A honvédség egészségügyi szolgálatának megszervezésében Zsuzsanna együttműködött Flór Ferenccel, a Rókus Kórház korábbi igazgatójával. A tábori kórházakban olyan korszerű módszereket próbáltak bevezetni, mint a sebesültek és a fertőző betegek elkülönítése vagy a műtétek altatással történő végrehajtása. Három hónap alatt Zsuzsanna körülbelül 70 tábori kórházat szervezett meg. Annak ellenére, hogy tüdőbaja súlyosabbá vált, fáradhatatlanul járta az országot, látogatta a kórházakat, és kivette részét a betegek ápolásában is. Segítőjével, Barna Ignác orvossal mindent megtettek a kórházi feltételek javításáért.

Zsuzsanna felhívást intézett a magyar nőkhöz, és felszólította őket az önkéntes betegápolásban való részvételre. Ebben a munkában szerinte a rend és pontosság mellett a legfontosabb az önfeláldozás és gyengédség azok iránt, akik ifjúságukat és életüket áldozzák fel a hazáért. Betegei később úgy emlékeztek vissza rá, hogy anyai szeretettel bánt velük. A sebesült osztrák hadifoglyokat is ugyanúgy gondozta, így később ők azt mondták róla, hogy nem ellenséget látott bennük, hanem a szenvedő embert.

A világosi fegyverletétel idején Aradon tartózkodott, majd menekülni próbált édesanyjával, két nővérével és a gyerekekkel. Menekülés közben meghalt másfél éves kisfia, Rudolf. Nagyváradon orosz fogságba került, majd átadták az osztrákoknak, akik Pestre vitték, és családjával együtt a hírhedt Újépületben tartották fogva. Tárgyalása során bátran és logikusan védte magát, kijelentette, hogy csak emberi kötelességét teljesítette. Mivel a korábbi osztrák hadifogoly tisztek mellette tanúskodtak, a haditörvényszék felmentette.

Ezután szűkösen élt, diákok kosztoltatásával próbálta eltartani a családját, majd nevelőintézetet nyitott, ahol a történelmet és a magyart ő tanította. Ekkor kapcsolatba került a Makk József korábbi tüzérparancsnok által szervezett összeesküvéssel, és 1851-ben letartóztatták. Az összeesküvés vádját nem tudták rábizonyítani, az amerikai nagykövet közbenjárására szabadon engedték, de családjával együtt kitiltották Magyarországról. Sőt, az osztrák hatóságok azt is követelték, hogy hagyja el Európát és költözzön az Egyesült Államokba.

Először Brüsszelbe költözött, ahol megtanulta a csipkeverés mesterségét. Csipkeverő műhelyt nyitott, ebből tartotta el a családot, de az osztrák hatóságok továbbra is zaklatták, és követelték távozását az USÁ-ba. Miután édesanyja súlyos beteg volt, így nem tudta vállalni az utazást, és a belga királyi család engedélyével Zsuzsanna Brüsszelben maradt. 1853-ban, édesanyja halála után távozott az Egyesült Államokba. Nem fogadta el az emigránsok által felajánlott anyagi támogatást, saját munkájából akart megélni. A csipkeveréssel próbálkozott, de tüdőbaja elhatalmasodott rajta, és 1854. június 29-én New Yorkban meghalt. 37 éves volt.

Nagy kortársának, Florance Nightingale-nek megadatott, hogy munkáját a krími háború után hazájában folytathassa, ahol megteremtette a modern ápolónőképzés alapjait. Kossuth Zsuzsannának erre nem volt lehetősége, de rövid élete a haza és emberszeretet, valamint a szenvedők iránti önfeláldozás csodálatos példája. Hamvai ma is New Yorkban nyugszanak. A Magyar Országgyűlés február 19-ét, Kossuth Zsuzsanna születésének évfordulóját a Magyar Ápolók Napjává nyilvánította.

www.mpee.hu

Kossuth Zsuzsanna az 1848–49-es szabadságharcban a tábori kórházak főápolónője, Kossuth Lajos legfiatalabb húga szervezte meg a legelső katonakórházakat 1849-ben és elsőként hívta fel a világ figyelmét a sebesült katonák ápolásának kötelességére. Weninger Endre írása, montazsmagazin.hu. Józsa Judit kerámiaszobrász alkotását Gedai Csaba fotózta.

Zsuzsanna életében először 1831-ben találkozott az emberi szenvedéssel, amikor Északkelet-Magyarországon súlyos kolerajárvány tört ki. A kolera akkoriban nehezen gyógyítható betegség volt, ezért a hatóságok a kutak fertőtlenítésével és a terület lezárásával védekeztek, ami zavargásokhoz vezetett. A járvány elleni küzdelemben Kossuth Lajos is részt vett, mint vármegyei biztos, és munkájában nagy segítséget kapott húgától, aki itt szerezte első tapasztalatait a betegek gondozásában.

Ezután a magyar történelem egyik legfontosabb időszaka következett, a reformkor. Kossuth Lajos neve az 1832-36-os országgyűlés alatt vált országszerte ismertté az Országgyűlési Tudósítások szerkesztőjeként. 1833-ban a család is Pestre költözött, ahol Kossuth Lajos támogatta őket anyagilag. Zsuzsanna is bekapcsolódott a politikai életbe. Az országgyűlés után segített bátyjának a Törvényhatósági Tudósítások szerkesztésében. Úgy is mondhatjuk, hogy titkárnőjeként dolgozott. A Tudósításokat a hatóság betiltotta, Kossuth Lajost letartóztatták, majd börtönbüntetésre ítélték. A letartóztatás hírére, a házkutatást megelőzve Zsuzsanna több kompromittáló iratot eltüntetett a szerkesztőségből, például az utolsó szám kéziratát. A letartóztatás családi tragédiát okozott, Zsuzsanna apja nem sokkal ezután meghalt.

Zsuzsanna későbbi súlyos betegségének első tünetei, mint a fulladás és köhögési rohamok már 1840-ben jelentkeztek. 1841-ben férjhez ment Meszlényi Rudolfhoz, bátyja feleségének testvéréhez. Házassága boldog, kiegyensúlyozott volt. A házaspár Sárbogárdon telepedett le, és hamarosan két leánygyermekük született, Gizella és Ilona. Közben Kossuth Lajos Deák Ferenc közbenjárására kiszabadult a börtönből, és a reformellenzék egyik elismert vezetője lett. Munkájában Zsuzsanna és férje aktívan támogatta, részt vettek a magyar ipar fejlődését segítő Országos Védegylet működésében, és megalakították annak Fehér megyei szervezetét. Zsuzsanna szervezte meg Székesfehérváron az egyik első védegyleti bálat.

1848-ban nagy családi tragédia érte. Férje váratlanul meghalt, így kisfia, Rudolf csak az apa halála után született meg. 1848 végén a magyar kormány kénytelen volt az osztrák hadsereg elől Pestről Debrecenbe menekülni. Zsuzsanna és családja is ide költözött. 1849. április 14-én a Függetlenségi Nyilatkozat elfogadása után bátyját az ország kormányzójává választották. A kormányzó 1849. április 16-án húgát a tábori kórházak főápolójának nevezte ki.

A honvédség egészségügyi szolgálatának megszervezésében Zsuzsanna együttműködött Flór Ferenccel, a Rókus Kórház korábbi igazgatójával. A tábori kórházakban olyan korszerű módszereket próbáltak bevezetni, mint a sebesültek és a fertőző betegek elkülönítése vagy a műtétek altatással történő végrehajtása. Három hónap alatt Zsuzsanna körülbelül 70 tábori kórházat szervezett meg. Annak ellenére, hogy tüdőbaja súlyosabbá vált, fáradhatatlanul járta az országot, látogatta a kórházakat, és kivette részét a betegek ápolásában is. Segítőjével, Barna Ignác orvossal mindent megtettek a kórházi feltételek javításáért.

Zsuzsanna felhívást intézett a magyar nőkhöz, és felszólította őket az önkéntes betegápolásban való részvételre. Ebben a munkában szerinte a rend és pontosság mellett a legfontosabb az önfeláldozás és gyengédség azok iránt, akik ifjúságukat és életüket áldozzák fel a hazáért. Betegei később úgy emlékeztek vissza rá, hogy anyai szeretettel bánt velük. A sebesült osztrák hadifoglyokat is ugyanúgy gondozta, így később ők azt mondták róla, hogy nem ellenséget látott bennük, hanem a szenvedő embert.

A világosi fegyverletétel idején Aradon tartózkodott, majd menekülni próbált édesanyjával, két nővérével és a gyerekekkel. Menekülés közben meghalt másfél éves kisfia, Rudolf. Nagyváradon orosz fogságba került, majd átadták az osztrákoknak, akik Pestre vitték, és családjával együtt a hírhedt Újépületben tartották fogva. Tárgyalása során bátran és logikusan védte magát, kijelentette, hogy csak emberi kötelességét teljesítette. Mivel a korábbi osztrák hadifogoly tisztek mellette tanúskodtak, a haditörvényszék felmentette.

Ezután szűkösen élt, diákok kosztoltatásával próbálta eltartani a családját, majd nevelőintézetet nyitott, ahol a történelmet és a magyart ő tanította. Ekkor kapcsolatba került a Makk József korábbi tüzérparancsnok által szervezett összeesküvéssel, és 1851-ben letartóztatták. Az összeesküvés vádját nem tudták rábizonyítani, az amerikai nagykövet közbenjárására szabadon engedték, de családjával együtt kitiltották Magyarországról. Sőt, az osztrák hatóságok azt is követelték, hogy hagyja el Európát és költözzön az Egyesült Államokba.

Először Brüsszelbe költözött, ahol megtanulta a csipkeverés mesterségét. Csipkeverő műhelyt nyitott, ebből tartotta el a családot, de az osztrák hatóságok továbbra is zaklatták, és követelték távozását az USÁ-ba. Miután édesanyja súlyos beteg volt, így nem tudta vállalni az utazást, és a belga királyi család engedélyével Zsuzsanna Brüsszelben maradt. 1853-ban, édesanyja halála után távozott az Egyesült Államokba. Nem fogadta el az emigránsok által felajánlott anyagi támogatást, saját munkájából akart megélni. A csipkeveréssel próbálkozott, de tüdőbaja elhatalmasodott rajta, és 1854. június 29-én New Yorkban meghalt. 37 éves volt.

Nagy kortársának, Florance Nightingale-nek megadatott, hogy munkáját a krími háború után hazájában folytathassa, ahol megteremtette a modern ápolónőképzés alapjait. Kossuth Zsuzsannának erre nem volt lehetősége, de rövid élete a haza és emberszeretet, valamint a szenvedők iránti önfeláldozás csodálatos példája. Hamvai ma is New Yorkban nyugszanak. A Magyar Országgyűlés február 19-ét, Kossuth Zsuzsanna születésének évfordulóját a Magyar Ápolók Napjává nyilvánította.

www.mpee.hu

Kossuth Zsuzsanna az 1848–49-es szabadságharcban a tábori kórházak főápolónője, Kossuth Lajos legfiatalabb húga szervezte meg a legelső katonakórházakat 1849-ben és elsőként hívta fel a világ figyelmét a sebesült katonák ápolásának kötelességére. Weninger Endre írása, montazsmagazin.hu. Józsa Judit kerámiaszobrász alkotását Gedai Csaba fotózta.

Zsuzsanna életében először 1831-ben találkozott az emberi szenvedéssel, amikor Északkelet-Magyarországon súlyos kolerajárvány tört ki. A kolera akkoriban nehezen gyógyítható betegség volt, ezért a hatóságok a kutak fertőtlenítésével és a terület lezárásával védekeztek, ami zavargásokhoz vezetett. A járvány elleni küzdelemben Kossuth Lajos is részt vett, mint vármegyei biztos, és munkájában nagy segítséget kapott húgától, aki itt szerezte első tapasztalatait a betegek gondozásában.

Ezután a magyar történelem egyik legfontosabb időszaka következett, a reformkor. Kossuth Lajos neve az 1832-36-os országgyűlés alatt vált országszerte ismertté az Országgyűlési Tudósítások szerkesztőjeként. 1833-ban a család is Pestre költözött, ahol Kossuth Lajos támogatta őket anyagilag. Zsuzsanna is bekapcsolódott a politikai életbe. Az országgyűlés után segített bátyjának a Törvényhatósági Tudósítások szerkesztésében. Úgy is mondhatjuk, hogy titkárnőjeként dolgozott. A Tudósításokat a hatóság betiltotta, Kossuth Lajost letartóztatták, majd börtönbüntetésre ítélték. A letartóztatás hírére, a házkutatást megelőzve Zsuzsanna több kompromittáló iratot eltüntetett a szerkesztőségből, például az utolsó szám kéziratát. A letartóztatás családi tragédiát okozott, Zsuzsanna apja nem sokkal ezután meghalt.

Zsuzsanna későbbi súlyos betegségének első tünetei, mint a fulladás és köhögési rohamok már 1840-ben jelentkeztek. 1841-ben férjhez ment Meszlényi Rudolfhoz, bátyja feleségének testvéréhez. Házassága boldog, kiegyensúlyozott volt. A házaspár Sárbogárdon telepedett le, és hamarosan két leánygyermekük született, Gizella és Ilona. Közben Kossuth Lajos Deák Ferenc közbenjárására kiszabadult a börtönből, és a reformellenzék egyik elismert vezetője lett. Munkájában Zsuzsanna és férje aktívan támogatta, részt vettek a magyar ipar fejlődését segítő Országos Védegylet működésében, és megalakították annak Fehér megyei szervezetét. Zsuzsanna szervezte meg Székesfehérváron az egyik első védegyleti bálat.

1848-ban nagy családi tragédia érte. Férje váratlanul meghalt, így kisfia, Rudolf csak az apa halála után született meg. 1848 végén a magyar kormány kénytelen volt az osztrák hadsereg elől Pestről Debrecenbe menekülni. Zsuzsanna és családja is ide költözött. 1849. április 14-én a Függetlenségi Nyilatkozat elfogadása után bátyját az ország kormányzójává választották. A kormányzó 1849. április 16-án húgát a tábori kórházak főápolójának nevezte ki.

A honvédség egészségügyi szolgálatának megszervezésében Zsuzsanna együttműködött Flór Ferenccel, a Rókus Kórház korábbi igazgatójával. A tábori kórházakban olyan korszerű módszereket próbáltak bevezetni, mint a sebesültek és a fertőző betegek elkülönítése vagy a műtétek altatással történő végrehajtása. Három hónap alatt Zsuzsanna körülbelül 70 tábori kórházat szervezett meg. Annak ellenére, hogy tüdőbaja súlyosabbá vált, fáradhatatlanul járta az országot, látogatta a kórházakat, és kivette részét a betegek ápolásában is. Segítőjével, Barna Ignác orvossal mindent megtettek a kórházi feltételek javításáért.

Zsuzsanna felhívást intézett a magyar nőkhöz, és felszólította őket az önkéntes betegápolásban való részvételre. Ebben a munkában szerinte a rend és pontosság mellett a legfontosabb az önfeláldozás és gyengédség azok iránt, akik ifjúságukat és életüket áldozzák fel a hazáért. Betegei később úgy emlékeztek vissza rá, hogy anyai szeretettel bánt velük. A sebesült osztrák hadifoglyokat is ugyanúgy gondozta, így később ők azt mondták róla, hogy nem ellenséget látott bennük, hanem a szenvedő embert.

A világosi fegyverletétel idején Aradon tartózkodott, majd menekülni próbált édesanyjával, két nővérével és a gyerekekkel. Menekülés közben meghalt másfél éves kisfia, Rudolf. Nagyváradon orosz fogságba került, majd átadták az osztrákoknak, akik Pestre vitték, és családjával együtt a hírhedt Újépületben tartották fogva. Tárgyalása során bátran és logikusan védte magát, kijelentette, hogy csak emberi kötelességét teljesítette. Mivel a korábbi osztrák hadifogoly tisztek mellette tanúskodtak, a haditörvényszék felmentette.

Ezután szűkösen élt, diákok kosztoltatásával próbálta eltartani a családját, majd nevelőintézetet nyitott, ahol a történelmet és a magyart ő tanította. Ekkor kapcsolatba került a Makk József korábbi tüzérparancsnok által szervezett összeesküvéssel, és 1851-ben letartóztatták. Az összeesküvés vádját nem tudták rábizonyítani, az amerikai nagykövet közbenjárására szabadon engedték, de családjával együtt kitiltották Magyarországról. Sőt, az osztrák hatóságok azt is követelték, hogy hagyja el Európát és költözzön az Egyesült Államokba.

Először Brüsszelbe költözött, ahol megtanulta a csipkeverés mesterségét. Csipkeverő műhelyt nyitott, ebből tartotta el a családot, de az osztrák hatóságok továbbra is zaklatták, és követelték távozását az USÁ-ba. Miután édesanyja súlyos beteg volt, így nem tudta vállalni az utazást, és a belga királyi család engedélyével Zsuzsanna Brüsszelben maradt. 1853-ban, édesanyja halála után távozott az Egyesült Államokba. Nem fogadta el az emigránsok által felajánlott anyagi támogatást, saját munkájából akart megélni. A csipkeveréssel próbálkozott, de tüdőbaja elhatalmasodott rajta, és 1854. június 29-én New Yorkban meghalt. 37 éves volt.

Nagy kortársának, Florance Nightingale-nek megadatott, hogy munkáját a krími háború után hazájában folytathassa, ahol megteremtette a modern ápolónőképzés alapjait. Kossuth Zsuzsannának erre nem volt lehetősége, de rövid élete a haza és emberszeretet, valamint a szenvedők iránti önfeláldozás csodálatos példája. Hamvai ma is New Yorkban nyugszanak. A Magyar Országgyűlés február 19-ét, Kossuth Zsuzsanna születésének évfordulóját a Magyar Ápolók Napjává nyilvánította.

www.mpee.hu

Kossuth Zsuzsanna az 1848–49-es szabadságharcban a tábori kórházak főápolónője, Kossuth Lajos legfiatalabb húga szervezte meg a legelső katonakórházakat 1849-ben és elsőként hívta fel a világ figyelmét a sebesült katonák ápolásának kötelességére. Weninger Endre írása, montazsmagazin.hu. Józsa Judit kerámiaszobrász alkotását Gedai Csaba fotózta.

Zsuzsanna életében először 1831-ben találkozott az emberi szenvedéssel, amikor Északkelet-Magyarországon súlyos kolerajárvány tört ki. A kolera akkoriban nehezen gyógyítható betegség volt, ezért a hatóságok a kutak fertőtlenítésével és a terület lezárásával védekeztek, ami zavargásokhoz vezetett. A járvány elleni küzdelemben Kossuth Lajos is részt vett, mint vármegyei biztos, és munkájában nagy segítséget kapott húgától, aki itt szerezte első tapasztalatait a betegek gondozásában.

Ezután a magyar történelem egyik legfontosabb időszaka következett, a reformkor. Kossuth Lajos neve az 1832-36-os országgyűlés alatt vált országszerte ismertté az Országgyűlési Tudósítások szerkesztőjeként. 1833-ban a család is Pestre költözött, ahol Kossuth Lajos támogatta őket anyagilag. Zsuzsanna is bekapcsolódott a politikai életbe. Az országgyűlés után segített bátyjának a Törvényhatósági Tudósítások szerkesztésében. Úgy is mondhatjuk, hogy titkárnőjeként dolgozott. A Tudósításokat a hatóság betiltotta, Kossuth Lajost letartóztatták, majd börtönbüntetésre ítélték. A letartóztatás hírére, a házkutatást megelőzve Zsuzsanna több kompromittáló iratot eltüntetett a szerkesztőségből, például az utolsó szám kéziratát. A letartóztatás családi tragédiát okozott, Zsuzsanna apja nem sokkal ezután meghalt.

Zsuzsanna későbbi súlyos betegségének első tünetei, mint a fulladás és köhögési rohamok már 1840-ben jelentkeztek. 1841-ben férjhez ment Meszlényi Rudolfhoz, bátyja feleségének testvéréhez. Házassága boldog, kiegyensúlyozott volt. A házaspár Sárbogárdon telepedett le, és hamarosan két leánygyermekük született, Gizella és Ilona. Közben Kossuth Lajos Deák Ferenc közbenjárására kiszabadult a börtönből, és a reformellenzék egyik elismert vezetője lett. Munkájában Zsuzsanna és férje aktívan támogatta, részt vettek a magyar ipar fejlődését segítő Országos Védegylet működésében, és megalakították annak Fehér megyei szervezetét. Zsuzsanna szervezte meg Székesfehérváron az egyik első védegyleti bálat.

1848-ban nagy családi tragédia érte. Férje váratlanul meghalt, így kisfia, Rudolf csak az apa halála után született meg. 1848 végén a magyar kormány kénytelen volt az osztrák hadsereg elől Pestről Debrecenbe menekülni. Zsuzsanna és családja is ide költözött. 1849. április 14-én a Függetlenségi Nyilatkozat elfogadása után bátyját az ország kormányzójává választották. A kormányzó 1849. április 16-án húgát a tábori kórházak főápolójának nevezte ki.

A honvédség egészségügyi szolgálatának megszervezésében Zsuzsanna együttműködött Flór Ferenccel, a Rókus Kórház korábbi igazgatójával. A tábori kórházakban olyan korszerű módszereket próbáltak bevezetni, mint a sebesültek és a fertőző betegek elkülönítése vagy a műtétek altatással történő végrehajtása. Három hónap alatt Zsuzsanna körülbelül 70 tábori kórházat szervezett meg. Annak ellenére, hogy tüdőbaja súlyosabbá vált, fáradhatatlanul járta az országot, látogatta a kórházakat, és kivette részét a betegek ápolásában is. Segítőjével, Barna Ignác orvossal mindent megtettek a kórházi feltételek javításáért.

Zsuzsanna felhívást intézett a magyar nőkhöz, és felszólította őket az önkéntes betegápolásban való részvételre. Ebben a munkában szerinte a rend és pontosság mellett a legfontosabb az önfeláldozás és gyengédség azok iránt, akik ifjúságukat és életüket áldozzák fel a hazáért. Betegei később úgy emlékeztek vissza rá, hogy anyai szeretettel bánt velük. A sebesült osztrák hadifoglyokat is ugyanúgy gondozta, így később ők azt mondták róla, hogy nem ellenséget látott bennük, hanem a szenvedő embert.

A világosi fegyverletétel idején Aradon tartózkodott, majd menekülni próbált édesanyjával, két nővérével és a gyerekekkel. Menekülés közben meghalt másfél éves kisfia, Rudolf. Nagyváradon orosz fogságba került, majd átadták az osztrákoknak, akik Pestre vitték, és családjával együtt a hírhedt Újépületben tartották fogva. Tárgyalása során bátran és logikusan védte magát, kijelentette, hogy csak emberi kötelességét teljesítette. Mivel a korábbi osztrák hadifogoly tisztek mellette tanúskodtak, a haditörvényszék felmentette.

Ezután szűkösen élt, diákok kosztoltatásával próbálta eltartani a családját, majd nevelőintézetet nyitott, ahol a történelmet és a magyart ő tanította. Ekkor kapcsolatba került a Makk József korábbi tüzérparancsnok által szervezett összeesküvéssel, és 1851-ben letartóztatták. Az összeesküvés vádját nem tudták rábizonyítani, az amerikai nagykövet közbenjárására szabadon engedték, de családjával együtt kitiltották Magyarországról. Sőt, az osztrák hatóságok azt is követelték, hogy hagyja el Európát és költözzön az Egyesült Államokba.

Először Brüsszelbe költözött, ahol megtanulta a csipkeverés mesterségét. Csipkeverő műhelyt nyitott, ebből tartotta el a családot, de az osztrák hatóságok továbbra is zaklatták, és követelték távozását az USÁ-ba. Miután édesanyja súlyos beteg volt, így nem tudta vállalni az utazást, és a belga királyi család engedélyével Zsuzsanna Brüsszelben maradt. 1853-ban, édesanyja halála után távozott az Egyesült Államokba. Nem fogadta el az emigránsok által felajánlott anyagi támogatást, saját munkájából akart megélni. A csipkeveréssel próbálkozott, de tüdőbaja elhatalmasodott rajta, és 1854. június 29-én New Yorkban meghalt. 37 éves volt.

Nagy kortársának, Florance Nightingale-nek megadatott, hogy munkáját a krími háború után hazájában folytathassa, ahol megteremtette a modern ápolónőképzés alapjait. Kossuth Zsuzsannának erre nem volt lehetősége, de rövid élete a haza és emberszeretet, valamint a szenvedők iránti önfeláldozás csodálatos példája. Hamvai ma is New Yorkban nyugszanak. A Magyar Országgyűlés február 19-ét, Kossuth Zsuzsanna születésének évfordulóját a Magyar Ápolók Napjává nyilvánította.

www.mpee.hu

Kossuth Zsuzsanna az 1848–49-es szabadságharcban a tábori kórházak főápolónője, Kossuth Lajos legfiatalabb húga szervezte meg a legelső katonakórházakat 1849-ben és elsőként hívta fel a világ figyelmét a sebesült katonák ápolásának kötelességére. Weninger Endre írása, montazsmagazin.hu. Józsa Judit kerámiaszobrász alkotását Gedai Csaba fotózta.

Zsuzsanna életében először 1831-ben találkozott az emberi szenvedéssel, amikor Északkelet-Magyarországon súlyos kolerajárvány tört ki. A kolera akkoriban nehezen gyógyítható betegség volt, ezért a hatóságok a kutak fertőtlenítésével és a terület lezárásával védekeztek, ami zavargásokhoz vezetett. A járvány elleni küzdelemben Kossuth Lajos is részt vett, mint vármegyei biztos, és munkájában nagy segítséget kapott húgától, aki itt szerezte első tapasztalatait a betegek gondozásában.

Ezután a magyar történelem egyik legfontosabb időszaka következett, a reformkor. Kossuth Lajos neve az 1832-36-os országgyűlés alatt vált országszerte ismertté az Országgyűlési Tudósítások szerkesztőjeként. 1833-ban a család is Pestre költözött, ahol Kossuth Lajos támogatta őket anyagilag. Zsuzsanna is bekapcsolódott a politikai életbe. Az országgyűlés után segített bátyjának a Törvényhatósági Tudósítások szerkesztésében. Úgy is mondhatjuk, hogy titkárnőjeként dolgozott. A Tudósításokat a hatóság betiltotta, Kossuth Lajost letartóztatták, majd börtönbüntetésre ítélték. A letartóztatás hírére, a házkutatást megelőzve Zsuzsanna több kompromittáló iratot eltüntetett a szerkesztőségből, például az utolsó szám kéziratát. A letartóztatás családi tragédiát okozott, Zsuzsanna apja nem sokkal ezután meghalt.

Zsuzsanna későbbi súlyos betegségének első tünetei, mint a fulladás és köhögési rohamok már 1840-ben jelentkeztek. 1841-ben férjhez ment Meszlényi Rudolfhoz, bátyja feleségének testvéréhez. Házassága boldog, kiegyensúlyozott volt. A házaspár Sárbogárdon telepedett le, és hamarosan két leánygyermekük született, Gizella és Ilona. Közben Kossuth Lajos Deák Ferenc közbenjárására kiszabadult a börtönből, és a reformellenzék egyik elismert vezetője lett. Munkájában Zsuzsanna és férje aktívan támogatta, részt vettek a magyar ipar fejlődését segítő Országos Védegylet működésében, és megalakították annak Fehér megyei szervezetét. Zsuzsanna szervezte meg Székesfehérváron az egyik első védegyleti bálat.

1848-ban nagy családi tragédia érte. Férje váratlanul meghalt, így kisfia, Rudolf csak az apa halála után született meg. 1848 végén a magyar kormány kénytelen volt az osztrák hadsereg elől Pestről Debrecenbe menekülni. Zsuzsanna és családja is ide költözött. 1849. április 14-én a Függetlenségi Nyilatkozat elfogadása után bátyját az ország kormányzójává választották. A kormányzó 1849. április 16-án húgát a tábori kórházak főápolójának nevezte ki.

A honvédség egészségügyi szolgálatának megszervezésében Zsuzsanna együttműködött Flór Ferenccel, a Rókus Kórház korábbi igazgatójával. A tábori kórházakban olyan korszerű módszereket próbáltak bevezetni, mint a sebesültek és a fertőző betegek elkülönítése vagy a műtétek altatással történő végrehajtása. Három hónap alatt Zsuzsanna körülbelül 70 tábori kórházat szervezett meg. Annak ellenére, hogy tüdőbaja súlyosabbá vált, fáradhatatlanul járta az országot, látogatta a kórházakat, és kivette részét a betegek ápolásában is. Segítőjével, Barna Ignác orvossal mindent megtettek a kórházi feltételek javításáért.

Zsuzsanna felhívást intézett a magyar nőkhöz, és felszólította őket az önkéntes betegápolásban való részvételre. Ebben a munkában szerinte a rend és pontosság mellett a legfontosabb az önfeláldozás és gyengédség azok iránt, akik ifjúságukat és életüket áldozzák fel a hazáért. Betegei később úgy emlékeztek vissza rá, hogy anyai szeretettel bánt velük. A sebesült osztrák hadifoglyokat is ugyanúgy gondozta, így később ők azt mondták róla, hogy nem ellenséget látott bennük, hanem a szenvedő embert.

A világosi fegyverletétel idején Aradon tartózkodott, majd menekülni próbált édesanyjával, két nővérével és a gyerekekkel. Menekülés közben meghalt másfél éves kisfia, Rudolf. Nagyváradon orosz fogságba került, majd átadták az osztrákoknak, akik Pestre vitték, és családjával együtt a hírhedt Újépületben tartották fogva. Tárgyalása során bátran és logikusan védte magát, kijelentette, hogy csak emberi kötelességét teljesítette. Mivel a korábbi osztrák hadifogoly tisztek mellette tanúskodtak, a haditörvényszék felmentette.

Ezután szűkösen élt, diákok kosztoltatásával próbálta eltartani a családját, majd nevelőintézetet nyitott, ahol a történelmet és a magyart ő tanította. Ekkor kapcsolatba került a Makk József korábbi tüzérparancsnok által szervezett összeesküvéssel, és 1851-ben letartóztatták. Az összeesküvés vádját nem tudták rábizonyítani, az amerikai nagykövet közbenjárására szabadon engedték, de családjával együtt kitiltották Magyarországról. Sőt, az osztrák hatóságok azt is követelték, hogy hagyja el Európát és költözzön az Egyesült Államokba.

Először Brüsszelbe költözött, ahol megtanulta a csipkeverés mesterségét. Csipkeverő műhelyt nyitott, ebből tartotta el a családot, de az osztrák hatóságok továbbra is zaklatták, és követelték távozását az USÁ-ba. Miután édesanyja súlyos beteg volt, így nem tudta vállalni az utazást, és a belga királyi család engedélyével Zsuzsanna Brüsszelben maradt. 1853-ban, édesanyja halála után távozott az Egyesült Államokba. Nem fogadta el az emigránsok által felajánlott anyagi támogatást, saját munkájából akart megélni. A csipkeveréssel próbálkozott, de tüdőbaja elhatalmasodott rajta, és 1854. június 29-én New Yorkban meghalt. 37 éves volt.

Nagy kortársának, Florance Nightingale-nek megadatott, hogy munkáját a krími háború után hazájában folytathassa, ahol megteremtette a modern ápolónőképzés alapjait. Kossuth Zsuzsannának erre nem volt lehetősége, de rövid élete a haza és emberszeretet, valamint a szenvedők iránti önfeláldozás csodálatos példája. Hamvai ma is New Yorkban nyugszanak. A Magyar Országgyűlés február 19-ét, Kossuth Zsuzsanna születésének évfordulóját a Magyar Ápolók Napjává nyilvánította.

www.mpee.hu

Kossuth Zsuzsanna az 1848–49-es szabadságharcban a tábori kórházak főápolónője, Kossuth Lajos legfiatalabb húga szervezte meg a legelső katonakórházakat 1849-ben és elsőként hívta fel a világ figyelmét a sebesült katonák ápolásának kötelességére. Weninger Endre írása, montazsmagazin.hu. Józsa Judit kerámiaszobrász alkotását Gedai Csaba fotózta.

Zsuzsanna életében először 1831-ben találkozott az emberi szenvedéssel, amikor Északkelet-Magyarországon súlyos kolerajárvány tört ki. A kolera akkoriban nehezen gyógyítható betegség volt, ezért a hatóságok a kutak fertőtlenítésével és a terület lezárásával védekeztek, ami zavargásokhoz vezetett. A járvány elleni küzdelemben Kossuth Lajos is részt vett, mint vármegyei biztos, és munkájában nagy segítséget kapott húgától, aki itt szerezte első tapasztalatait a betegek gondozásában.

Ezután a magyar történelem egyik legfontosabb időszaka következett, a reformkor. Kossuth Lajos neve az 1832-36-os országgyűlés alatt vált országszerte ismertté az Országgyűlési Tudósítások szerkesztőjeként. 1833-ban a család is Pestre költözött, ahol Kossuth Lajos támogatta őket anyagilag. Zsuzsanna is bekapcsolódott a politikai életbe. Az országgyűlés után segített bátyjának a Törvényhatósági Tudósítások szerkesztésében. Úgy is mondhatjuk, hogy titkárnőjeként dolgozott. A Tudósításokat a hatóság betiltotta, Kossuth Lajost letartóztatták, majd börtönbüntetésre ítélték. A letartóztatás hírére, a házkutatást megelőzve Zsuzsanna több kompromittáló iratot eltüntetett a szerkesztőségből, például az utolsó szám kéziratát. A letartóztatás családi tragédiát okozott, Zsuzsanna apja nem sokkal ezután meghalt.

Zsuzsanna későbbi súlyos betegségének első tünetei, mint a fulladás és köhögési rohamok már 1840-ben jelentkeztek. 1841-ben férjhez ment Meszlényi Rudolfhoz, bátyja feleségének testvéréhez. Házassága boldog, kiegyensúlyozott volt. A házaspár Sárbogárdon telepedett le, és hamarosan két leánygyermekük született, Gizella és Ilona. Közben Kossuth Lajos Deák Ferenc közbenjárására kiszabadult a börtönből, és a reformellenzék egyik elismert vezetője lett. Munkájában Zsuzsanna és férje aktívan támogatta, részt vettek a magyar ipar fejlődését segítő Országos Védegylet működésében, és megalakították annak Fehér megyei szervezetét. Zsuzsanna szervezte meg Székesfehérváron az egyik első védegyleti bálat.

1848-ban nagy családi tragédia érte. Férje váratlanul meghalt, így kisfia, Rudolf csak az apa halála után született meg. 1848 végén a magyar kormány kénytelen volt az osztrák hadsereg elől Pestről Debrecenbe menekülni. Zsuzsanna és családja is ide költözött. 1849. április 14-én a Függetlenségi Nyilatkozat elfogadása után bátyját az ország kormányzójává választották. A kormányzó 1849. április 16-án húgát a tábori kórházak főápolójának nevezte ki.

A honvédség egészségügyi szolgálatának megszervezésében Zsuzsanna együttműködött Flór Ferenccel, a Rókus Kórház korábbi igazgatójával. A tábori kórházakban olyan korszerű módszereket próbáltak bevezetni, mint a sebesültek és a fertőző betegek elkülönítése vagy a műtétek altatással történő végrehajtása. Három hónap alatt Zsuzsanna körülbelül 70 tábori kórházat szervezett meg. Annak ellenére, hogy tüdőbaja súlyosabbá vált, fáradhatatlanul járta az országot, látogatta a kórházakat, és kivette részét a betegek ápolásában is. Segítőjével, Barna Ignác orvossal mindent megtettek a kórházi feltételek javításáért.

Zsuzsanna felhívást intézett a magyar nőkhöz, és felszólította őket az önkéntes betegápolásban való részvételre. Ebben a munkában szerinte a rend és pontosság mellett a legfontosabb az önfeláldozás és gyengédség azok iránt, akik ifjúságukat és életüket áldozzák fel a hazáért. Betegei később úgy emlékeztek vissza rá, hogy anyai szeretettel bánt velük. A sebesült osztrák hadifoglyokat is ugyanúgy gondozta, így később ők azt mondták róla, hogy nem ellenséget látott bennük, hanem a szenvedő embert.

A világosi fegyverletétel idején Aradon tartózkodott, majd menekülni próbált édesanyjával, két nővérével és a gyerekekkel. Menekülés közben meghalt másfél éves kisfia, Rudolf. Nagyváradon orosz fogságba került, majd átadták az osztrákoknak, akik Pestre vitték, és családjával együtt a hírhedt Újépületben tartották fogva. Tárgyalása során bátran és logikusan védte magát, kijelentette, hogy csak emberi kötelességét teljesítette. Mivel a korábbi osztrák hadifogoly tisztek mellette tanúskodtak, a haditörvényszék felmentette.

Ezután szűkösen élt, diákok kosztoltatásával próbálta eltartani a családját, majd nevelőintézetet nyitott, ahol a történelmet és a magyart ő tanította. Ekkor kapcsolatba került a Makk József korábbi tüzérparancsnok által szervezett összeesküvéssel, és 1851-ben letartóztatták. Az összeesküvés vádját nem tudták rábizonyítani, az amerikai nagykövet közbenjárására szabadon engedték, de családjával együtt kitiltották Magyarországról. Sőt, az osztrák hatóságok azt is követelték, hogy hagyja el Európát és költözzön az Egyesült Államokba.

Először Brüsszelbe költözött, ahol megtanulta a csipkeverés mesterségét. Csipkeverő műhelyt nyitott, ebből tartotta el a családot, de az osztrák hatóságok továbbra is zaklatták, és követelték távozását az USÁ-ba. Miután édesanyja súlyos beteg volt, így nem tudta vállalni az utazást, és a belga királyi család engedélyével Zsuzsanna Brüsszelben maradt. 1853-ban, édesanyja halála után távozott az Egyesült Államokba. Nem fogadta el az emigránsok által felajánlott anyagi támogatást, saját munkájából akart megélni. A csipkeveréssel próbálkozott, de tüdőbaja elhatalmasodott rajta, és 1854. június 29-én New Yorkban meghalt. 37 éves volt.

Nagy kortársának, Florance Nightingale-nek megadatott, hogy munkáját a krími háború után hazájában folytathassa, ahol megteremtette a modern ápolónőképzés alapjait. Kossuth Zsuzsannának erre nem volt lehetősége, de rövid élete a haza és emberszeretet, valamint a szenvedők iránti önfeláldozás csodálatos példája. Hamvai ma is New Yorkban nyugszanak. A Magyar Országgyűlés február 19-ét, Kossuth Zsuzsanna születésének évfordulóját a Magyar Ápolók Napjává nyilvánította.

www.mpee.hu