A Magyar Jogász Egylet, a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület és a Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet konferenciát szervezett Mádl Ferenc emlékére Szuverenitás, integráció, jogállam címmel január 29-én, hétfőn a Károlyi-Csekonincs Palota dísztermében. Győri Enikőnek, a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnökének a konferencián elhangzott beszéde az alábbiakban olvasható.
Tisztelt Elnök Úr!
Tisztelt Rektor Úr!
Kedves Mádl család!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mádl Ferencről beszélhetünk, mint Széchenyi-díjas magyar jogtudósról, egyetemi tanárról, a Magyar Tudományos Akadémia és egy sor külföldi akadémia tagjáról, aki a nemzetközi gazdasági és összehasonlító magánjog neves kutatója volt. Nem mellesleg többszörös miniszter, majd 2000 és 2005 között a Magyar Köztársaság elnöke.
Engedjék meg nekem, hogy mégsem a megbízatásaira koncentráljak ebben a rövid felvezetésben, hiszen ő sosem kapaszkodott címek és tisztségek iránt; de ha úgy rendelte a sors, vállalta a küldetést.
Hadd összpontosítsak inkább a személyiségére. A rendkívül puritán, jó lelkű, hihetetlen tudású, nagy műveltségű emberre, aki igazi tudós volt, a szó legnemesebb értelmében, akit az alázat, a bölcsesség, a tisztelet és a harmóniára törekvés jellemzett. Közösségteremtő volt, aki a mércét a maga szerény módján, de mindig nagyon magasra tette.
Nemrég találkoztam Brüsszelben egy volt tanítvánnyal, aki – mikor hallotta, hogy készülünk erre a konferenciára – azt mesélte el nekem, hogy 37 évvel ezelőtt, másodéves joghallgató korában az ELTE ÁJK-n felvette „A jog, állam és etika az ókori antikvitásban” című speciális kollégiumot, melyet Mádl Ferenc tartott. A szomszéd teremben akkor még „A tudományos szocializmus és a munkásmozgalom története” című tárgyat tanították.
Ennek keretében többek között Arisztotelész A Nikomakhoszi etika című művét elemezték, amely arra a kérdésre ad választ, hogy hogyan lehet az ember jó és boldog, milyen erények és karakterek jellemzik a jó vezetőt, politikust. Az államférfiút az igazságosságnak, a becsületességnek és a tisztességnek kell
jellemeznie, ez vezethet el az ethoszhoz, mely a legfelsőbb emberi állapot. A „szemlélődő bölcsesség” kell, hogy vezessen egy politikust Arisztotelész szerint, melynek alapját a jellem és az erkölcsi erények összességének elérése biztosíthatja csak.
Mádl a jogállamiság megfogalmazásához is Arisztotelésztől kapott ihletet. A jó Államban az erkölcsnek és a törvénynek jut kiemelt szerep, s csak a jog által vezérelt államot tekinthetjük jogállamnak, melynek lényege a közjó és az erényes, erkölcsileg stabil emberek, polgárok közössége, akiket a jó és a közjó iránti elkötelezettség vezérel, ami nem más, mint a ‘polgári éthosz’. Csak az az Állam lehet „Jó”, melyben a jognak (és így a közmegegyezésen alapuló Alkotmánynak) tisztelete van, és önkéntes, erkölcsön alapuló tekintéllyel bír. A jó államban folyamatos a párbeszéd a politikusok és a polgárok, tehát a demokrácia aktorai között; ez a közjó és a jó állam alapja, és a jogszerűség elfogadásának előfeltétele. Mádl az antik bölcsekhez hasonlóan a meggyőzésben hitt, az érvek és a szó erejében.
A speciális kollégium utolsó óráján Mádl Cicerót idézte: „A jog lényege abban van: hogy tisztességesen kell élni, másokat nem szabad bántani, és mindenkinek meg kell adni, amit ki-, illetve megérdemel”.
Intő szavak és gondolatok ezek minden mai politikusnak, vezetőnek.
Európai elkötelezettsége szerves részét képezte Mádl Ferenc személyiségének. Mindig hangsúlyozta az európai kultúra, benne a jogi kultúra jelentőségét, történelmi gyökereit, az „európai közös jogi örökséget” és annak feltétlen tiszteletét. A kultúrát tekintette a mindenkori kötőanyagnak, amely Európa részeit összetartja. Az európaiság előfeltételének vélte az antikvitástól kezdve a zsidó-keresztény eszmekörön át máig azt, hogy Európa kulturális sokszínűsége fennmaradjon és kiteljesedjen.
Mádl Ferenc alázattal, őszinte felelősség- és kötelességtudattal élte egész életét. Az ő szellemi hagyatéka segít visszatalálni nekünk az alapokhoz, a konferencia mai témái, a szuverenitás, a jogállam és az európai integráció eredeti értelmének megfejtéséhez.
Kiváló előadók lesznek segítségünkre ebben a munkában. Nagyon hálás vagyok, hogy eleget tesznek a felkérésnek, s az első szóra kötélnek álltak, pedig ritkán vállalnak közszereplést vagy külföldi kötelezettségeik máshová szólítanák őket. Mádl Ferenc emlékénél nincs erősebb hívó szó.
Végezetül hadd mondjak köszönetet Trócsányi László rektor úrnak a házigazdaságért és a szervezésért, a Mádl Ferenc Intézetnek és a Magyar Jogász Egyletnek, hogy társszervezői a mai emlékkonferenciának.
És köszönöm a hallgatóságnak is, különösen a fiataloknak, hogy velünk tartanak ma.
Abban bízom, hogy születésének 93. évfordulóján egyesületünk, az MPEE alapító elnöke, Mádl Ferenc talán figyel minket fentről, s talán örül is egy kicsit, hogy ennyi barát, követő és tisztelő eljött ma róla emlékezni.
mpee.hu
