Győri Enikő európai parlamenti képviselőt választotta elnökévé november 24-i közgyűlésén a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület (MPEE). Győri Enikő elnöki beiktatási beszéde az alábbiakban olvasható.

Tisztelt Alelnök Asszonyok és Urak! Tisztelt Egyesületi Tagok!

Kedves Vendégeink!

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy itt állhatok Önök előtt.

Megvallom őszintén, nagyon váratlanul ért a felkérés, sosem gondoltam volna, hogy az elnökség rám bízná e nagymúltú, történelmi szerepet betöltő egyesület vezetését. Nem én jelentkeztem tehát a feladatra, sőt, bevallom őszintén, először meg is rettentem tőle. Számomra az Egyesület neve szorosan összefonódik Mádl Ferencével, Granasztói Györgyével, Martonyi Jánoséval. Mindegyiküket jól ismertem, ismerem, becsülöm, sosem említettem volna magam velük egy lapon.

Balog Zoltánnal korábban sokszor dolgoztam együtt, ahogy Vízkelety Mariannal is, mindenféle minőségben, s számomra ezen együttműködések minden perce szép emlék. Elnök asszony betegsége mélyen megdöbbentett, így eredetileg csak ideiglenes jelleggel szerettem volna elvállalni a tisztet. Később értesültem róla, hogy lemondott. De innen is szeretném hangsúlyozni, s üzenni neki, s talán mondhatom mindannyiunk nevében, hogy jobbulást kívánunk és visszavárjuk őt. A reményt, a hitet nem adjuk fel, imádkozunk érte. Tehát a megbízatást egyelőre két évre vállalom, s kész vagyok bármikor visszaadni azt Mariannak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az alapítókat, az alapító atyákat és anyákat a tenni akarás, a jóra való cselekvés szándéka hozta össze. Minden eddigi elnök a szívét, lelkét, egyéniségét adta, általuk is lett olyan ez a szervezet, amely köztiszteletnek, megbecsültségnek örvend. Hála nekik a munkájukért.

A MPEE mindig is egy értékközösség volt. Olyan időkben kezdett működni, amikor nagyon nem volt divatban a polgári világkép, értékrend vagy gondolkodás. Sőt, attól kellett tartani, hogy oda lesz a rendszerváltás, s új köntösben visszakapjuk azt a világot, amitől, azt hittük, 1989-90-ben végleg megszabadultunk.

Ez a tenni akaró közösség nem hagyta veszni a gondolatot, a hitet a nemzet felemelkedésében. Veszélyes időkben képesek voltak nem csak országban, hanem nemzetben gondolkodni. Ha nincs ez a közösség, akkor nem alakul ki az a szellemi háttér, amely lehetővé tette a polgári alternatíva kidolgozását az akkori szocialista-liberális kormányzásnak. Túlvoltunk egy áruláson, ló, paripa és fegyver nélkül csak a szellem létezett ehhez a munkához. Meggyőződésem, az utókor sosem lehet majd elég hálás érte. Mert igen, a polgári, nemzeti és keresztény közéleti erők összefogása a polgári értékekért és a polgári oldal egységéért az Egyesület működése által valósult meg. Ezen eszmények és erények megóvása, azok tudatosítása és országos kiterjesztése a valaha létező legnemesebb és legbátrabb program volt, mindez nehéz időkben. A sikerességet pedig az mutatja, hogy a nemzeti oldal kormányzóképességet tudott felmutatni, melyre aztán 1998-ban elnyerte a magyar választópolgárok bizalmát. Nincs ennél nagyobb bizonyosság arra, hogy az Egyesület helyes úton járt, történelmi küldetését sikerre vitte. A nemzeti, polgári keresztény kormányzás négy év után még tudott veszíteni 2002-ben, de a gondolat már nem. De kellett újabb nyolc év építkezés, s tegyük hozzá, egy brutálisan a nemzetre rontó, az országot gazdasági, politikai és morális csődbe juttató baloldali kormányzás, hogy politikai értelemben is újra vonzóvá váljon Magyarországon a polgári eszme és világkép. 2010 óta Magyarország ezen eszme stabil szigete. 13 éve polgári kormány van Magyarországon, ami már nagyon hosszú idő. Bizonyos szempontból akár el is kényelmesíthet minket. Páratlanul hosszú idő ez a demokráciák világában.

Így joggal merül fel a kérdés: mi az Egyesület szerepe 2023-ban?

Mielőtt erre rátérnék, arról is muszáj szólni, mennyire nagyot változott a világ, és benne Európa. Mondhatjuk, minden a feje tetejére állt, a bolygónk sokkal bonyolultabb és veszélyesebb lett. 2008 óta válságok sorát éljük meg: gazdasági, migrációs krízisek, éghajlatváltozás, járvány, háborúk. Azt hittük, ezeket már magunk mögött hagytuk, vagy nálunk sosem történhet meg. Oda lett a biztonságérzetünk. Olyan ideológiák hódítanak, melyek rendkívül távol állnak az Egyesület által képviselt értékrendtől, ráadásul erőszakosak és mérhetetlenül türelmetlenek mindenkivel szemben, aki mást képvisel. Mondhatni, visszatért a totalitarizmus, az egyetlen üdvözítő gondolkodás a mindennapjainkba. Legalább is az úgymond egykori keresztény kultúrkörbe, civilizációba, ahol paradox módon ma a kereszténység támadás alatt áll. A woke, a múlt és a történelem megsemmisítésére való törekvés, a hagyományos értékek, mint a család támadása, az értékek és a mércék relativizmusa mind ennek a megtestesülése.

Stabil nemzeti konzervatív kormányzás itthon, és ezen értékrend védelme a világban – megítélésem szerint minderre tekintettel kell megfogalmazni az Egyesület jelenlegi misszióját. E küldetésnek háromalapelve van.

1. Meg kell maradni szellemi háttérnek, egy olyan közösségnek, ahol a polgári szellem szabadsága kibontakozhat és ahol akár muníció is születhet az ország sorsának jobbra fordítása érdekében. Egy önszerveződő polgári közösségről van szó, amely nem akar kormányfüggetlen lenni, álfüggetlenként tetszelegni. Sőt, büszkén vállaljuk a kormányközeliséget, mert értékek kötnek minket a jelenlegi kormányhoz. Balog Zoltán egyszer úgy fogalmazott, „nem a kormánynak vannak civil vagy polgári szervezetei, hanem a Magyar Polgári Együttműködés Egyesületének van kormánya”. S szerintem ez így van jól. Ebben benne van az együttműködés, a felelősségvállalás, de az önálló gondolkodás igénye is, a kérdezni, megérteni akarás szabadsága. Szükség esetén pedig adassék meg az aggódás joga. Mindebből muníció is születhet, melynek a döntéshozók a hasznát vehetik.

2. Maradjunk meg őrzőknek. Ez egy vállaltan konzervatív egyesület, ami értékkonzervativizmust jelent, s nem elavultságot. Meggyőződésem, lehet XXI. századi értelemben, haladó módon konzervatívnak lenni. Sőt, a mai világban egyre inkább úgy érzem, a konzervatív lét, meggyőződés igényel bátorságot. Álljunk készen tehát a vitára, utasítsuk el a relativizmust, tartsuk meg és hirdessük a négy erény gyakorlásának fontosságát: bátorság, mértékletesség, igazságosság, okosság. Ez a hozzáállás megvéd attól, hogy a napi politizálásba keveredjen az Egyesület.

3. Munkálkodjunk a polgári, konzervatív értékrend érvényre juttatásán. Tartsunk tükröt önmagunk és mások elé, éljünk a szelíd meggyőzés, és nem a hittérítés eszközével. Vonzzunk be fiatalokat, hogy legyen kinek átadni az örökséget.

Persze felmerül a kérdés, hogy mindezt miként valósítsuk meg. Nem rontok ajtóstul a házba, nem kívánok mindent fenekestül felforgatni. Jobban meg kell ismernem az egyesület működését, a szereplőket, az egyéni célokat és terveket. Minden tagra is számítok a munkában.

Köszönöm az elnökségnek, hogy marad, számítok mindannyiukra.

A munkatársaknak is köszönöm az eddigieket – rájuk is számítok.

Jó volna továbbá új tagokat bevonzani és több szakma felé nyitni.

Szép hagyományt látok az állandó programokban, folytatni szeretném őket, például az ádventi ünnepséget vagy a Polgári Gondolát. Folytatnám az építkezést a civil berkekben. Tartsuk meg a jó kapcsolatot az eddigi szoros partnerekkel, mint a Batthyány Alapítvány és a Polgári Magyarországért Alapítvány, dolgozzunk velük szinergiában.

Szeretném, hogy fóruma legyünk a hozzánk közel állóknak (egyének, szervezetek) a bemutatkozásra, s jó lenne, ha vitafórum is lehetnénk nemzeti ügyek megvitatására. Ennek kiváló példája volt a 2021-es oktatási konferencia. Fontos, hogy tudjunk asztalhoz ültetni akár eltérő véleményen levő feleket.

Fontos, hogy részt vállaljunk akciókban. Az EU jövőjéről szóló konferencia online platformjára számos rendezvényt és kommentet töltött fel az Egyesület. Nyitnunk kell a nemzetközi ügyek felé, kapcsolatot kell építenünk hasonló gondolkodású szervezetekkel Közép-Európában és szerte Európában egyaránt.

Mi lehet mindehhez az én személyes hozzájárulásom?

Életutamról esett már szó, inkább pár nekem fontos dolgot emelnék ki.

Szerencsés generáció tagja vagyok, mert a rendszerváltást már felnőtt fejjel éltem meg, de a kommunizmusról is őrzök emléket, még ha nem is a legborzalmasabb korszakáról. Talán így jobban értékelem a szabadságot, s kényesebb is vagyok rá.

Olyan családból származom, ahol mindig a munka volt az első. Tudok és szeretek keményen dolgozni, s ezt elvárom a környezetemtől is. Fontos, hogy legyen értelmes cél, amelyért tevékenykedünk. Teremtsünk értéket, utasítsuk el a talmit. Nem véletlen a többes szám, csapatban szeretek gondolkodni és létezni. A csapatomért kiállok és vállalom értük a felelősséget. Ha belekezdek valamibe, azt kitartóan csinálom és biztosan elmegyek a falig.

Tanítómesteremnek Martonyi Jánost tartom, szorosan dolgoztunk még a Szabad Európa Központ idején és utána négy évig az államtitkára voltam. Neki egy mércéje volt és van a mai napig: az ország. Ha nincs mellettem, akkor is most már én is mindig automatikusan megkérdezem, legyen szó bármilyen ügyről „és az ország?”

Lojális vagyok, de szabad szellem. Mindig fenntartom magamnak a kérdezés jogát. Meggyőzhető vagyok, de csak jó elvek és célok mentén. Nem bírom az igazságtalanságot, a tehetetlenkedést, a lustaságot. Vallom a cinizmus és a gátlástalanság mindennél károsabb voltát.

Magyarországban, és magyar nemzetben gondolkodom, s Európáért aggódom. Rendelkezem nemzetközi tapasztalattal, amivel talán hasznára lehetek az Egyesületnek.

Európa számomra az a természetes politikai közösség, ahová Magyarország tartozik, tehát nem csak alternatíva híján és realizmusból. Szeretném, ha Európa újra a régi lenne, büszke volna keresztény-zsidó gyökereire, kultúrájára, sokszoros identitására, s ha visszanyerné az erejét.

Büszkeségem a családom. Szakmai teljesítményeim közül pedig az első magyar uniós elnökség levezénylését tartom a legfontosabbnak.

Amivel rosszul állok, az az idő. Itthon élek, de heti három napot Brüsszelben vagy Strasbourgban töltök. Ez jövő júliusig tart EP képviselőségem révén. Messzebbre egyelőre nem látok.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mádl Ferenc elnök úr úgy fogalmazott, hogy „az Egyesület elkezdte újjászőni a polgári életforma és felelősség szakadt szövetét”. Elég sok szakadás van körülöttünk itthon és Európában továbbra is, így tennivaló akad bőven. Újraértelmezett feladatkörben, a XXI. század realitásaihoz igazítva állok a közös munka elébe.

Köszönöm, hogy meghallgattak.