Utolsó útjára kísértük ma dr. Vízkelety Mariann tiszteletbeli elnökünket, akit az Óbudai temetőben helyeztek örök nyugalomra. A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület nevében Győri Enikő elnök mondott búcsúbeszédet a temető ravatalozójának Főnix termében. A gyászbeszéd az alábbiakban olvasható:
Kedves Attila, Anna, Júlia és Gábor!
Tisztelt gyászoló közösség!
Elmondhatatlan veszteséggel kezdődött számunkra ez az év. Vízkelety Mariann úgy ment el, hogy a tágabb környezetétől nem tudott elbúcsúzni. Ő tudta, hogy indul, de nekünk már nem tudta elmondani. Mi pedig, bár bennünk volt, hogy ez bekövezhet, nem akartunk róla tudomást venni. Az ember hárít, s próbál nem szembenézni azzal, amitől tart. A szenvedő ember bölcsebb nálunk.
Mariann halálhíre mélyen megérintett mindannyiunkat, akik ismertük és szerettük. Nem azért, mert számos fontos hivatalt viselt, hanem mert végtelenül kedves személyiség volt, lenyűgözően természetes és szerény. Önazonos. Nem szorult arra, hogy másnak akarjon látszani.
Én a kilencvenes évektől álltam vele kapcsolatban. Más idők voltak, ő a Lendvay utcában dolgozott, én pedig parlamenti munkatársként. Biztos pont volt ő nekem is, mint annyi más embernek. Józansága, segítőkészsége örök nyomot hagyott bennem. Mindig számíthattunk rá. Sokat beszélgettünk a családról is, ő, háromgyerekesként, a minta volt számomra. Később is, mikor már mindkettőnket máshova fújt a szél, mindig nagy öröm volt összefutni vele.
Lenyűgöző felkészültsége, alapossága, széles látóköre és műveltsége révén rengeteg feladatot látott el, magas színvonalon. A szó legnemesebb értelmében szolgálta a közt ott, ahol szükség volt rá, államtitkárként, vezetőként vagy háttéremberként.
Igazságügyi államtitkárként, jogászként is azt nézte, hol tud hasznos lenni, tenni a szakma vagy kollégái előbbre jutása érdekében. Szeretett másokat meghallgatni, másokkal együtt gondolkodni, hitt a hivatásrendeken átívelő eszmecserében. Szívügye volt a jogászképzés színvonalának emelése. Együttérző szeretetét dicséri az első állami áldozatsegítő központok létrehozása. Édesapja emlékére díjat alapított, tehetséges és kiemelkedő teljesítményt felmutató, a közjót szolgáló, hivatásukra elkötelezetten készülő hallgatókat részesített ösztöndíjban a Szeged-Csanádi Római Katolikus Egyházmegye által fenntartott Gál Ferenc Egyetemen.
Sokak számára volt tehát olyan támasz, amit nem lehet megszolgálni, viszonozni.
Mindig gondos gazda módjára járt el. A köz vagyonát gyarapította, szépítette, amikor a Vigadó vagy a KSH épületének megújulását vezényelte, vagy amikor otthont teremtett egyesületünknek.
Odaadó személyisége a békét hordozta. Hozzá mindig jó volt bemenni egy kávéra. Kisugárzása nyugalmat teremtett. Felemelő volt vele együtt dolgozni.
Nagyon fontos volt számára a társadalmi szerepvállalás, a közösségteremtés, a civilek támogatása. Alapító-névadója volt a Széll Kálmán Alapítványnak, s általa, vele indult a Magyarország
Barátai Alapítvány, a Magyar Művészeti Akadémia, a Hermina Alapítvány, a Makovecz Campus Alapítvány és így tovább.
Mariann négy éven át állt a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület élén. Egyszerre vitte tovább a hagyományokat, illetve honosított meg új tevékenységeket, vont be új személyeket. Őszintén hitt az együttműködés erejében. Mindig arra törekedett, hogy egymást segítve haladjunk előre, hogy az erőnk ne osztódjon, hanem megsokszorozódjon. Ezért is tartotta fontosnak együttműködési megállapodások kötését más szervezetekkel.
Az Isten, haza, család hármasságában hitt, ebben a szellemben élte az életét dolgozott. Számára a polgári értékek képviselete nem kordivat vagy szlogen volt, hanem mély meggyőződésből fakadt. Vallotta, ez ad szilárd alapot minden viharban. Tette mindezt végtelen alázattal, csendben és kitartóan. Törékeny lényében óriási tehervivő erő lakozott. A feltétel nélküli szeretet vezérelte, amit elsősorban otthon, drága szüleitől tanult és adta azt tovább a férjének, gyerekeinek, barátainak, munkatársainak.
Hitt az egyéni erőfeszítésben és a felelősségvállalásban, mert ezen tulajdonságok nélkül nincs sikeres közösség. Az egyéni képességeknek ugyanakkor a közösség értékeibe és érdekeibe kell ágyazódniuk. Vallotta, tartoznunk kell valahova, hogy a szelek, a múló divatok, áramlatok ide-oda ne sodorhassanak.
Mariann tehát jó EMBER volt, csupa nagybetűvel. Nincs magyarázat arra, hogy vajon egy jó emberrel miért történik ilyen.
„Erősen próbára tett a jó Isten” – fogalmazott az egyesületnek írt levelében, mikor jelezte, megválik a posztjától.
Azóta sem szabadulok a mondattól. Az őrzőket miért nem őrzik? Bennem forr a düh, benne nem forrt. Erős istenhite segítette abban, hogy felülemelkedjen az embert próbáló nehézségeken, és méltósággal viselje, amit a jó Isten rótt rá. S ebben az emberfeletti küzdelemben hihetetlen támasza volt a családja.
Nem lehet nem gondolni arra, vajon más, én nem találtattunk volna-e könnyűnek hasonló helyzetben.
Nehéz elfogadni a megváltoztathatatlant. Mindannyiónknak hiányozni fog a szeretete, az őszintesége, a tisztessége, a mosolya, az egész lénye.
Drága Mariann, Isten Veled. Búcsúzunk, de hisszük, velünk maradsz….
Vigasztalásul legyen Máté 5. 8-9. ,,Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják Istent. Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni…
Fotó: Máthé Zoltán/MTI
Utolsó útjára kísértük ma dr. Vízkelety Mariann tiszteletbeli elnökünket, akit az Óbudai temetőben helyeztek örök nyugalomra. A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület nevében Győri Enikő elnök mondott búcsúbeszédet a temető ravatalozójának Főnix termében. A gyászbeszéd az alábbiakban olvasható:
Kedves Attila, Anna, Júlia és Gábor!
Tisztelt gyászoló közösség!
Elmondhatatlan veszteséggel kezdődött számunkra ez az év. Vízkelety Mariann úgy ment el, hogy a tágabb környezetétől nem tudott elbúcsúzni. Ő tudta, hogy indul, de nekünk már nem tudta elmondani. Mi pedig, bár bennünk volt, hogy ez bekövezhet, nem akartunk róla tudomást venni. Az ember hárít, s próbál nem szembenézni azzal, amitől tart. A szenvedő ember bölcsebb nálunk.
Mariann halálhíre mélyen megérintett mindannyiunkat, akik ismertük és szerettük. Nem azért, mert számos fontos hivatalt viselt, hanem mert végtelenül kedves személyiség volt, lenyűgözően természetes és szerény. Önazonos. Nem szorult arra, hogy másnak akarjon látszani.
Én a kilencvenes évektől álltam vele kapcsolatban. Más idők voltak, ő a Lendvay utcában dolgozott, én pedig parlamenti munkatársként. Biztos pont volt ő nekem is, mint annyi más embernek. Józansága, segítőkészsége örök nyomot hagyott bennem. Mindig számíthattunk rá. Sokat beszélgettünk a családról is, ő, háromgyerekesként, a minta volt számomra. Később is, mikor már mindkettőnket máshova fújt a szél, mindig nagy öröm volt összefutni vele.
Lenyűgöző felkészültsége, alapossága, széles látóköre és műveltsége révén rengeteg feladatot látott el, magas színvonalon. A szó legnemesebb értelmében szolgálta a közt ott, ahol szükség volt rá, államtitkárként, vezetőként vagy háttéremberként.
Igazságügyi államtitkárként, jogászként is azt nézte, hol tud hasznos lenni, tenni a szakma vagy kollégái előbbre jutása érdekében. Szeretett másokat meghallgatni, másokkal együtt gondolkodni, hitt a hivatásrendeken átívelő eszmecserében. Szívügye volt a jogászképzés színvonalának emelése. Együttérző szeretetét dicséri az első állami áldozatsegítő központok létrehozása. Édesapja emlékére díjat alapított, tehetséges és kiemelkedő teljesítményt felmutató, a közjót szolgáló, hivatásukra elkötelezetten készülő hallgatókat részesített ösztöndíjban a Szeged-Csanádi Római Katolikus Egyházmegye által fenntartott Gál Ferenc Egyetemen.
Sokak számára volt tehát olyan támasz, amit nem lehet megszolgálni, viszonozni.
Mindig gondos gazda módjára járt el. A köz vagyonát gyarapította, szépítette, amikor a Vigadó vagy a KSH épületének megújulását vezényelte, vagy amikor otthont teremtett egyesületünknek.
Odaadó személyisége a békét hordozta. Hozzá mindig jó volt bemenni egy kávéra. Kisugárzása nyugalmat teremtett. Felemelő volt vele együtt dolgozni.
Nagyon fontos volt számára a társadalmi szerepvállalás, a közösségteremtés, a civilek támogatása. Alapító-névadója volt a Széll Kálmán Alapítványnak, s általa, vele indult a Magyarország
Barátai Alapítvány, a Magyar Művészeti Akadémia, a Hermina Alapítvány, a Makovecz Campus Alapítvány és így tovább.
Mariann négy éven át állt a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület élén. Egyszerre vitte tovább a hagyományokat, illetve honosított meg új tevékenységeket, vont be új személyeket. Őszintén hitt az együttműködés erejében. Mindig arra törekedett, hogy egymást segítve haladjunk előre, hogy az erőnk ne osztódjon, hanem megsokszorozódjon. Ezért is tartotta fontosnak együttműködési megállapodások kötését más szervezetekkel.
Az Isten, haza, család hármasságában hitt, ebben a szellemben élte az életét dolgozott. Számára a polgári értékek képviselete nem kordivat vagy szlogen volt, hanem mély meggyőződésből fakadt. Vallotta, ez ad szilárd alapot minden viharban. Tette mindezt végtelen alázattal, csendben és kitartóan. Törékeny lényében óriási tehervivő erő lakozott. A feltétel nélküli szeretet vezérelte, amit elsősorban otthon, drága szüleitől tanult és adta azt tovább a férjének, gyerekeinek, barátainak, munkatársainak.
Hitt az egyéni erőfeszítésben és a felelősségvállalásban, mert ezen tulajdonságok nélkül nincs sikeres közösség. Az egyéni képességeknek ugyanakkor a közösség értékeibe és érdekeibe kell ágyazódniuk. Vallotta, tartoznunk kell valahova, hogy a szelek, a múló divatok, áramlatok ide-oda ne sodorhassanak.
Mariann tehát jó EMBER volt, csupa nagybetűvel. Nincs magyarázat arra, hogy vajon egy jó emberrel miért történik ilyen.
„Erősen próbára tett a jó Isten” – fogalmazott az egyesületnek írt levelében, mikor jelezte, megválik a posztjától.
Azóta sem szabadulok a mondattól. Az őrzőket miért nem őrzik? Bennem forr a düh, benne nem forrt. Erős istenhite segítette abban, hogy felülemelkedjen az embert próbáló nehézségeken, és méltósággal viselje, amit a jó Isten rótt rá. S ebben az emberfeletti küzdelemben hihetetlen támasza volt a családja.
Nem lehet nem gondolni arra, vajon más, én nem találtattunk volna-e könnyűnek hasonló helyzetben.
Nehéz elfogadni a megváltoztathatatlant. Mindannyiónknak hiányozni fog a szeretete, az őszintesége, a tisztessége, a mosolya, az egész lénye.
Drága Mariann, Isten Veled. Búcsúzunk, de hisszük, velünk maradsz….
Vigasztalásul legyen Máté 5. 8-9. ,,Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják Istent. Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni…
Fotó: Máthé Zoltán/MTI
Utolsó útjára kísértük ma dr. Vízkelety Mariann tiszteletbeli elnökünket, akit az Óbudai temetőben helyeztek örök nyugalomra. A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület nevében Győri Enikő elnök mondott búcsúbeszédet a temető ravatalozójának Főnix termében. A gyászbeszéd az alábbiakban olvasható:
Kedves Attila, Anna, Júlia és Gábor!
Tisztelt gyászoló közösség!
Elmondhatatlan veszteséggel kezdődött számunkra ez az év. Vízkelety Mariann úgy ment el, hogy a tágabb környezetétől nem tudott elbúcsúzni. Ő tudta, hogy indul, de nekünk már nem tudta elmondani. Mi pedig, bár bennünk volt, hogy ez bekövezhet, nem akartunk róla tudomást venni. Az ember hárít, s próbál nem szembenézni azzal, amitől tart. A szenvedő ember bölcsebb nálunk.
Mariann halálhíre mélyen megérintett mindannyiunkat, akik ismertük és szerettük. Nem azért, mert számos fontos hivatalt viselt, hanem mert végtelenül kedves személyiség volt, lenyűgözően természetes és szerény. Önazonos. Nem szorult arra, hogy másnak akarjon látszani.
Én a kilencvenes évektől álltam vele kapcsolatban. Más idők voltak, ő a Lendvay utcában dolgozott, én pedig parlamenti munkatársként. Biztos pont volt ő nekem is, mint annyi más embernek. Józansága, segítőkészsége örök nyomot hagyott bennem. Mindig számíthattunk rá. Sokat beszélgettünk a családról is, ő, háromgyerekesként, a minta volt számomra. Később is, mikor már mindkettőnket máshova fújt a szél, mindig nagy öröm volt összefutni vele.
Lenyűgöző felkészültsége, alapossága, széles látóköre és műveltsége révén rengeteg feladatot látott el, magas színvonalon. A szó legnemesebb értelmében szolgálta a közt ott, ahol szükség volt rá, államtitkárként, vezetőként vagy háttéremberként.
Igazságügyi államtitkárként, jogászként is azt nézte, hol tud hasznos lenni, tenni a szakma vagy kollégái előbbre jutása érdekében. Szeretett másokat meghallgatni, másokkal együtt gondolkodni, hitt a hivatásrendeken átívelő eszmecserében. Szívügye volt a jogászképzés színvonalának emelése. Együttérző szeretetét dicséri az első állami áldozatsegítő központok létrehozása. Édesapja emlékére díjat alapított, tehetséges és kiemelkedő teljesítményt felmutató, a közjót szolgáló, hivatásukra elkötelezetten készülő hallgatókat részesített ösztöndíjban a Szeged-Csanádi Római Katolikus Egyházmegye által fenntartott Gál Ferenc Egyetemen.
Sokak számára volt tehát olyan támasz, amit nem lehet megszolgálni, viszonozni.
Mindig gondos gazda módjára járt el. A köz vagyonát gyarapította, szépítette, amikor a Vigadó vagy a KSH épületének megújulását vezényelte, vagy amikor otthont teremtett egyesületünknek.
Odaadó személyisége a békét hordozta. Hozzá mindig jó volt bemenni egy kávéra. Kisugárzása nyugalmat teremtett. Felemelő volt vele együtt dolgozni.
Nagyon fontos volt számára a társadalmi szerepvállalás, a közösségteremtés, a civilek támogatása. Alapító-névadója volt a Széll Kálmán Alapítványnak, s általa, vele indult a Magyarország
Barátai Alapítvány, a Magyar Művészeti Akadémia, a Hermina Alapítvány, a Makovecz Campus Alapítvány és így tovább.
Mariann négy éven át állt a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület élén. Egyszerre vitte tovább a hagyományokat, illetve honosított meg új tevékenységeket, vont be új személyeket. Őszintén hitt az együttműködés erejében. Mindig arra törekedett, hogy egymást segítve haladjunk előre, hogy az erőnk ne osztódjon, hanem megsokszorozódjon. Ezért is tartotta fontosnak együttműködési megállapodások kötését más szervezetekkel.
Az Isten, haza, család hármasságában hitt, ebben a szellemben élte az életét dolgozott. Számára a polgári értékek képviselete nem kordivat vagy szlogen volt, hanem mély meggyőződésből fakadt. Vallotta, ez ad szilárd alapot minden viharban. Tette mindezt végtelen alázattal, csendben és kitartóan. Törékeny lényében óriási tehervivő erő lakozott. A feltétel nélküli szeretet vezérelte, amit elsősorban otthon, drága szüleitől tanult és adta azt tovább a férjének, gyerekeinek, barátainak, munkatársainak.
Hitt az egyéni erőfeszítésben és a felelősségvállalásban, mert ezen tulajdonságok nélkül nincs sikeres közösség. Az egyéni képességeknek ugyanakkor a közösség értékeibe és érdekeibe kell ágyazódniuk. Vallotta, tartoznunk kell valahova, hogy a szelek, a múló divatok, áramlatok ide-oda ne sodorhassanak.
Mariann tehát jó EMBER volt, csupa nagybetűvel. Nincs magyarázat arra, hogy vajon egy jó emberrel miért történik ilyen.
„Erősen próbára tett a jó Isten” – fogalmazott az egyesületnek írt levelében, mikor jelezte, megválik a posztjától.
Azóta sem szabadulok a mondattól. Az őrzőket miért nem őrzik? Bennem forr a düh, benne nem forrt. Erős istenhite segítette abban, hogy felülemelkedjen az embert próbáló nehézségeken, és méltósággal viselje, amit a jó Isten rótt rá. S ebben az emberfeletti küzdelemben hihetetlen támasza volt a családja.
Nem lehet nem gondolni arra, vajon más, én nem találtattunk volna-e könnyűnek hasonló helyzetben.
Nehéz elfogadni a megváltoztathatatlant. Mindannyiónknak hiányozni fog a szeretete, az őszintesége, a tisztessége, a mosolya, az egész lénye.
Drága Mariann, Isten Veled. Búcsúzunk, de hisszük, velünk maradsz….
Vigasztalásul legyen Máté 5. 8-9. ,,Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják Istent. Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni…
Fotó: Máthé Zoltán/MTI
Utolsó útjára kísértük ma dr. Vízkelety Mariann tiszteletbeli elnökünket, akit az Óbudai temetőben helyeztek örök nyugalomra. A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület nevében Győri Enikő elnök mondott búcsúbeszédet a temető ravatalozójának Főnix termében. A gyászbeszéd az alábbiakban olvasható:
Kedves Attila, Anna, Júlia és Gábor!
Tisztelt gyászoló közösség!
Elmondhatatlan veszteséggel kezdődött számunkra ez az év. Vízkelety Mariann úgy ment el, hogy a tágabb környezetétől nem tudott elbúcsúzni. Ő tudta, hogy indul, de nekünk már nem tudta elmondani. Mi pedig, bár bennünk volt, hogy ez bekövezhet, nem akartunk róla tudomást venni. Az ember hárít, s próbál nem szembenézni azzal, amitől tart. A szenvedő ember bölcsebb nálunk.
Mariann halálhíre mélyen megérintett mindannyiunkat, akik ismertük és szerettük. Nem azért, mert számos fontos hivatalt viselt, hanem mert végtelenül kedves személyiség volt, lenyűgözően természetes és szerény. Önazonos. Nem szorult arra, hogy másnak akarjon látszani.
Én a kilencvenes évektől álltam vele kapcsolatban. Más idők voltak, ő a Lendvay utcában dolgozott, én pedig parlamenti munkatársként. Biztos pont volt ő nekem is, mint annyi más embernek. Józansága, segítőkészsége örök nyomot hagyott bennem. Mindig számíthattunk rá. Sokat beszélgettünk a családról is, ő, háromgyerekesként, a minta volt számomra. Később is, mikor már mindkettőnket máshova fújt a szél, mindig nagy öröm volt összefutni vele.
Lenyűgöző felkészültsége, alapossága, széles látóköre és műveltsége révén rengeteg feladatot látott el, magas színvonalon. A szó legnemesebb értelmében szolgálta a közt ott, ahol szükség volt rá, államtitkárként, vezetőként vagy háttéremberként.
Igazságügyi államtitkárként, jogászként is azt nézte, hol tud hasznos lenni, tenni a szakma vagy kollégái előbbre jutása érdekében. Szeretett másokat meghallgatni, másokkal együtt gondolkodni, hitt a hivatásrendeken átívelő eszmecserében. Szívügye volt a jogászképzés színvonalának emelése. Együttérző szeretetét dicséri az első állami áldozatsegítő központok létrehozása. Édesapja emlékére díjat alapított, tehetséges és kiemelkedő teljesítményt felmutató, a közjót szolgáló, hivatásukra elkötelezetten készülő hallgatókat részesített ösztöndíjban a Szeged-Csanádi Római Katolikus Egyházmegye által fenntartott Gál Ferenc Egyetemen.
Sokak számára volt tehát olyan támasz, amit nem lehet megszolgálni, viszonozni.
Mindig gondos gazda módjára járt el. A köz vagyonát gyarapította, szépítette, amikor a Vigadó vagy a KSH épületének megújulását vezényelte, vagy amikor otthont teremtett egyesületünknek.
Odaadó személyisége a békét hordozta. Hozzá mindig jó volt bemenni egy kávéra. Kisugárzása nyugalmat teremtett. Felemelő volt vele együtt dolgozni.
Nagyon fontos volt számára a társadalmi szerepvállalás, a közösségteremtés, a civilek támogatása. Alapító-névadója volt a Széll Kálmán Alapítványnak, s általa, vele indult a Magyarország
Barátai Alapítvány, a Magyar Művészeti Akadémia, a Hermina Alapítvány, a Makovecz Campus Alapítvány és így tovább.
Mariann négy éven át állt a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület élén. Egyszerre vitte tovább a hagyományokat, illetve honosított meg új tevékenységeket, vont be új személyeket. Őszintén hitt az együttműködés erejében. Mindig arra törekedett, hogy egymást segítve haladjunk előre, hogy az erőnk ne osztódjon, hanem megsokszorozódjon. Ezért is tartotta fontosnak együttműködési megállapodások kötését más szervezetekkel.
Az Isten, haza, család hármasságában hitt, ebben a szellemben élte az életét dolgozott. Számára a polgári értékek képviselete nem kordivat vagy szlogen volt, hanem mély meggyőződésből fakadt. Vallotta, ez ad szilárd alapot minden viharban. Tette mindezt végtelen alázattal, csendben és kitartóan. Törékeny lényében óriási tehervivő erő lakozott. A feltétel nélküli szeretet vezérelte, amit elsősorban otthon, drága szüleitől tanult és adta azt tovább a férjének, gyerekeinek, barátainak, munkatársainak.
Hitt az egyéni erőfeszítésben és a felelősségvállalásban, mert ezen tulajdonságok nélkül nincs sikeres közösség. Az egyéni képességeknek ugyanakkor a közösség értékeibe és érdekeibe kell ágyazódniuk. Vallotta, tartoznunk kell valahova, hogy a szelek, a múló divatok, áramlatok ide-oda ne sodorhassanak.
Mariann tehát jó EMBER volt, csupa nagybetűvel. Nincs magyarázat arra, hogy vajon egy jó emberrel miért történik ilyen.
„Erősen próbára tett a jó Isten” – fogalmazott az egyesületnek írt levelében, mikor jelezte, megválik a posztjától.
Azóta sem szabadulok a mondattól. Az őrzőket miért nem őrzik? Bennem forr a düh, benne nem forrt. Erős istenhite segítette abban, hogy felülemelkedjen az embert próbáló nehézségeken, és méltósággal viselje, amit a jó Isten rótt rá. S ebben az emberfeletti küzdelemben hihetetlen támasza volt a családja.
Nem lehet nem gondolni arra, vajon más, én nem találtattunk volna-e könnyűnek hasonló helyzetben.
Nehéz elfogadni a megváltoztathatatlant. Mindannyiónknak hiányozni fog a szeretete, az őszintesége, a tisztessége, a mosolya, az egész lénye.
Drága Mariann, Isten Veled. Búcsúzunk, de hisszük, velünk maradsz….
Vigasztalásul legyen Máté 5. 8-9. ,,Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják Istent. Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni…
Fotó: Máthé Zoltán/MTI
Utolsó útjára kísértük ma dr. Vízkelety Mariann tiszteletbeli elnökünket, akit az Óbudai temetőben helyeztek örök nyugalomra. A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület nevében Győri Enikő elnök mondott búcsúbeszédet a temető ravatalozójának Főnix termében. A gyászbeszéd az alábbiakban olvasható:
Kedves Attila, Anna, Júlia és Gábor!
Tisztelt gyászoló közösség!
Elmondhatatlan veszteséggel kezdődött számunkra ez az év. Vízkelety Mariann úgy ment el, hogy a tágabb környezetétől nem tudott elbúcsúzni. Ő tudta, hogy indul, de nekünk már nem tudta elmondani. Mi pedig, bár bennünk volt, hogy ez bekövezhet, nem akartunk róla tudomást venni. Az ember hárít, s próbál nem szembenézni azzal, amitől tart. A szenvedő ember bölcsebb nálunk.
Mariann halálhíre mélyen megérintett mindannyiunkat, akik ismertük és szerettük. Nem azért, mert számos fontos hivatalt viselt, hanem mert végtelenül kedves személyiség volt, lenyűgözően természetes és szerény. Önazonos. Nem szorult arra, hogy másnak akarjon látszani.
Én a kilencvenes évektől álltam vele kapcsolatban. Más idők voltak, ő a Lendvay utcában dolgozott, én pedig parlamenti munkatársként. Biztos pont volt ő nekem is, mint annyi más embernek. Józansága, segítőkészsége örök nyomot hagyott bennem. Mindig számíthattunk rá. Sokat beszélgettünk a családról is, ő, háromgyerekesként, a minta volt számomra. Később is, mikor már mindkettőnket máshova fújt a szél, mindig nagy öröm volt összefutni vele.
Lenyűgöző felkészültsége, alapossága, széles látóköre és műveltsége révén rengeteg feladatot látott el, magas színvonalon. A szó legnemesebb értelmében szolgálta a közt ott, ahol szükség volt rá, államtitkárként, vezetőként vagy háttéremberként.
Igazságügyi államtitkárként, jogászként is azt nézte, hol tud hasznos lenni, tenni a szakma vagy kollégái előbbre jutása érdekében. Szeretett másokat meghallgatni, másokkal együtt gondolkodni, hitt a hivatásrendeken átívelő eszmecserében. Szívügye volt a jogászképzés színvonalának emelése. Együttérző szeretetét dicséri az első állami áldozatsegítő központok létrehozása. Édesapja emlékére díjat alapított, tehetséges és kiemelkedő teljesítményt felmutató, a közjót szolgáló, hivatásukra elkötelezetten készülő hallgatókat részesített ösztöndíjban a Szeged-Csanádi Római Katolikus Egyházmegye által fenntartott Gál Ferenc Egyetemen.
Sokak számára volt tehát olyan támasz, amit nem lehet megszolgálni, viszonozni.
Mindig gondos gazda módjára járt el. A köz vagyonát gyarapította, szépítette, amikor a Vigadó vagy a KSH épületének megújulását vezényelte, vagy amikor otthont teremtett egyesületünknek.
Odaadó személyisége a békét hordozta. Hozzá mindig jó volt bemenni egy kávéra. Kisugárzása nyugalmat teremtett. Felemelő volt vele együtt dolgozni.
Nagyon fontos volt számára a társadalmi szerepvállalás, a közösségteremtés, a civilek támogatása. Alapító-névadója volt a Széll Kálmán Alapítványnak, s általa, vele indult a Magyarország
Barátai Alapítvány, a Magyar Művészeti Akadémia, a Hermina Alapítvány, a Makovecz Campus Alapítvány és így tovább.
Mariann négy éven át állt a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület élén. Egyszerre vitte tovább a hagyományokat, illetve honosított meg új tevékenységeket, vont be új személyeket. Őszintén hitt az együttműködés erejében. Mindig arra törekedett, hogy egymást segítve haladjunk előre, hogy az erőnk ne osztódjon, hanem megsokszorozódjon. Ezért is tartotta fontosnak együttműködési megállapodások kötését más szervezetekkel.
Az Isten, haza, család hármasságában hitt, ebben a szellemben élte az életét dolgozott. Számára a polgári értékek képviselete nem kordivat vagy szlogen volt, hanem mély meggyőződésből fakadt. Vallotta, ez ad szilárd alapot minden viharban. Tette mindezt végtelen alázattal, csendben és kitartóan. Törékeny lényében óriási tehervivő erő lakozott. A feltétel nélküli szeretet vezérelte, amit elsősorban otthon, drága szüleitől tanult és adta azt tovább a férjének, gyerekeinek, barátainak, munkatársainak.
Hitt az egyéni erőfeszítésben és a felelősségvállalásban, mert ezen tulajdonságok nélkül nincs sikeres közösség. Az egyéni képességeknek ugyanakkor a közösség értékeibe és érdekeibe kell ágyazódniuk. Vallotta, tartoznunk kell valahova, hogy a szelek, a múló divatok, áramlatok ide-oda ne sodorhassanak.
Mariann tehát jó EMBER volt, csupa nagybetűvel. Nincs magyarázat arra, hogy vajon egy jó emberrel miért történik ilyen.
„Erősen próbára tett a jó Isten” – fogalmazott az egyesületnek írt levelében, mikor jelezte, megválik a posztjától.
Azóta sem szabadulok a mondattól. Az őrzőket miért nem őrzik? Bennem forr a düh, benne nem forrt. Erős istenhite segítette abban, hogy felülemelkedjen az embert próbáló nehézségeken, és méltósággal viselje, amit a jó Isten rótt rá. S ebben az emberfeletti küzdelemben hihetetlen támasza volt a családja.
Nem lehet nem gondolni arra, vajon más, én nem találtattunk volna-e könnyűnek hasonló helyzetben.
Nehéz elfogadni a megváltoztathatatlant. Mindannyiónknak hiányozni fog a szeretete, az őszintesége, a tisztessége, a mosolya, az egész lénye.
Drága Mariann, Isten Veled. Búcsúzunk, de hisszük, velünk maradsz….
Vigasztalásul legyen Máté 5. 8-9. ,,Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják Istent. Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni…
Fotó: Máthé Zoltán/MTI
Utolsó útjára kísértük ma dr. Vízkelety Mariann tiszteletbeli elnökünket, akit az Óbudai temetőben helyeztek örök nyugalomra. A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület nevében Győri Enikő elnök mondott búcsúbeszédet a temető ravatalozójának Főnix termében. A gyászbeszéd az alábbiakban olvasható:
Kedves Attila, Anna, Júlia és Gábor!
Tisztelt gyászoló közösség!
Elmondhatatlan veszteséggel kezdődött számunkra ez az év. Vízkelety Mariann úgy ment el, hogy a tágabb környezetétől nem tudott elbúcsúzni. Ő tudta, hogy indul, de nekünk már nem tudta elmondani. Mi pedig, bár bennünk volt, hogy ez bekövezhet, nem akartunk róla tudomást venni. Az ember hárít, s próbál nem szembenézni azzal, amitől tart. A szenvedő ember bölcsebb nálunk.
Mariann halálhíre mélyen megérintett mindannyiunkat, akik ismertük és szerettük. Nem azért, mert számos fontos hivatalt viselt, hanem mert végtelenül kedves személyiség volt, lenyűgözően természetes és szerény. Önazonos. Nem szorult arra, hogy másnak akarjon látszani.
Én a kilencvenes évektől álltam vele kapcsolatban. Más idők voltak, ő a Lendvay utcában dolgozott, én pedig parlamenti munkatársként. Biztos pont volt ő nekem is, mint annyi más embernek. Józansága, segítőkészsége örök nyomot hagyott bennem. Mindig számíthattunk rá. Sokat beszélgettünk a családról is, ő, háromgyerekesként, a minta volt számomra. Később is, mikor már mindkettőnket máshova fújt a szél, mindig nagy öröm volt összefutni vele.
Lenyűgöző felkészültsége, alapossága, széles látóköre és műveltsége révén rengeteg feladatot látott el, magas színvonalon. A szó legnemesebb értelmében szolgálta a közt ott, ahol szükség volt rá, államtitkárként, vezetőként vagy háttéremberként.
Igazságügyi államtitkárként, jogászként is azt nézte, hol tud hasznos lenni, tenni a szakma vagy kollégái előbbre jutása érdekében. Szeretett másokat meghallgatni, másokkal együtt gondolkodni, hitt a hivatásrendeken átívelő eszmecserében. Szívügye volt a jogászképzés színvonalának emelése. Együttérző szeretetét dicséri az első állami áldozatsegítő központok létrehozása. Édesapja emlékére díjat alapított, tehetséges és kiemelkedő teljesítményt felmutató, a közjót szolgáló, hivatásukra elkötelezetten készülő hallgatókat részesített ösztöndíjban a Szeged-Csanádi Római Katolikus Egyházmegye által fenntartott Gál Ferenc Egyetemen.
Sokak számára volt tehát olyan támasz, amit nem lehet megszolgálni, viszonozni.
Mindig gondos gazda módjára járt el. A köz vagyonát gyarapította, szépítette, amikor a Vigadó vagy a KSH épületének megújulását vezényelte, vagy amikor otthont teremtett egyesületünknek.
Odaadó személyisége a békét hordozta. Hozzá mindig jó volt bemenni egy kávéra. Kisugárzása nyugalmat teremtett. Felemelő volt vele együtt dolgozni.
Nagyon fontos volt számára a társadalmi szerepvállalás, a közösségteremtés, a civilek támogatása. Alapító-névadója volt a Széll Kálmán Alapítványnak, s általa, vele indult a Magyarország
Barátai Alapítvány, a Magyar Művészeti Akadémia, a Hermina Alapítvány, a Makovecz Campus Alapítvány és így tovább.
Mariann négy éven át állt a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület élén. Egyszerre vitte tovább a hagyományokat, illetve honosított meg új tevékenységeket, vont be új személyeket. Őszintén hitt az együttműködés erejében. Mindig arra törekedett, hogy egymást segítve haladjunk előre, hogy az erőnk ne osztódjon, hanem megsokszorozódjon. Ezért is tartotta fontosnak együttműködési megállapodások kötését más szervezetekkel.
Az Isten, haza, család hármasságában hitt, ebben a szellemben élte az életét dolgozott. Számára a polgári értékek képviselete nem kordivat vagy szlogen volt, hanem mély meggyőződésből fakadt. Vallotta, ez ad szilárd alapot minden viharban. Tette mindezt végtelen alázattal, csendben és kitartóan. Törékeny lényében óriási tehervivő erő lakozott. A feltétel nélküli szeretet vezérelte, amit elsősorban otthon, drága szüleitől tanult és adta azt tovább a férjének, gyerekeinek, barátainak, munkatársainak.
Hitt az egyéni erőfeszítésben és a felelősségvállalásban, mert ezen tulajdonságok nélkül nincs sikeres közösség. Az egyéni képességeknek ugyanakkor a közösség értékeibe és érdekeibe kell ágyazódniuk. Vallotta, tartoznunk kell valahova, hogy a szelek, a múló divatok, áramlatok ide-oda ne sodorhassanak.
Mariann tehát jó EMBER volt, csupa nagybetűvel. Nincs magyarázat arra, hogy vajon egy jó emberrel miért történik ilyen.
„Erősen próbára tett a jó Isten” – fogalmazott az egyesületnek írt levelében, mikor jelezte, megválik a posztjától.
Azóta sem szabadulok a mondattól. Az őrzőket miért nem őrzik? Bennem forr a düh, benne nem forrt. Erős istenhite segítette abban, hogy felülemelkedjen az embert próbáló nehézségeken, és méltósággal viselje, amit a jó Isten rótt rá. S ebben az emberfeletti küzdelemben hihetetlen támasza volt a családja.
Nem lehet nem gondolni arra, vajon más, én nem találtattunk volna-e könnyűnek hasonló helyzetben.
Nehéz elfogadni a megváltoztathatatlant. Mindannyiónknak hiányozni fog a szeretete, az őszintesége, a tisztessége, a mosolya, az egész lénye.
Drága Mariann, Isten Veled. Búcsúzunk, de hisszük, velünk maradsz….
Vigasztalásul legyen Máté 5. 8-9. ,,Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják Istent. Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni…
Fotó: Máthé Zoltán/MTI
Utolsó útjára kísértük ma dr. Vízkelety Mariann tiszteletbeli elnökünket, akit az Óbudai temetőben helyeztek örök nyugalomra. A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület nevében Győri Enikő elnök mondott búcsúbeszédet a temető ravatalozójának Főnix termében. A gyászbeszéd az alábbiakban olvasható:
Kedves Attila, Anna, Júlia és Gábor!
Tisztelt gyászoló közösség!
Elmondhatatlan veszteséggel kezdődött számunkra ez az év. Vízkelety Mariann úgy ment el, hogy a tágabb környezetétől nem tudott elbúcsúzni. Ő tudta, hogy indul, de nekünk már nem tudta elmondani. Mi pedig, bár bennünk volt, hogy ez bekövezhet, nem akartunk róla tudomást venni. Az ember hárít, s próbál nem szembenézni azzal, amitől tart. A szenvedő ember bölcsebb nálunk.
Mariann halálhíre mélyen megérintett mindannyiunkat, akik ismertük és szerettük. Nem azért, mert számos fontos hivatalt viselt, hanem mert végtelenül kedves személyiség volt, lenyűgözően természetes és szerény. Önazonos. Nem szorult arra, hogy másnak akarjon látszani.
Én a kilencvenes évektől álltam vele kapcsolatban. Más idők voltak, ő a Lendvay utcában dolgozott, én pedig parlamenti munkatársként. Biztos pont volt ő nekem is, mint annyi más embernek. Józansága, segítőkészsége örök nyomot hagyott bennem. Mindig számíthattunk rá. Sokat beszélgettünk a családról is, ő, háromgyerekesként, a minta volt számomra. Később is, mikor már mindkettőnket máshova fújt a szél, mindig nagy öröm volt összefutni vele.
Lenyűgöző felkészültsége, alapossága, széles látóköre és műveltsége révén rengeteg feladatot látott el, magas színvonalon. A szó legnemesebb értelmében szolgálta a közt ott, ahol szükség volt rá, államtitkárként, vezetőként vagy háttéremberként.
Igazságügyi államtitkárként, jogászként is azt nézte, hol tud hasznos lenni, tenni a szakma vagy kollégái előbbre jutása érdekében. Szeretett másokat meghallgatni, másokkal együtt gondolkodni, hitt a hivatásrendeken átívelő eszmecserében. Szívügye volt a jogászképzés színvonalának emelése. Együttérző szeretetét dicséri az első állami áldozatsegítő központok létrehozása. Édesapja emlékére díjat alapított, tehetséges és kiemelkedő teljesítményt felmutató, a közjót szolgáló, hivatásukra elkötelezetten készülő hallgatókat részesített ösztöndíjban a Szeged-Csanádi Római Katolikus Egyházmegye által fenntartott Gál Ferenc Egyetemen.
Sokak számára volt tehát olyan támasz, amit nem lehet megszolgálni, viszonozni.
Mindig gondos gazda módjára járt el. A köz vagyonát gyarapította, szépítette, amikor a Vigadó vagy a KSH épületének megújulását vezényelte, vagy amikor otthont teremtett egyesületünknek.
Odaadó személyisége a békét hordozta. Hozzá mindig jó volt bemenni egy kávéra. Kisugárzása nyugalmat teremtett. Felemelő volt vele együtt dolgozni.
Nagyon fontos volt számára a társadalmi szerepvállalás, a közösségteremtés, a civilek támogatása. Alapító-névadója volt a Széll Kálmán Alapítványnak, s általa, vele indult a Magyarország
Barátai Alapítvány, a Magyar Művészeti Akadémia, a Hermina Alapítvány, a Makovecz Campus Alapítvány és így tovább.
Mariann négy éven át állt a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület élén. Egyszerre vitte tovább a hagyományokat, illetve honosított meg új tevékenységeket, vont be új személyeket. Őszintén hitt az együttműködés erejében. Mindig arra törekedett, hogy egymást segítve haladjunk előre, hogy az erőnk ne osztódjon, hanem megsokszorozódjon. Ezért is tartotta fontosnak együttműködési megállapodások kötését más szervezetekkel.
Az Isten, haza, család hármasságában hitt, ebben a szellemben élte az életét dolgozott. Számára a polgári értékek képviselete nem kordivat vagy szlogen volt, hanem mély meggyőződésből fakadt. Vallotta, ez ad szilárd alapot minden viharban. Tette mindezt végtelen alázattal, csendben és kitartóan. Törékeny lényében óriási tehervivő erő lakozott. A feltétel nélküli szeretet vezérelte, amit elsősorban otthon, drága szüleitől tanult és adta azt tovább a férjének, gyerekeinek, barátainak, munkatársainak.
Hitt az egyéni erőfeszítésben és a felelősségvállalásban, mert ezen tulajdonságok nélkül nincs sikeres közösség. Az egyéni képességeknek ugyanakkor a közösség értékeibe és érdekeibe kell ágyazódniuk. Vallotta, tartoznunk kell valahova, hogy a szelek, a múló divatok, áramlatok ide-oda ne sodorhassanak.
Mariann tehát jó EMBER volt, csupa nagybetűvel. Nincs magyarázat arra, hogy vajon egy jó emberrel miért történik ilyen.
„Erősen próbára tett a jó Isten” – fogalmazott az egyesületnek írt levelében, mikor jelezte, megválik a posztjától.
Azóta sem szabadulok a mondattól. Az őrzőket miért nem őrzik? Bennem forr a düh, benne nem forrt. Erős istenhite segítette abban, hogy felülemelkedjen az embert próbáló nehézségeken, és méltósággal viselje, amit a jó Isten rótt rá. S ebben az emberfeletti küzdelemben hihetetlen támasza volt a családja.
Nem lehet nem gondolni arra, vajon más, én nem találtattunk volna-e könnyűnek hasonló helyzetben.
Nehéz elfogadni a megváltoztathatatlant. Mindannyiónknak hiányozni fog a szeretete, az őszintesége, a tisztessége, a mosolya, az egész lénye.
Drága Mariann, Isten Veled. Búcsúzunk, de hisszük, velünk maradsz….
Vigasztalásul legyen Máté 5. 8-9. ,,Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják Istent. Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni…
Fotó: Máthé Zoltán/MTI
Utolsó útjára kísértük ma dr. Vízkelety Mariann tiszteletbeli elnökünket, akit az Óbudai temetőben helyeztek örök nyugalomra. A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület nevében Győri Enikő elnök mondott búcsúbeszédet a temető ravatalozójának Főnix termében. A gyászbeszéd az alábbiakban olvasható:
Kedves Attila, Anna, Júlia és Gábor!
Tisztelt gyászoló közösség!
Elmondhatatlan veszteséggel kezdődött számunkra ez az év. Vízkelety Mariann úgy ment el, hogy a tágabb környezetétől nem tudott elbúcsúzni. Ő tudta, hogy indul, de nekünk már nem tudta elmondani. Mi pedig, bár bennünk volt, hogy ez bekövezhet, nem akartunk róla tudomást venni. Az ember hárít, s próbál nem szembenézni azzal, amitől tart. A szenvedő ember bölcsebb nálunk.
Mariann halálhíre mélyen megérintett mindannyiunkat, akik ismertük és szerettük. Nem azért, mert számos fontos hivatalt viselt, hanem mert végtelenül kedves személyiség volt, lenyűgözően természetes és szerény. Önazonos. Nem szorult arra, hogy másnak akarjon látszani.
Én a kilencvenes évektől álltam vele kapcsolatban. Más idők voltak, ő a Lendvay utcában dolgozott, én pedig parlamenti munkatársként. Biztos pont volt ő nekem is, mint annyi más embernek. Józansága, segítőkészsége örök nyomot hagyott bennem. Mindig számíthattunk rá. Sokat beszélgettünk a családról is, ő, háromgyerekesként, a minta volt számomra. Később is, mikor már mindkettőnket máshova fújt a szél, mindig nagy öröm volt összefutni vele.
Lenyűgöző felkészültsége, alapossága, széles látóköre és műveltsége révén rengeteg feladatot látott el, magas színvonalon. A szó legnemesebb értelmében szolgálta a közt ott, ahol szükség volt rá, államtitkárként, vezetőként vagy háttéremberként.
Igazságügyi államtitkárként, jogászként is azt nézte, hol tud hasznos lenni, tenni a szakma vagy kollégái előbbre jutása érdekében. Szeretett másokat meghallgatni, másokkal együtt gondolkodni, hitt a hivatásrendeken átívelő eszmecserében. Szívügye volt a jogászképzés színvonalának emelése. Együttérző szeretetét dicséri az első állami áldozatsegítő központok létrehozása. Édesapja emlékére díjat alapított, tehetséges és kiemelkedő teljesítményt felmutató, a közjót szolgáló, hivatásukra elkötelezetten készülő hallgatókat részesített ösztöndíjban a Szeged-Csanádi Római Katolikus Egyházmegye által fenntartott Gál Ferenc Egyetemen.
Sokak számára volt tehát olyan támasz, amit nem lehet megszolgálni, viszonozni.
Mindig gondos gazda módjára járt el. A köz vagyonát gyarapította, szépítette, amikor a Vigadó vagy a KSH épületének megújulását vezényelte, vagy amikor otthont teremtett egyesületünknek.
Odaadó személyisége a békét hordozta. Hozzá mindig jó volt bemenni egy kávéra. Kisugárzása nyugalmat teremtett. Felemelő volt vele együtt dolgozni.
Nagyon fontos volt számára a társadalmi szerepvállalás, a közösségteremtés, a civilek támogatása. Alapító-névadója volt a Széll Kálmán Alapítványnak, s általa, vele indult a Magyarország
Barátai Alapítvány, a Magyar Művészeti Akadémia, a Hermina Alapítvány, a Makovecz Campus Alapítvány és így tovább.
Mariann négy éven át állt a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület élén. Egyszerre vitte tovább a hagyományokat, illetve honosított meg új tevékenységeket, vont be új személyeket. Őszintén hitt az együttműködés erejében. Mindig arra törekedett, hogy egymást segítve haladjunk előre, hogy az erőnk ne osztódjon, hanem megsokszorozódjon. Ezért is tartotta fontosnak együttműködési megállapodások kötését más szervezetekkel.
Az Isten, haza, család hármasságában hitt, ebben a szellemben élte az életét dolgozott. Számára a polgári értékek képviselete nem kordivat vagy szlogen volt, hanem mély meggyőződésből fakadt. Vallotta, ez ad szilárd alapot minden viharban. Tette mindezt végtelen alázattal, csendben és kitartóan. Törékeny lényében óriási tehervivő erő lakozott. A feltétel nélküli szeretet vezérelte, amit elsősorban otthon, drága szüleitől tanult és adta azt tovább a férjének, gyerekeinek, barátainak, munkatársainak.
Hitt az egyéni erőfeszítésben és a felelősségvállalásban, mert ezen tulajdonságok nélkül nincs sikeres közösség. Az egyéni képességeknek ugyanakkor a közösség értékeibe és érdekeibe kell ágyazódniuk. Vallotta, tartoznunk kell valahova, hogy a szelek, a múló divatok, áramlatok ide-oda ne sodorhassanak.
Mariann tehát jó EMBER volt, csupa nagybetűvel. Nincs magyarázat arra, hogy vajon egy jó emberrel miért történik ilyen.
„Erősen próbára tett a jó Isten” – fogalmazott az egyesületnek írt levelében, mikor jelezte, megválik a posztjától.
Azóta sem szabadulok a mondattól. Az őrzőket miért nem őrzik? Bennem forr a düh, benne nem forrt. Erős istenhite segítette abban, hogy felülemelkedjen az embert próbáló nehézségeken, és méltósággal viselje, amit a jó Isten rótt rá. S ebben az emberfeletti küzdelemben hihetetlen támasza volt a családja.
Nem lehet nem gondolni arra, vajon más, én nem találtattunk volna-e könnyűnek hasonló helyzetben.
Nehéz elfogadni a megváltoztathatatlant. Mindannyiónknak hiányozni fog a szeretete, az őszintesége, a tisztessége, a mosolya, az egész lénye.
Drága Mariann, Isten Veled. Búcsúzunk, de hisszük, velünk maradsz….
Vigasztalásul legyen Máté 5. 8-9. ,,Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják Istent. Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni…
Fotó: Máthé Zoltán/MTI
Utolsó útjára kísértük ma dr. Vízkelety Mariann tiszteletbeli elnökünket, akit az Óbudai temetőben helyeztek örök nyugalomra. A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület nevében Győri Enikő elnök mondott búcsúbeszédet a temető ravatalozójának Főnix termében. A gyászbeszéd az alábbiakban olvasható:
Kedves Attila, Anna, Júlia és Gábor!
Tisztelt gyászoló közösség!
Elmondhatatlan veszteséggel kezdődött számunkra ez az év. Vízkelety Mariann úgy ment el, hogy a tágabb környezetétől nem tudott elbúcsúzni. Ő tudta, hogy indul, de nekünk már nem tudta elmondani. Mi pedig, bár bennünk volt, hogy ez bekövezhet, nem akartunk róla tudomást venni. Az ember hárít, s próbál nem szembenézni azzal, amitől tart. A szenvedő ember bölcsebb nálunk.
Mariann halálhíre mélyen megérintett mindannyiunkat, akik ismertük és szerettük. Nem azért, mert számos fontos hivatalt viselt, hanem mert végtelenül kedves személyiség volt, lenyűgözően természetes és szerény. Önazonos. Nem szorult arra, hogy másnak akarjon látszani.
Én a kilencvenes évektől álltam vele kapcsolatban. Más idők voltak, ő a Lendvay utcában dolgozott, én pedig parlamenti munkatársként. Biztos pont volt ő nekem is, mint annyi más embernek. Józansága, segítőkészsége örök nyomot hagyott bennem. Mindig számíthattunk rá. Sokat beszélgettünk a családról is, ő, háromgyerekesként, a minta volt számomra. Később is, mikor már mindkettőnket máshova fújt a szél, mindig nagy öröm volt összefutni vele.
Lenyűgöző felkészültsége, alapossága, széles látóköre és műveltsége révén rengeteg feladatot látott el, magas színvonalon. A szó legnemesebb értelmében szolgálta a közt ott, ahol szükség volt rá, államtitkárként, vezetőként vagy háttéremberként.
Igazságügyi államtitkárként, jogászként is azt nézte, hol tud hasznos lenni, tenni a szakma vagy kollégái előbbre jutása érdekében. Szeretett másokat meghallgatni, másokkal együtt gondolkodni, hitt a hivatásrendeken átívelő eszmecserében. Szívügye volt a jogászképzés színvonalának emelése. Együttérző szeretetét dicséri az első állami áldozatsegítő központok létrehozása. Édesapja emlékére díjat alapított, tehetséges és kiemelkedő teljesítményt felmutató, a közjót szolgáló, hivatásukra elkötelezetten készülő hallgatókat részesített ösztöndíjban a Szeged-Csanádi Római Katolikus Egyházmegye által fenntartott Gál Ferenc Egyetemen.
Sokak számára volt tehát olyan támasz, amit nem lehet megszolgálni, viszonozni.
Mindig gondos gazda módjára járt el. A köz vagyonát gyarapította, szépítette, amikor a Vigadó vagy a KSH épületének megújulását vezényelte, vagy amikor otthont teremtett egyesületünknek.
Odaadó személyisége a békét hordozta. Hozzá mindig jó volt bemenni egy kávéra. Kisugárzása nyugalmat teremtett. Felemelő volt vele együtt dolgozni.
Nagyon fontos volt számára a társadalmi szerepvállalás, a közösségteremtés, a civilek támogatása. Alapító-névadója volt a Széll Kálmán Alapítványnak, s általa, vele indult a Magyarország
Barátai Alapítvány, a Magyar Művészeti Akadémia, a Hermina Alapítvány, a Makovecz Campus Alapítvány és így tovább.
Mariann négy éven át állt a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület élén. Egyszerre vitte tovább a hagyományokat, illetve honosított meg új tevékenységeket, vont be új személyeket. Őszintén hitt az együttműködés erejében. Mindig arra törekedett, hogy egymást segítve haladjunk előre, hogy az erőnk ne osztódjon, hanem megsokszorozódjon. Ezért is tartotta fontosnak együttműködési megállapodások kötését más szervezetekkel.
Az Isten, haza, család hármasságában hitt, ebben a szellemben élte az életét dolgozott. Számára a polgári értékek képviselete nem kordivat vagy szlogen volt, hanem mély meggyőződésből fakadt. Vallotta, ez ad szilárd alapot minden viharban. Tette mindezt végtelen alázattal, csendben és kitartóan. Törékeny lényében óriási tehervivő erő lakozott. A feltétel nélküli szeretet vezérelte, amit elsősorban otthon, drága szüleitől tanult és adta azt tovább a férjének, gyerekeinek, barátainak, munkatársainak.
Hitt az egyéni erőfeszítésben és a felelősségvállalásban, mert ezen tulajdonságok nélkül nincs sikeres közösség. Az egyéni képességeknek ugyanakkor a közösség értékeibe és érdekeibe kell ágyazódniuk. Vallotta, tartoznunk kell valahova, hogy a szelek, a múló divatok, áramlatok ide-oda ne sodorhassanak.
Mariann tehát jó EMBER volt, csupa nagybetűvel. Nincs magyarázat arra, hogy vajon egy jó emberrel miért történik ilyen.
„Erősen próbára tett a jó Isten” – fogalmazott az egyesületnek írt levelében, mikor jelezte, megválik a posztjától.
Azóta sem szabadulok a mondattól. Az őrzőket miért nem őrzik? Bennem forr a düh, benne nem forrt. Erős istenhite segítette abban, hogy felülemelkedjen az embert próbáló nehézségeken, és méltósággal viselje, amit a jó Isten rótt rá. S ebben az emberfeletti küzdelemben hihetetlen támasza volt a családja.
Nem lehet nem gondolni arra, vajon más, én nem találtattunk volna-e könnyűnek hasonló helyzetben.
Nehéz elfogadni a megváltoztathatatlant. Mindannyiónknak hiányozni fog a szeretete, az őszintesége, a tisztessége, a mosolya, az egész lénye.
Drága Mariann, Isten Veled. Búcsúzunk, de hisszük, velünk maradsz….
Vigasztalásul legyen Máté 5. 8-9. ,,Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják Istent. Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni…
Fotó: Máthé Zoltán/MTI
Utolsó útjára kísértük ma dr. Vízkelety Mariann tiszteletbeli elnökünket, akit az Óbudai temetőben helyeztek örök nyugalomra. A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület nevében Győri Enikő elnök mondott búcsúbeszédet a temető ravatalozójának Főnix termében. A gyászbeszéd az alábbiakban olvasható:
Kedves Attila, Anna, Júlia és Gábor!
Tisztelt gyászoló közösség!
Elmondhatatlan veszteséggel kezdődött számunkra ez az év. Vízkelety Mariann úgy ment el, hogy a tágabb környezetétől nem tudott elbúcsúzni. Ő tudta, hogy indul, de nekünk már nem tudta elmondani. Mi pedig, bár bennünk volt, hogy ez bekövezhet, nem akartunk róla tudomást venni. Az ember hárít, s próbál nem szembenézni azzal, amitől tart. A szenvedő ember bölcsebb nálunk.
Mariann halálhíre mélyen megérintett mindannyiunkat, akik ismertük és szerettük. Nem azért, mert számos fontos hivatalt viselt, hanem mert végtelenül kedves személyiség volt, lenyűgözően természetes és szerény. Önazonos. Nem szorult arra, hogy másnak akarjon látszani.
Én a kilencvenes évektől álltam vele kapcsolatban. Más idők voltak, ő a Lendvay utcában dolgozott, én pedig parlamenti munkatársként. Biztos pont volt ő nekem is, mint annyi más embernek. Józansága, segítőkészsége örök nyomot hagyott bennem. Mindig számíthattunk rá. Sokat beszélgettünk a családról is, ő, háromgyerekesként, a minta volt számomra. Később is, mikor már mindkettőnket máshova fújt a szél, mindig nagy öröm volt összefutni vele.
Lenyűgöző felkészültsége, alapossága, széles látóköre és műveltsége révén rengeteg feladatot látott el, magas színvonalon. A szó legnemesebb értelmében szolgálta a közt ott, ahol szükség volt rá, államtitkárként, vezetőként vagy háttéremberként.
Igazságügyi államtitkárként, jogászként is azt nézte, hol tud hasznos lenni, tenni a szakma vagy kollégái előbbre jutása érdekében. Szeretett másokat meghallgatni, másokkal együtt gondolkodni, hitt a hivatásrendeken átívelő eszmecserében. Szívügye volt a jogászképzés színvonalának emelése. Együttérző szeretetét dicséri az első állami áldozatsegítő központok létrehozása. Édesapja emlékére díjat alapított, tehetséges és kiemelkedő teljesítményt felmutató, a közjót szolgáló, hivatásukra elkötelezetten készülő hallgatókat részesített ösztöndíjban a Szeged-Csanádi Római Katolikus Egyházmegye által fenntartott Gál Ferenc Egyetemen.
Sokak számára volt tehát olyan támasz, amit nem lehet megszolgálni, viszonozni.
Mindig gondos gazda módjára járt el. A köz vagyonát gyarapította, szépítette, amikor a Vigadó vagy a KSH épületének megújulását vezényelte, vagy amikor otthont teremtett egyesületünknek.
Odaadó személyisége a békét hordozta. Hozzá mindig jó volt bemenni egy kávéra. Kisugárzása nyugalmat teremtett. Felemelő volt vele együtt dolgozni.
Nagyon fontos volt számára a társadalmi szerepvállalás, a közösségteremtés, a civilek támogatása. Alapító-névadója volt a Széll Kálmán Alapítványnak, s általa, vele indult a Magyarország
Barátai Alapítvány, a Magyar Művészeti Akadémia, a Hermina Alapítvány, a Makovecz Campus Alapítvány és így tovább.
Mariann négy éven át állt a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület élén. Egyszerre vitte tovább a hagyományokat, illetve honosított meg új tevékenységeket, vont be új személyeket. Őszintén hitt az együttműködés erejében. Mindig arra törekedett, hogy egymást segítve haladjunk előre, hogy az erőnk ne osztódjon, hanem megsokszorozódjon. Ezért is tartotta fontosnak együttműködési megállapodások kötését más szervezetekkel.
Az Isten, haza, család hármasságában hitt, ebben a szellemben élte az életét dolgozott. Számára a polgári értékek képviselete nem kordivat vagy szlogen volt, hanem mély meggyőződésből fakadt. Vallotta, ez ad szilárd alapot minden viharban. Tette mindezt végtelen alázattal, csendben és kitartóan. Törékeny lényében óriási tehervivő erő lakozott. A feltétel nélküli szeretet vezérelte, amit elsősorban otthon, drága szüleitől tanult és adta azt tovább a férjének, gyerekeinek, barátainak, munkatársainak.
Hitt az egyéni erőfeszítésben és a felelősségvállalásban, mert ezen tulajdonságok nélkül nincs sikeres közösség. Az egyéni képességeknek ugyanakkor a közösség értékeibe és érdekeibe kell ágyazódniuk. Vallotta, tartoznunk kell valahova, hogy a szelek, a múló divatok, áramlatok ide-oda ne sodorhassanak.
Mariann tehát jó EMBER volt, csupa nagybetűvel. Nincs magyarázat arra, hogy vajon egy jó emberrel miért történik ilyen.
„Erősen próbára tett a jó Isten” – fogalmazott az egyesületnek írt levelében, mikor jelezte, megválik a posztjától.
Azóta sem szabadulok a mondattól. Az őrzőket miért nem őrzik? Bennem forr a düh, benne nem forrt. Erős istenhite segítette abban, hogy felülemelkedjen az embert próbáló nehézségeken, és méltósággal viselje, amit a jó Isten rótt rá. S ebben az emberfeletti küzdelemben hihetetlen támasza volt a családja.
Nem lehet nem gondolni arra, vajon más, én nem találtattunk volna-e könnyűnek hasonló helyzetben.
Nehéz elfogadni a megváltoztathatatlant. Mindannyiónknak hiányozni fog a szeretete, az őszintesége, a tisztessége, a mosolya, az egész lénye.
Drága Mariann, Isten Veled. Búcsúzunk, de hisszük, velünk maradsz….
Vigasztalásul legyen Máté 5. 8-9. ,,Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják Istent. Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni…
Fotó: Máthé Zoltán/MTI
Utolsó útjára kísértük ma dr. Vízkelety Mariann tiszteletbeli elnökünket, akit az Óbudai temetőben helyeztek örök nyugalomra. A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület nevében Győri Enikő elnök mondott búcsúbeszédet a temető ravatalozójának Főnix termében. A gyászbeszéd az alábbiakban olvasható:
Kedves Attila, Anna, Júlia és Gábor!
Tisztelt gyászoló közösség!
Elmondhatatlan veszteséggel kezdődött számunkra ez az év. Vízkelety Mariann úgy ment el, hogy a tágabb környezetétől nem tudott elbúcsúzni. Ő tudta, hogy indul, de nekünk már nem tudta elmondani. Mi pedig, bár bennünk volt, hogy ez bekövezhet, nem akartunk róla tudomást venni. Az ember hárít, s próbál nem szembenézni azzal, amitől tart. A szenvedő ember bölcsebb nálunk.
Mariann halálhíre mélyen megérintett mindannyiunkat, akik ismertük és szerettük. Nem azért, mert számos fontos hivatalt viselt, hanem mert végtelenül kedves személyiség volt, lenyűgözően természetes és szerény. Önazonos. Nem szorult arra, hogy másnak akarjon látszani.
Én a kilencvenes évektől álltam vele kapcsolatban. Más idők voltak, ő a Lendvay utcában dolgozott, én pedig parlamenti munkatársként. Biztos pont volt ő nekem is, mint annyi más embernek. Józansága, segítőkészsége örök nyomot hagyott bennem. Mindig számíthattunk rá. Sokat beszélgettünk a családról is, ő, háromgyerekesként, a minta volt számomra. Később is, mikor már mindkettőnket máshova fújt a szél, mindig nagy öröm volt összefutni vele.
Lenyűgöző felkészültsége, alapossága, széles látóköre és műveltsége révén rengeteg feladatot látott el, magas színvonalon. A szó legnemesebb értelmében szolgálta a közt ott, ahol szükség volt rá, államtitkárként, vezetőként vagy háttéremberként.
Igazságügyi államtitkárként, jogászként is azt nézte, hol tud hasznos lenni, tenni a szakma vagy kollégái előbbre jutása érdekében. Szeretett másokat meghallgatni, másokkal együtt gondolkodni, hitt a hivatásrendeken átívelő eszmecserében. Szívügye volt a jogászképzés színvonalának emelése. Együttérző szeretetét dicséri az első állami áldozatsegítő központok létrehozása. Édesapja emlékére díjat alapított, tehetséges és kiemelkedő teljesítményt felmutató, a közjót szolgáló, hivatásukra elkötelezetten készülő hallgatókat részesített ösztöndíjban a Szeged-Csanádi Római Katolikus Egyházmegye által fenntartott Gál Ferenc Egyetemen.
Sokak számára volt tehát olyan támasz, amit nem lehet megszolgálni, viszonozni.
Mindig gondos gazda módjára járt el. A köz vagyonát gyarapította, szépítette, amikor a Vigadó vagy a KSH épületének megújulását vezényelte, vagy amikor otthont teremtett egyesületünknek.
Odaadó személyisége a békét hordozta. Hozzá mindig jó volt bemenni egy kávéra. Kisugárzása nyugalmat teremtett. Felemelő volt vele együtt dolgozni.
Nagyon fontos volt számára a társadalmi szerepvállalás, a közösségteremtés, a civilek támogatása. Alapító-névadója volt a Széll Kálmán Alapítványnak, s általa, vele indult a Magyarország
Barátai Alapítvány, a Magyar Művészeti Akadémia, a Hermina Alapítvány, a Makovecz Campus Alapítvány és így tovább.
Mariann négy éven át állt a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület élén. Egyszerre vitte tovább a hagyományokat, illetve honosított meg új tevékenységeket, vont be új személyeket. Őszintén hitt az együttműködés erejében. Mindig arra törekedett, hogy egymást segítve haladjunk előre, hogy az erőnk ne osztódjon, hanem megsokszorozódjon. Ezért is tartotta fontosnak együttműködési megállapodások kötését más szervezetekkel.
Az Isten, haza, család hármasságában hitt, ebben a szellemben élte az életét dolgozott. Számára a polgári értékek képviselete nem kordivat vagy szlogen volt, hanem mély meggyőződésből fakadt. Vallotta, ez ad szilárd alapot minden viharban. Tette mindezt végtelen alázattal, csendben és kitartóan. Törékeny lényében óriási tehervivő erő lakozott. A feltétel nélküli szeretet vezérelte, amit elsősorban otthon, drága szüleitől tanult és adta azt tovább a férjének, gyerekeinek, barátainak, munkatársainak.
Hitt az egyéni erőfeszítésben és a felelősségvállalásban, mert ezen tulajdonságok nélkül nincs sikeres közösség. Az egyéni képességeknek ugyanakkor a közösség értékeibe és érdekeibe kell ágyazódniuk. Vallotta, tartoznunk kell valahova, hogy a szelek, a múló divatok, áramlatok ide-oda ne sodorhassanak.
Mariann tehát jó EMBER volt, csupa nagybetűvel. Nincs magyarázat arra, hogy vajon egy jó emberrel miért történik ilyen.
„Erősen próbára tett a jó Isten” – fogalmazott az egyesületnek írt levelében, mikor jelezte, megválik a posztjától.
Azóta sem szabadulok a mondattól. Az őrzőket miért nem őrzik? Bennem forr a düh, benne nem forrt. Erős istenhite segítette abban, hogy felülemelkedjen az embert próbáló nehézségeken, és méltósággal viselje, amit a jó Isten rótt rá. S ebben az emberfeletti küzdelemben hihetetlen támasza volt a családja.
Nem lehet nem gondolni arra, vajon más, én nem találtattunk volna-e könnyűnek hasonló helyzetben.
Nehéz elfogadni a megváltoztathatatlant. Mindannyiónknak hiányozni fog a szeretete, az őszintesége, a tisztessége, a mosolya, az egész lénye.
Drága Mariann, Isten Veled. Búcsúzunk, de hisszük, velünk maradsz….
Vigasztalásul legyen Máté 5. 8-9. ,,Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják Istent. Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni…
Fotó: Máthé Zoltán/MTI
Utolsó útjára kísértük ma dr. Vízkelety Mariann tiszteletbeli elnökünket, akit az Óbudai temetőben helyeztek örök nyugalomra. A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület nevében Győri Enikő elnök mondott búcsúbeszédet a temető ravatalozójának Főnix termében. A gyászbeszéd az alábbiakban olvasható:
Kedves Attila, Anna, Júlia és Gábor!
Tisztelt gyászoló közösség!
Elmondhatatlan veszteséggel kezdődött számunkra ez az év. Vízkelety Mariann úgy ment el, hogy a tágabb környezetétől nem tudott elbúcsúzni. Ő tudta, hogy indul, de nekünk már nem tudta elmondani. Mi pedig, bár bennünk volt, hogy ez bekövezhet, nem akartunk róla tudomást venni. Az ember hárít, s próbál nem szembenézni azzal, amitől tart. A szenvedő ember bölcsebb nálunk.
Mariann halálhíre mélyen megérintett mindannyiunkat, akik ismertük és szerettük. Nem azért, mert számos fontos hivatalt viselt, hanem mert végtelenül kedves személyiség volt, lenyűgözően természetes és szerény. Önazonos. Nem szorult arra, hogy másnak akarjon látszani.
Én a kilencvenes évektől álltam vele kapcsolatban. Más idők voltak, ő a Lendvay utcában dolgozott, én pedig parlamenti munkatársként. Biztos pont volt ő nekem is, mint annyi más embernek. Józansága, segítőkészsége örök nyomot hagyott bennem. Mindig számíthattunk rá. Sokat beszélgettünk a családról is, ő, háromgyerekesként, a minta volt számomra. Később is, mikor már mindkettőnket máshova fújt a szél, mindig nagy öröm volt összefutni vele.
Lenyűgöző felkészültsége, alapossága, széles látóköre és műveltsége révén rengeteg feladatot látott el, magas színvonalon. A szó legnemesebb értelmében szolgálta a közt ott, ahol szükség volt rá, államtitkárként, vezetőként vagy háttéremberként.
Igazságügyi államtitkárként, jogászként is azt nézte, hol tud hasznos lenni, tenni a szakma vagy kollégái előbbre jutása érdekében. Szeretett másokat meghallgatni, másokkal együtt gondolkodni, hitt a hivatásrendeken átívelő eszmecserében. Szívügye volt a jogászképzés színvonalának emelése. Együttérző szeretetét dicséri az első állami áldozatsegítő központok létrehozása. Édesapja emlékére díjat alapított, tehetséges és kiemelkedő teljesítményt felmutató, a közjót szolgáló, hivatásukra elkötelezetten készülő hallgatókat részesített ösztöndíjban a Szeged-Csanádi Római Katolikus Egyházmegye által fenntartott Gál Ferenc Egyetemen.
Sokak számára volt tehát olyan támasz, amit nem lehet megszolgálni, viszonozni.
Mindig gondos gazda módjára járt el. A köz vagyonát gyarapította, szépítette, amikor a Vigadó vagy a KSH épületének megújulását vezényelte, vagy amikor otthont teremtett egyesületünknek.
Odaadó személyisége a békét hordozta. Hozzá mindig jó volt bemenni egy kávéra. Kisugárzása nyugalmat teremtett. Felemelő volt vele együtt dolgozni.
Nagyon fontos volt számára a társadalmi szerepvállalás, a közösségteremtés, a civilek támogatása. Alapító-névadója volt a Széll Kálmán Alapítványnak, s általa, vele indult a Magyarország
Barátai Alapítvány, a Magyar Művészeti Akadémia, a Hermina Alapítvány, a Makovecz Campus Alapítvány és így tovább.
Mariann négy éven át állt a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület élén. Egyszerre vitte tovább a hagyományokat, illetve honosított meg új tevékenységeket, vont be új személyeket. Őszintén hitt az együttműködés erejében. Mindig arra törekedett, hogy egymást segítve haladjunk előre, hogy az erőnk ne osztódjon, hanem megsokszorozódjon. Ezért is tartotta fontosnak együttműködési megállapodások kötését más szervezetekkel.
Az Isten, haza, család hármasságában hitt, ebben a szellemben élte az életét dolgozott. Számára a polgári értékek képviselete nem kordivat vagy szlogen volt, hanem mély meggyőződésből fakadt. Vallotta, ez ad szilárd alapot minden viharban. Tette mindezt végtelen alázattal, csendben és kitartóan. Törékeny lényében óriási tehervivő erő lakozott. A feltétel nélküli szeretet vezérelte, amit elsősorban otthon, drága szüleitől tanult és adta azt tovább a férjének, gyerekeinek, barátainak, munkatársainak.
Hitt az egyéni erőfeszítésben és a felelősségvállalásban, mert ezen tulajdonságok nélkül nincs sikeres közösség. Az egyéni képességeknek ugyanakkor a közösség értékeibe és érdekeibe kell ágyazódniuk. Vallotta, tartoznunk kell valahova, hogy a szelek, a múló divatok, áramlatok ide-oda ne sodorhassanak.
Mariann tehát jó EMBER volt, csupa nagybetűvel. Nincs magyarázat arra, hogy vajon egy jó emberrel miért történik ilyen.
„Erősen próbára tett a jó Isten” – fogalmazott az egyesületnek írt levelében, mikor jelezte, megválik a posztjától.
Azóta sem szabadulok a mondattól. Az őrzőket miért nem őrzik? Bennem forr a düh, benne nem forrt. Erős istenhite segítette abban, hogy felülemelkedjen az embert próbáló nehézségeken, és méltósággal viselje, amit a jó Isten rótt rá. S ebben az emberfeletti küzdelemben hihetetlen támasza volt a családja.
Nem lehet nem gondolni arra, vajon más, én nem találtattunk volna-e könnyűnek hasonló helyzetben.
Nehéz elfogadni a megváltoztathatatlant. Mindannyiónknak hiányozni fog a szeretete, az őszintesége, a tisztessége, a mosolya, az egész lénye.
Drága Mariann, Isten Veled. Búcsúzunk, de hisszük, velünk maradsz….
Vigasztalásul legyen Máté 5. 8-9. ,,Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják Istent. Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni…
Fotó: Máthé Zoltán/MTI
Utolsó útjára kísértük ma dr. Vízkelety Mariann tiszteletbeli elnökünket, akit az Óbudai temetőben helyeztek örök nyugalomra. A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület nevében Győri Enikő elnök mondott búcsúbeszédet a temető ravatalozójának Főnix termében. A gyászbeszéd az alábbiakban olvasható:
Kedves Attila, Anna, Júlia és Gábor!
Tisztelt gyászoló közösség!
Elmondhatatlan veszteséggel kezdődött számunkra ez az év. Vízkelety Mariann úgy ment el, hogy a tágabb környezetétől nem tudott elbúcsúzni. Ő tudta, hogy indul, de nekünk már nem tudta elmondani. Mi pedig, bár bennünk volt, hogy ez bekövezhet, nem akartunk róla tudomást venni. Az ember hárít, s próbál nem szembenézni azzal, amitől tart. A szenvedő ember bölcsebb nálunk.
Mariann halálhíre mélyen megérintett mindannyiunkat, akik ismertük és szerettük. Nem azért, mert számos fontos hivatalt viselt, hanem mert végtelenül kedves személyiség volt, lenyűgözően természetes és szerény. Önazonos. Nem szorult arra, hogy másnak akarjon látszani.
Én a kilencvenes évektől álltam vele kapcsolatban. Más idők voltak, ő a Lendvay utcában dolgozott, én pedig parlamenti munkatársként. Biztos pont volt ő nekem is, mint annyi más embernek. Józansága, segítőkészsége örök nyomot hagyott bennem. Mindig számíthattunk rá. Sokat beszélgettünk a családról is, ő, háromgyerekesként, a minta volt számomra. Később is, mikor már mindkettőnket máshova fújt a szél, mindig nagy öröm volt összefutni vele.
Lenyűgöző felkészültsége, alapossága, széles látóköre és műveltsége révén rengeteg feladatot látott el, magas színvonalon. A szó legnemesebb értelmében szolgálta a közt ott, ahol szükség volt rá, államtitkárként, vezetőként vagy háttéremberként.
Igazságügyi államtitkárként, jogászként is azt nézte, hol tud hasznos lenni, tenni a szakma vagy kollégái előbbre jutása érdekében. Szeretett másokat meghallgatni, másokkal együtt gondolkodni, hitt a hivatásrendeken átívelő eszmecserében. Szívügye volt a jogászképzés színvonalának emelése. Együttérző szeretetét dicséri az első állami áldozatsegítő központok létrehozása. Édesapja emlékére díjat alapított, tehetséges és kiemelkedő teljesítményt felmutató, a közjót szolgáló, hivatásukra elkötelezetten készülő hallgatókat részesített ösztöndíjban a Szeged-Csanádi Római Katolikus Egyházmegye által fenntartott Gál Ferenc Egyetemen.
Sokak számára volt tehát olyan támasz, amit nem lehet megszolgálni, viszonozni.
Mindig gondos gazda módjára járt el. A köz vagyonát gyarapította, szépítette, amikor a Vigadó vagy a KSH épületének megújulását vezényelte, vagy amikor otthont teremtett egyesületünknek.
Odaadó személyisége a békét hordozta. Hozzá mindig jó volt bemenni egy kávéra. Kisugárzása nyugalmat teremtett. Felemelő volt vele együtt dolgozni.
Nagyon fontos volt számára a társadalmi szerepvállalás, a közösségteremtés, a civilek támogatása. Alapító-névadója volt a Széll Kálmán Alapítványnak, s általa, vele indult a Magyarország
Barátai Alapítvány, a Magyar Művészeti Akadémia, a Hermina Alapítvány, a Makovecz Campus Alapítvány és így tovább.
Mariann négy éven át állt a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület élén. Egyszerre vitte tovább a hagyományokat, illetve honosított meg új tevékenységeket, vont be új személyeket. Őszintén hitt az együttműködés erejében. Mindig arra törekedett, hogy egymást segítve haladjunk előre, hogy az erőnk ne osztódjon, hanem megsokszorozódjon. Ezért is tartotta fontosnak együttműködési megállapodások kötését más szervezetekkel.
Az Isten, haza, család hármasságában hitt, ebben a szellemben élte az életét dolgozott. Számára a polgári értékek képviselete nem kordivat vagy szlogen volt, hanem mély meggyőződésből fakadt. Vallotta, ez ad szilárd alapot minden viharban. Tette mindezt végtelen alázattal, csendben és kitartóan. Törékeny lényében óriási tehervivő erő lakozott. A feltétel nélküli szeretet vezérelte, amit elsősorban otthon, drága szüleitől tanult és adta azt tovább a férjének, gyerekeinek, barátainak, munkatársainak.
Hitt az egyéni erőfeszítésben és a felelősségvállalásban, mert ezen tulajdonságok nélkül nincs sikeres közösség. Az egyéni képességeknek ugyanakkor a közösség értékeibe és érdekeibe kell ágyazódniuk. Vallotta, tartoznunk kell valahova, hogy a szelek, a múló divatok, áramlatok ide-oda ne sodorhassanak.
Mariann tehát jó EMBER volt, csupa nagybetűvel. Nincs magyarázat arra, hogy vajon egy jó emberrel miért történik ilyen.
„Erősen próbára tett a jó Isten” – fogalmazott az egyesületnek írt levelében, mikor jelezte, megválik a posztjától.
Azóta sem szabadulok a mondattól. Az őrzőket miért nem őrzik? Bennem forr a düh, benne nem forrt. Erős istenhite segítette abban, hogy felülemelkedjen az embert próbáló nehézségeken, és méltósággal viselje, amit a jó Isten rótt rá. S ebben az emberfeletti küzdelemben hihetetlen támasza volt a családja.
Nem lehet nem gondolni arra, vajon más, én nem találtattunk volna-e könnyűnek hasonló helyzetben.
Nehéz elfogadni a megváltoztathatatlant. Mindannyiónknak hiányozni fog a szeretete, az őszintesége, a tisztessége, a mosolya, az egész lénye.
Drága Mariann, Isten Veled. Búcsúzunk, de hisszük, velünk maradsz….
Vigasztalásul legyen Máté 5. 8-9. ,,Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják Istent. Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni…
Fotó: Máthé Zoltán/MTI
Utolsó útjára kísértük ma dr. Vízkelety Mariann tiszteletbeli elnökünket, akit az Óbudai temetőben helyeztek örök nyugalomra. A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület nevében Győri Enikő elnök mondott búcsúbeszédet a temető ravatalozójának Főnix termében. A gyászbeszéd az alábbiakban olvasható:
Kedves Attila, Anna, Júlia és Gábor!
Tisztelt gyászoló közösség!
Elmondhatatlan veszteséggel kezdődött számunkra ez az év. Vízkelety Mariann úgy ment el, hogy a tágabb környezetétől nem tudott elbúcsúzni. Ő tudta, hogy indul, de nekünk már nem tudta elmondani. Mi pedig, bár bennünk volt, hogy ez bekövezhet, nem akartunk róla tudomást venni. Az ember hárít, s próbál nem szembenézni azzal, amitől tart. A szenvedő ember bölcsebb nálunk.
Mariann halálhíre mélyen megérintett mindannyiunkat, akik ismertük és szerettük. Nem azért, mert számos fontos hivatalt viselt, hanem mert végtelenül kedves személyiség volt, lenyűgözően természetes és szerény. Önazonos. Nem szorult arra, hogy másnak akarjon látszani.
Én a kilencvenes évektől álltam vele kapcsolatban. Más idők voltak, ő a Lendvay utcában dolgozott, én pedig parlamenti munkatársként. Biztos pont volt ő nekem is, mint annyi más embernek. Józansága, segítőkészsége örök nyomot hagyott bennem. Mindig számíthattunk rá. Sokat beszélgettünk a családról is, ő, háromgyerekesként, a minta volt számomra. Később is, mikor már mindkettőnket máshova fújt a szél, mindig nagy öröm volt összefutni vele.
Lenyűgöző felkészültsége, alapossága, széles látóköre és műveltsége révén rengeteg feladatot látott el, magas színvonalon. A szó legnemesebb értelmében szolgálta a közt ott, ahol szükség volt rá, államtitkárként, vezetőként vagy háttéremberként.
Igazságügyi államtitkárként, jogászként is azt nézte, hol tud hasznos lenni, tenni a szakma vagy kollégái előbbre jutása érdekében. Szeretett másokat meghallgatni, másokkal együtt gondolkodni, hitt a hivatásrendeken átívelő eszmecserében. Szívügye volt a jogászképzés színvonalának emelése. Együttérző szeretetét dicséri az első állami áldozatsegítő központok létrehozása. Édesapja emlékére díjat alapított, tehetséges és kiemelkedő teljesítményt felmutató, a közjót szolgáló, hivatásukra elkötelezetten készülő hallgatókat részesített ösztöndíjban a Szeged-Csanádi Római Katolikus Egyházmegye által fenntartott Gál Ferenc Egyetemen.
Sokak számára volt tehát olyan támasz, amit nem lehet megszolgálni, viszonozni.
Mindig gondos gazda módjára járt el. A köz vagyonát gyarapította, szépítette, amikor a Vigadó vagy a KSH épületének megújulását vezényelte, vagy amikor otthont teremtett egyesületünknek.
Odaadó személyisége a békét hordozta. Hozzá mindig jó volt bemenni egy kávéra. Kisugárzása nyugalmat teremtett. Felemelő volt vele együtt dolgozni.
Nagyon fontos volt számára a társadalmi szerepvállalás, a közösségteremtés, a civilek támogatása. Alapító-névadója volt a Széll Kálmán Alapítványnak, s általa, vele indult a Magyarország
Barátai Alapítvány, a Magyar Művészeti Akadémia, a Hermina Alapítvány, a Makovecz Campus Alapítvány és így tovább.
Mariann négy éven át állt a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület élén. Egyszerre vitte tovább a hagyományokat, illetve honosított meg új tevékenységeket, vont be új személyeket. Őszintén hitt az együttműködés erejében. Mindig arra törekedett, hogy egymást segítve haladjunk előre, hogy az erőnk ne osztódjon, hanem megsokszorozódjon. Ezért is tartotta fontosnak együttműködési megállapodások kötését más szervezetekkel.
Az Isten, haza, család hármasságában hitt, ebben a szellemben élte az életét dolgozott. Számára a polgári értékek képviselete nem kordivat vagy szlogen volt, hanem mély meggyőződésből fakadt. Vallotta, ez ad szilárd alapot minden viharban. Tette mindezt végtelen alázattal, csendben és kitartóan. Törékeny lényében óriási tehervivő erő lakozott. A feltétel nélküli szeretet vezérelte, amit elsősorban otthon, drága szüleitől tanult és adta azt tovább a férjének, gyerekeinek, barátainak, munkatársainak.
Hitt az egyéni erőfeszítésben és a felelősségvállalásban, mert ezen tulajdonságok nélkül nincs sikeres közösség. Az egyéni képességeknek ugyanakkor a közösség értékeibe és érdekeibe kell ágyazódniuk. Vallotta, tartoznunk kell valahova, hogy a szelek, a múló divatok, áramlatok ide-oda ne sodorhassanak.
Mariann tehát jó EMBER volt, csupa nagybetűvel. Nincs magyarázat arra, hogy vajon egy jó emberrel miért történik ilyen.
„Erősen próbára tett a jó Isten” – fogalmazott az egyesületnek írt levelében, mikor jelezte, megválik a posztjától.
Azóta sem szabadulok a mondattól. Az őrzőket miért nem őrzik? Bennem forr a düh, benne nem forrt. Erős istenhite segítette abban, hogy felülemelkedjen az embert próbáló nehézségeken, és méltósággal viselje, amit a jó Isten rótt rá. S ebben az emberfeletti küzdelemben hihetetlen támasza volt a családja.
Nem lehet nem gondolni arra, vajon más, én nem találtattunk volna-e könnyűnek hasonló helyzetben.
Nehéz elfogadni a megváltoztathatatlant. Mindannyiónknak hiányozni fog a szeretete, az őszintesége, a tisztessége, a mosolya, az egész lénye.
Drága Mariann, Isten Veled. Búcsúzunk, de hisszük, velünk maradsz….
Vigasztalásul legyen Máté 5. 8-9. ,,Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják Istent. Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni…
Fotó: Máthé Zoltán/MTI
Utolsó útjára kísértük ma dr. Vízkelety Mariann tiszteletbeli elnökünket, akit az Óbudai temetőben helyeztek örök nyugalomra. A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület nevében Győri Enikő elnök mondott búcsúbeszédet a temető ravatalozójának Főnix termében. A gyászbeszéd az alábbiakban olvasható:
Kedves Attila, Anna, Júlia és Gábor!
Tisztelt gyászoló közösség!
Elmondhatatlan veszteséggel kezdődött számunkra ez az év. Vízkelety Mariann úgy ment el, hogy a tágabb környezetétől nem tudott elbúcsúzni. Ő tudta, hogy indul, de nekünk már nem tudta elmondani. Mi pedig, bár bennünk volt, hogy ez bekövezhet, nem akartunk róla tudomást venni. Az ember hárít, s próbál nem szembenézni azzal, amitől tart. A szenvedő ember bölcsebb nálunk.
Mariann halálhíre mélyen megérintett mindannyiunkat, akik ismertük és szerettük. Nem azért, mert számos fontos hivatalt viselt, hanem mert végtelenül kedves személyiség volt, lenyűgözően természetes és szerény. Önazonos. Nem szorult arra, hogy másnak akarjon látszani.
Én a kilencvenes évektől álltam vele kapcsolatban. Más idők voltak, ő a Lendvay utcában dolgozott, én pedig parlamenti munkatársként. Biztos pont volt ő nekem is, mint annyi más embernek. Józansága, segítőkészsége örök nyomot hagyott bennem. Mindig számíthattunk rá. Sokat beszélgettünk a családról is, ő, háromgyerekesként, a minta volt számomra. Később is, mikor már mindkettőnket máshova fújt a szél, mindig nagy öröm volt összefutni vele.
Lenyűgöző felkészültsége, alapossága, széles látóköre és műveltsége révén rengeteg feladatot látott el, magas színvonalon. A szó legnemesebb értelmében szolgálta a közt ott, ahol szükség volt rá, államtitkárként, vezetőként vagy háttéremberként.
Igazságügyi államtitkárként, jogászként is azt nézte, hol tud hasznos lenni, tenni a szakma vagy kollégái előbbre jutása érdekében. Szeretett másokat meghallgatni, másokkal együtt gondolkodni, hitt a hivatásrendeken átívelő eszmecserében. Szívügye volt a jogászképzés színvonalának emelése. Együttérző szeretetét dicséri az első állami áldozatsegítő központok létrehozása. Édesapja emlékére díjat alapított, tehetséges és kiemelkedő teljesítményt felmutató, a közjót szolgáló, hivatásukra elkötelezetten készülő hallgatókat részesített ösztöndíjban a Szeged-Csanádi Római Katolikus Egyházmegye által fenntartott Gál Ferenc Egyetemen.
Sokak számára volt tehát olyan támasz, amit nem lehet megszolgálni, viszonozni.
Mindig gondos gazda módjára járt el. A köz vagyonát gyarapította, szépítette, amikor a Vigadó vagy a KSH épületének megújulását vezényelte, vagy amikor otthont teremtett egyesületünknek.
Odaadó személyisége a békét hordozta. Hozzá mindig jó volt bemenni egy kávéra. Kisugárzása nyugalmat teremtett. Felemelő volt vele együtt dolgozni.
Nagyon fontos volt számára a társadalmi szerepvállalás, a közösségteremtés, a civilek támogatása. Alapító-névadója volt a Széll Kálmán Alapítványnak, s általa, vele indult a Magyarország
Barátai Alapítvány, a Magyar Művészeti Akadémia, a Hermina Alapítvány, a Makovecz Campus Alapítvány és így tovább.
Mariann négy éven át állt a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület élén. Egyszerre vitte tovább a hagyományokat, illetve honosított meg új tevékenységeket, vont be új személyeket. Őszintén hitt az együttműködés erejében. Mindig arra törekedett, hogy egymást segítve haladjunk előre, hogy az erőnk ne osztódjon, hanem megsokszorozódjon. Ezért is tartotta fontosnak együttműködési megállapodások kötését más szervezetekkel.
Az Isten, haza, család hármasságában hitt, ebben a szellemben élte az életét dolgozott. Számára a polgári értékek képviselete nem kordivat vagy szlogen volt, hanem mély meggyőződésből fakadt. Vallotta, ez ad szilárd alapot minden viharban. Tette mindezt végtelen alázattal, csendben és kitartóan. Törékeny lényében óriási tehervivő erő lakozott. A feltétel nélküli szeretet vezérelte, amit elsősorban otthon, drága szüleitől tanult és adta azt tovább a férjének, gyerekeinek, barátainak, munkatársainak.
Hitt az egyéni erőfeszítésben és a felelősségvállalásban, mert ezen tulajdonságok nélkül nincs sikeres közösség. Az egyéni képességeknek ugyanakkor a közösség értékeibe és érdekeibe kell ágyazódniuk. Vallotta, tartoznunk kell valahova, hogy a szelek, a múló divatok, áramlatok ide-oda ne sodorhassanak.
Mariann tehát jó EMBER volt, csupa nagybetűvel. Nincs magyarázat arra, hogy vajon egy jó emberrel miért történik ilyen.
„Erősen próbára tett a jó Isten” – fogalmazott az egyesületnek írt levelében, mikor jelezte, megválik a posztjától.
Azóta sem szabadulok a mondattól. Az őrzőket miért nem őrzik? Bennem forr a düh, benne nem forrt. Erős istenhite segítette abban, hogy felülemelkedjen az embert próbáló nehézségeken, és méltósággal viselje, amit a jó Isten rótt rá. S ebben az emberfeletti küzdelemben hihetetlen támasza volt a családja.
Nem lehet nem gondolni arra, vajon más, én nem találtattunk volna-e könnyűnek hasonló helyzetben.
Nehéz elfogadni a megváltoztathatatlant. Mindannyiónknak hiányozni fog a szeretete, az őszintesége, a tisztessége, a mosolya, az egész lénye.
Drága Mariann, Isten Veled. Búcsúzunk, de hisszük, velünk maradsz….
Vigasztalásul legyen Máté 5. 8-9. ,,Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják Istent. Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni…
Fotó: Máthé Zoltán/MTI
Utolsó útjára kísértük ma dr. Vízkelety Mariann tiszteletbeli elnökünket, akit az Óbudai temetőben helyeztek örök nyugalomra. A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület nevében Győri Enikő elnök mondott búcsúbeszédet a temető ravatalozójának Főnix termében. A gyászbeszéd az alábbiakban olvasható:
Kedves Attila, Anna, Júlia és Gábor!
Tisztelt gyászoló közösség!
Elmondhatatlan veszteséggel kezdődött számunkra ez az év. Vízkelety Mariann úgy ment el, hogy a tágabb környezetétől nem tudott elbúcsúzni. Ő tudta, hogy indul, de nekünk már nem tudta elmondani. Mi pedig, bár bennünk volt, hogy ez bekövezhet, nem akartunk róla tudomást venni. Az ember hárít, s próbál nem szembenézni azzal, amitől tart. A szenvedő ember bölcsebb nálunk.
Mariann halálhíre mélyen megérintett mindannyiunkat, akik ismertük és szerettük. Nem azért, mert számos fontos hivatalt viselt, hanem mert végtelenül kedves személyiség volt, lenyűgözően természetes és szerény. Önazonos. Nem szorult arra, hogy másnak akarjon látszani.
Én a kilencvenes évektől álltam vele kapcsolatban. Más idők voltak, ő a Lendvay utcában dolgozott, én pedig parlamenti munkatársként. Biztos pont volt ő nekem is, mint annyi más embernek. Józansága, segítőkészsége örök nyomot hagyott bennem. Mindig számíthattunk rá. Sokat beszélgettünk a családról is, ő, háromgyerekesként, a minta volt számomra. Később is, mikor már mindkettőnket máshova fújt a szél, mindig nagy öröm volt összefutni vele.
Lenyűgöző felkészültsége, alapossága, széles látóköre és műveltsége révén rengeteg feladatot látott el, magas színvonalon. A szó legnemesebb értelmében szolgálta a közt ott, ahol szükség volt rá, államtitkárként, vezetőként vagy háttéremberként.
Igazságügyi államtitkárként, jogászként is azt nézte, hol tud hasznos lenni, tenni a szakma vagy kollégái előbbre jutása érdekében. Szeretett másokat meghallgatni, másokkal együtt gondolkodni, hitt a hivatásrendeken átívelő eszmecserében. Szívügye volt a jogászképzés színvonalának emelése. Együttérző szeretetét dicséri az első állami áldozatsegítő központok létrehozása. Édesapja emlékére díjat alapított, tehetséges és kiemelkedő teljesítményt felmutató, a közjót szolgáló, hivatásukra elkötelezetten készülő hallgatókat részesített ösztöndíjban a Szeged-Csanádi Római Katolikus Egyházmegye által fenntartott Gál Ferenc Egyetemen.
Sokak számára volt tehát olyan támasz, amit nem lehet megszolgálni, viszonozni.
Mindig gondos gazda módjára járt el. A köz vagyonát gyarapította, szépítette, amikor a Vigadó vagy a KSH épületének megújulását vezényelte, vagy amikor otthont teremtett egyesületünknek.
Odaadó személyisége a békét hordozta. Hozzá mindig jó volt bemenni egy kávéra. Kisugárzása nyugalmat teremtett. Felemelő volt vele együtt dolgozni.
Nagyon fontos volt számára a társadalmi szerepvállalás, a közösségteremtés, a civilek támogatása. Alapító-névadója volt a Széll Kálmán Alapítványnak, s általa, vele indult a Magyarország
Barátai Alapítvány, a Magyar Művészeti Akadémia, a Hermina Alapítvány, a Makovecz Campus Alapítvány és így tovább.
Mariann négy éven át állt a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület élén. Egyszerre vitte tovább a hagyományokat, illetve honosított meg új tevékenységeket, vont be új személyeket. Őszintén hitt az együttműködés erejében. Mindig arra törekedett, hogy egymást segítve haladjunk előre, hogy az erőnk ne osztódjon, hanem megsokszorozódjon. Ezért is tartotta fontosnak együttműködési megállapodások kötését más szervezetekkel.
Az Isten, haza, család hármasságában hitt, ebben a szellemben élte az életét dolgozott. Számára a polgári értékek képviselete nem kordivat vagy szlogen volt, hanem mély meggyőződésből fakadt. Vallotta, ez ad szilárd alapot minden viharban. Tette mindezt végtelen alázattal, csendben és kitartóan. Törékeny lényében óriási tehervivő erő lakozott. A feltétel nélküli szeretet vezérelte, amit elsősorban otthon, drága szüleitől tanult és adta azt tovább a férjének, gyerekeinek, barátainak, munkatársainak.
Hitt az egyéni erőfeszítésben és a felelősségvállalásban, mert ezen tulajdonságok nélkül nincs sikeres közösség. Az egyéni képességeknek ugyanakkor a közösség értékeibe és érdekeibe kell ágyazódniuk. Vallotta, tartoznunk kell valahova, hogy a szelek, a múló divatok, áramlatok ide-oda ne sodorhassanak.
Mariann tehát jó EMBER volt, csupa nagybetűvel. Nincs magyarázat arra, hogy vajon egy jó emberrel miért történik ilyen.
„Erősen próbára tett a jó Isten” – fogalmazott az egyesületnek írt levelében, mikor jelezte, megválik a posztjától.
Azóta sem szabadulok a mondattól. Az őrzőket miért nem őrzik? Bennem forr a düh, benne nem forrt. Erős istenhite segítette abban, hogy felülemelkedjen az embert próbáló nehézségeken, és méltósággal viselje, amit a jó Isten rótt rá. S ebben az emberfeletti küzdelemben hihetetlen támasza volt a családja.
Nem lehet nem gondolni arra, vajon más, én nem találtattunk volna-e könnyűnek hasonló helyzetben.
Nehéz elfogadni a megváltoztathatatlant. Mindannyiónknak hiányozni fog a szeretete, az őszintesége, a tisztessége, a mosolya, az egész lénye.
Drága Mariann, Isten Veled. Búcsúzunk, de hisszük, velünk maradsz….
Vigasztalásul legyen Máté 5. 8-9. ,,Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják Istent. Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni…
Fotó: Máthé Zoltán/MTI
Utolsó útjára kísértük ma dr. Vízkelety Mariann tiszteletbeli elnökünket, akit az Óbudai temetőben helyeztek örök nyugalomra. A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület nevében Győri Enikő elnök mondott búcsúbeszédet a temető ravatalozójának Főnix termében. A gyászbeszéd az alábbiakban olvasható:
Kedves Attila, Anna, Júlia és Gábor!
Tisztelt gyászoló közösség!
Elmondhatatlan veszteséggel kezdődött számunkra ez az év. Vízkelety Mariann úgy ment el, hogy a tágabb környezetétől nem tudott elbúcsúzni. Ő tudta, hogy indul, de nekünk már nem tudta elmondani. Mi pedig, bár bennünk volt, hogy ez bekövezhet, nem akartunk róla tudomást venni. Az ember hárít, s próbál nem szembenézni azzal, amitől tart. A szenvedő ember bölcsebb nálunk.
Mariann halálhíre mélyen megérintett mindannyiunkat, akik ismertük és szerettük. Nem azért, mert számos fontos hivatalt viselt, hanem mert végtelenül kedves személyiség volt, lenyűgözően természetes és szerény. Önazonos. Nem szorult arra, hogy másnak akarjon látszani.
Én a kilencvenes évektől álltam vele kapcsolatban. Más idők voltak, ő a Lendvay utcában dolgozott, én pedig parlamenti munkatársként. Biztos pont volt ő nekem is, mint annyi más embernek. Józansága, segítőkészsége örök nyomot hagyott bennem. Mindig számíthattunk rá. Sokat beszélgettünk a családról is, ő, háromgyerekesként, a minta volt számomra. Később is, mikor már mindkettőnket máshova fújt a szél, mindig nagy öröm volt összefutni vele.
Lenyűgöző felkészültsége, alapossága, széles látóköre és műveltsége révén rengeteg feladatot látott el, magas színvonalon. A szó legnemesebb értelmében szolgálta a közt ott, ahol szükség volt rá, államtitkárként, vezetőként vagy háttéremberként.
Igazságügyi államtitkárként, jogászként is azt nézte, hol tud hasznos lenni, tenni a szakma vagy kollégái előbbre jutása érdekében. Szeretett másokat meghallgatni, másokkal együtt gondolkodni, hitt a hivatásrendeken átívelő eszmecserében. Szívügye volt a jogászképzés színvonalának emelése. Együttérző szeretetét dicséri az első állami áldozatsegítő központok létrehozása. Édesapja emlékére díjat alapított, tehetséges és kiemelkedő teljesítményt felmutató, a közjót szolgáló, hivatásukra elkötelezetten készülő hallgatókat részesített ösztöndíjban a Szeged-Csanádi Római Katolikus Egyházmegye által fenntartott Gál Ferenc Egyetemen.
Sokak számára volt tehát olyan támasz, amit nem lehet megszolgálni, viszonozni.
Mindig gondos gazda módjára járt el. A köz vagyonát gyarapította, szépítette, amikor a Vigadó vagy a KSH épületének megújulását vezényelte, vagy amikor otthont teremtett egyesületünknek.
Odaadó személyisége a békét hordozta. Hozzá mindig jó volt bemenni egy kávéra. Kisugárzása nyugalmat teremtett. Felemelő volt vele együtt dolgozni.
Nagyon fontos volt számára a társadalmi szerepvállalás, a közösségteremtés, a civilek támogatása. Alapító-névadója volt a Széll Kálmán Alapítványnak, s általa, vele indult a Magyarország
Barátai Alapítvány, a Magyar Művészeti Akadémia, a Hermina Alapítvány, a Makovecz Campus Alapítvány és így tovább.
Mariann négy éven át állt a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület élén. Egyszerre vitte tovább a hagyományokat, illetve honosított meg új tevékenységeket, vont be új személyeket. Őszintén hitt az együttműködés erejében. Mindig arra törekedett, hogy egymást segítve haladjunk előre, hogy az erőnk ne osztódjon, hanem megsokszorozódjon. Ezért is tartotta fontosnak együttműködési megállapodások kötését más szervezetekkel.
Az Isten, haza, család hármasságában hitt, ebben a szellemben élte az életét dolgozott. Számára a polgári értékek képviselete nem kordivat vagy szlogen volt, hanem mély meggyőződésből fakadt. Vallotta, ez ad szilárd alapot minden viharban. Tette mindezt végtelen alázattal, csendben és kitartóan. Törékeny lényében óriási tehervivő erő lakozott. A feltétel nélküli szeretet vezérelte, amit elsősorban otthon, drága szüleitől tanult és adta azt tovább a férjének, gyerekeinek, barátainak, munkatársainak.
Hitt az egyéni erőfeszítésben és a felelősségvállalásban, mert ezen tulajdonságok nélkül nincs sikeres közösség. Az egyéni képességeknek ugyanakkor a közösség értékeibe és érdekeibe kell ágyazódniuk. Vallotta, tartoznunk kell valahova, hogy a szelek, a múló divatok, áramlatok ide-oda ne sodorhassanak.
Mariann tehát jó EMBER volt, csupa nagybetűvel. Nincs magyarázat arra, hogy vajon egy jó emberrel miért történik ilyen.
„Erősen próbára tett a jó Isten” – fogalmazott az egyesületnek írt levelében, mikor jelezte, megválik a posztjától.
Azóta sem szabadulok a mondattól. Az őrzőket miért nem őrzik? Bennem forr a düh, benne nem forrt. Erős istenhite segítette abban, hogy felülemelkedjen az embert próbáló nehézségeken, és méltósággal viselje, amit a jó Isten rótt rá. S ebben az emberfeletti küzdelemben hihetetlen támasza volt a családja.
Nem lehet nem gondolni arra, vajon más, én nem találtattunk volna-e könnyűnek hasonló helyzetben.
Nehéz elfogadni a megváltoztathatatlant. Mindannyiónknak hiányozni fog a szeretete, az őszintesége, a tisztessége, a mosolya, az egész lénye.
Drága Mariann, Isten Veled. Búcsúzunk, de hisszük, velünk maradsz….
Vigasztalásul legyen Máté 5. 8-9. ,,Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják Istent. Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni…
Fotó: Máthé Zoltán/MTI
Utolsó útjára kísértük ma dr. Vízkelety Mariann tiszteletbeli elnökünket, akit az Óbudai temetőben helyeztek örök nyugalomra. A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület nevében Győri Enikő elnök mondott búcsúbeszédet a temető ravatalozójának Főnix termében. A gyászbeszéd az alábbiakban olvasható:
Kedves Attila, Anna, Júlia és Gábor!
Tisztelt gyászoló közösség!
Elmondhatatlan veszteséggel kezdődött számunkra ez az év. Vízkelety Mariann úgy ment el, hogy a tágabb környezetétől nem tudott elbúcsúzni. Ő tudta, hogy indul, de nekünk már nem tudta elmondani. Mi pedig, bár bennünk volt, hogy ez bekövezhet, nem akartunk róla tudomást venni. Az ember hárít, s próbál nem szembenézni azzal, amitől tart. A szenvedő ember bölcsebb nálunk.
Mariann halálhíre mélyen megérintett mindannyiunkat, akik ismertük és szerettük. Nem azért, mert számos fontos hivatalt viselt, hanem mert végtelenül kedves személyiség volt, lenyűgözően természetes és szerény. Önazonos. Nem szorult arra, hogy másnak akarjon látszani.
Én a kilencvenes évektől álltam vele kapcsolatban. Más idők voltak, ő a Lendvay utcában dolgozott, én pedig parlamenti munkatársként. Biztos pont volt ő nekem is, mint annyi más embernek. Józansága, segítőkészsége örök nyomot hagyott bennem. Mindig számíthattunk rá. Sokat beszélgettünk a családról is, ő, háromgyerekesként, a minta volt számomra. Később is, mikor már mindkettőnket máshova fújt a szél, mindig nagy öröm volt összefutni vele.
Lenyűgöző felkészültsége, alapossága, széles látóköre és műveltsége révén rengeteg feladatot látott el, magas színvonalon. A szó legnemesebb értelmében szolgálta a közt ott, ahol szükség volt rá, államtitkárként, vezetőként vagy háttéremberként.
Igazságügyi államtitkárként, jogászként is azt nézte, hol tud hasznos lenni, tenni a szakma vagy kollégái előbbre jutása érdekében. Szeretett másokat meghallgatni, másokkal együtt gondolkodni, hitt a hivatásrendeken átívelő eszmecserében. Szívügye volt a jogászképzés színvonalának emelése. Együttérző szeretetét dicséri az első állami áldozatsegítő központok létrehozása. Édesapja emlékére díjat alapított, tehetséges és kiemelkedő teljesítményt felmutató, a közjót szolgáló, hivatásukra elkötelezetten készülő hallgatókat részesített ösztöndíjban a Szeged-Csanádi Római Katolikus Egyházmegye által fenntartott Gál Ferenc Egyetemen.
Sokak számára volt tehát olyan támasz, amit nem lehet megszolgálni, viszonozni.
Mindig gondos gazda módjára járt el. A köz vagyonát gyarapította, szépítette, amikor a Vigadó vagy a KSH épületének megújulását vezényelte, vagy amikor otthont teremtett egyesületünknek.
Odaadó személyisége a békét hordozta. Hozzá mindig jó volt bemenni egy kávéra. Kisugárzása nyugalmat teremtett. Felemelő volt vele együtt dolgozni.
Nagyon fontos volt számára a társadalmi szerepvállalás, a közösségteremtés, a civilek támogatása. Alapító-névadója volt a Széll Kálmán Alapítványnak, s általa, vele indult a Magyarország
Barátai Alapítvány, a Magyar Művészeti Akadémia, a Hermina Alapítvány, a Makovecz Campus Alapítvány és így tovább.
Mariann négy éven át állt a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület élén. Egyszerre vitte tovább a hagyományokat, illetve honosított meg új tevékenységeket, vont be új személyeket. Őszintén hitt az együttműködés erejében. Mindig arra törekedett, hogy egymást segítve haladjunk előre, hogy az erőnk ne osztódjon, hanem megsokszorozódjon. Ezért is tartotta fontosnak együttműködési megállapodások kötését más szervezetekkel.
Az Isten, haza, család hármasságában hitt, ebben a szellemben élte az életét dolgozott. Számára a polgári értékek képviselete nem kordivat vagy szlogen volt, hanem mély meggyőződésből fakadt. Vallotta, ez ad szilárd alapot minden viharban. Tette mindezt végtelen alázattal, csendben és kitartóan. Törékeny lényében óriási tehervivő erő lakozott. A feltétel nélküli szeretet vezérelte, amit elsősorban otthon, drága szüleitől tanult és adta azt tovább a férjének, gyerekeinek, barátainak, munkatársainak.
Hitt az egyéni erőfeszítésben és a felelősségvállalásban, mert ezen tulajdonságok nélkül nincs sikeres közösség. Az egyéni képességeknek ugyanakkor a közösség értékeibe és érdekeibe kell ágyazódniuk. Vallotta, tartoznunk kell valahova, hogy a szelek, a múló divatok, áramlatok ide-oda ne sodorhassanak.
Mariann tehát jó EMBER volt, csupa nagybetűvel. Nincs magyarázat arra, hogy vajon egy jó emberrel miért történik ilyen.
„Erősen próbára tett a jó Isten” – fogalmazott az egyesületnek írt levelében, mikor jelezte, megválik a posztjától.
Azóta sem szabadulok a mondattól. Az őrzőket miért nem őrzik? Bennem forr a düh, benne nem forrt. Erős istenhite segítette abban, hogy felülemelkedjen az embert próbáló nehézségeken, és méltósággal viselje, amit a jó Isten rótt rá. S ebben az emberfeletti küzdelemben hihetetlen támasza volt a családja.
Nem lehet nem gondolni arra, vajon más, én nem találtattunk volna-e könnyűnek hasonló helyzetben.
Nehéz elfogadni a megváltoztathatatlant. Mindannyiónknak hiányozni fog a szeretete, az őszintesége, a tisztessége, a mosolya, az egész lénye.
Drága Mariann, Isten Veled. Búcsúzunk, de hisszük, velünk maradsz….
Vigasztalásul legyen Máté 5. 8-9. ,,Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják Istent. Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni…
Fotó: Máthé Zoltán/MTI
Utolsó útjára kísértük ma dr. Vízkelety Mariann tiszteletbeli elnökünket, akit az Óbudai temetőben helyeztek örök nyugalomra. A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület nevében Győri Enikő elnök mondott búcsúbeszédet a temető ravatalozójának Főnix termében. A gyászbeszéd az alábbiakban olvasható:
Kedves Attila, Anna, Júlia és Gábor!
Tisztelt gyászoló közösség!
Elmondhatatlan veszteséggel kezdődött számunkra ez az év. Vízkelety Mariann úgy ment el, hogy a tágabb környezetétől nem tudott elbúcsúzni. Ő tudta, hogy indul, de nekünk már nem tudta elmondani. Mi pedig, bár bennünk volt, hogy ez bekövezhet, nem akartunk róla tudomást venni. Az ember hárít, s próbál nem szembenézni azzal, amitől tart. A szenvedő ember bölcsebb nálunk.
Mariann halálhíre mélyen megérintett mindannyiunkat, akik ismertük és szerettük. Nem azért, mert számos fontos hivatalt viselt, hanem mert végtelenül kedves személyiség volt, lenyűgözően természetes és szerény. Önazonos. Nem szorult arra, hogy másnak akarjon látszani.
Én a kilencvenes évektől álltam vele kapcsolatban. Más idők voltak, ő a Lendvay utcában dolgozott, én pedig parlamenti munkatársként. Biztos pont volt ő nekem is, mint annyi más embernek. Józansága, segítőkészsége örök nyomot hagyott bennem. Mindig számíthattunk rá. Sokat beszélgettünk a családról is, ő, háromgyerekesként, a minta volt számomra. Később is, mikor már mindkettőnket máshova fújt a szél, mindig nagy öröm volt összefutni vele.
Lenyűgöző felkészültsége, alapossága, széles látóköre és műveltsége révén rengeteg feladatot látott el, magas színvonalon. A szó legnemesebb értelmében szolgálta a közt ott, ahol szükség volt rá, államtitkárként, vezetőként vagy háttéremberként.
Igazságügyi államtitkárként, jogászként is azt nézte, hol tud hasznos lenni, tenni a szakma vagy kollégái előbbre jutása érdekében. Szeretett másokat meghallgatni, másokkal együtt gondolkodni, hitt a hivatásrendeken átívelő eszmecserében. Szívügye volt a jogászképzés színvonalának emelése. Együttérző szeretetét dicséri az első állami áldozatsegítő központok létrehozása. Édesapja emlékére díjat alapított, tehetséges és kiemelkedő teljesítményt felmutató, a közjót szolgáló, hivatásukra elkötelezetten készülő hallgatókat részesített ösztöndíjban a Szeged-Csanádi Római Katolikus Egyházmegye által fenntartott Gál Ferenc Egyetemen.
Sokak számára volt tehát olyan támasz, amit nem lehet megszolgálni, viszonozni.
Mindig gondos gazda módjára járt el. A köz vagyonát gyarapította, szépítette, amikor a Vigadó vagy a KSH épületének megújulását vezényelte, vagy amikor otthont teremtett egyesületünknek.
Odaadó személyisége a békét hordozta. Hozzá mindig jó volt bemenni egy kávéra. Kisugárzása nyugalmat teremtett. Felemelő volt vele együtt dolgozni.
Nagyon fontos volt számára a társadalmi szerepvállalás, a közösségteremtés, a civilek támogatása. Alapító-névadója volt a Széll Kálmán Alapítványnak, s általa, vele indult a Magyarország
Barátai Alapítvány, a Magyar Művészeti Akadémia, a Hermina Alapítvány, a Makovecz Campus Alapítvány és így tovább.
Mariann négy éven át állt a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület élén. Egyszerre vitte tovább a hagyományokat, illetve honosított meg új tevékenységeket, vont be új személyeket. Őszintén hitt az együttműködés erejében. Mindig arra törekedett, hogy egymást segítve haladjunk előre, hogy az erőnk ne osztódjon, hanem megsokszorozódjon. Ezért is tartotta fontosnak együttműködési megállapodások kötését más szervezetekkel.
Az Isten, haza, család hármasságában hitt, ebben a szellemben élte az életét dolgozott. Számára a polgári értékek képviselete nem kordivat vagy szlogen volt, hanem mély meggyőződésből fakadt. Vallotta, ez ad szilárd alapot minden viharban. Tette mindezt végtelen alázattal, csendben és kitartóan. Törékeny lényében óriási tehervivő erő lakozott. A feltétel nélküli szeretet vezérelte, amit elsősorban otthon, drága szüleitől tanult és adta azt tovább a férjének, gyerekeinek, barátainak, munkatársainak.
Hitt az egyéni erőfeszítésben és a felelősségvállalásban, mert ezen tulajdonságok nélkül nincs sikeres közösség. Az egyéni képességeknek ugyanakkor a közösség értékeibe és érdekeibe kell ágyazódniuk. Vallotta, tartoznunk kell valahova, hogy a szelek, a múló divatok, áramlatok ide-oda ne sodorhassanak.
Mariann tehát jó EMBER volt, csupa nagybetűvel. Nincs magyarázat arra, hogy vajon egy jó emberrel miért történik ilyen.
„Erősen próbára tett a jó Isten” – fogalmazott az egyesületnek írt levelében, mikor jelezte, megválik a posztjától.
Azóta sem szabadulok a mondattól. Az őrzőket miért nem őrzik? Bennem forr a düh, benne nem forrt. Erős istenhite segítette abban, hogy felülemelkedjen az embert próbáló nehézségeken, és méltósággal viselje, amit a jó Isten rótt rá. S ebben az emberfeletti küzdelemben hihetetlen támasza volt a családja.
Nem lehet nem gondolni arra, vajon más, én nem találtattunk volna-e könnyűnek hasonló helyzetben.
Nehéz elfogadni a megváltoztathatatlant. Mindannyiónknak hiányozni fog a szeretete, az őszintesége, a tisztessége, a mosolya, az egész lénye.
Drága Mariann, Isten Veled. Búcsúzunk, de hisszük, velünk maradsz….
Vigasztalásul legyen Máté 5. 8-9. ,,Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják Istent. Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni…
Fotó: Máthé Zoltán/MTI
Utolsó útjára kísértük ma dr. Vízkelety Mariann tiszteletbeli elnökünket, akit az Óbudai temetőben helyeztek örök nyugalomra. A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület nevében Győri Enikő elnök mondott búcsúbeszédet a temető ravatalozójának Főnix termében. A gyászbeszéd az alábbiakban olvasható:
Kedves Attila, Anna, Júlia és Gábor!
Tisztelt gyászoló közösség!
Elmondhatatlan veszteséggel kezdődött számunkra ez az év. Vízkelety Mariann úgy ment el, hogy a tágabb környezetétől nem tudott elbúcsúzni. Ő tudta, hogy indul, de nekünk már nem tudta elmondani. Mi pedig, bár bennünk volt, hogy ez bekövezhet, nem akartunk róla tudomást venni. Az ember hárít, s próbál nem szembenézni azzal, amitől tart. A szenvedő ember bölcsebb nálunk.
Mariann halálhíre mélyen megérintett mindannyiunkat, akik ismertük és szerettük. Nem azért, mert számos fontos hivatalt viselt, hanem mert végtelenül kedves személyiség volt, lenyűgözően természetes és szerény. Önazonos. Nem szorult arra, hogy másnak akarjon látszani.
Én a kilencvenes évektől álltam vele kapcsolatban. Más idők voltak, ő a Lendvay utcában dolgozott, én pedig parlamenti munkatársként. Biztos pont volt ő nekem is, mint annyi más embernek. Józansága, segítőkészsége örök nyomot hagyott bennem. Mindig számíthattunk rá. Sokat beszélgettünk a családról is, ő, háromgyerekesként, a minta volt számomra. Később is, mikor már mindkettőnket máshova fújt a szél, mindig nagy öröm volt összefutni vele.
Lenyűgöző felkészültsége, alapossága, széles látóköre és műveltsége révén rengeteg feladatot látott el, magas színvonalon. A szó legnemesebb értelmében szolgálta a közt ott, ahol szükség volt rá, államtitkárként, vezetőként vagy háttéremberként.
Igazságügyi államtitkárként, jogászként is azt nézte, hol tud hasznos lenni, tenni a szakma vagy kollégái előbbre jutása érdekében. Szeretett másokat meghallgatni, másokkal együtt gondolkodni, hitt a hivatásrendeken átívelő eszmecserében. Szívügye volt a jogászképzés színvonalának emelése. Együttérző szeretetét dicséri az első állami áldozatsegítő központok létrehozása. Édesapja emlékére díjat alapított, tehetséges és kiemelkedő teljesítményt felmutató, a közjót szolgáló, hivatásukra elkötelezetten készülő hallgatókat részesített ösztöndíjban a Szeged-Csanádi Római Katolikus Egyházmegye által fenntartott Gál Ferenc Egyetemen.
Sokak számára volt tehát olyan támasz, amit nem lehet megszolgálni, viszonozni.
Mindig gondos gazda módjára járt el. A köz vagyonát gyarapította, szépítette, amikor a Vigadó vagy a KSH épületének megújulását vezényelte, vagy amikor otthont teremtett egyesületünknek.
Odaadó személyisége a békét hordozta. Hozzá mindig jó volt bemenni egy kávéra. Kisugárzása nyugalmat teremtett. Felemelő volt vele együtt dolgozni.
Nagyon fontos volt számára a társadalmi szerepvállalás, a közösségteremtés, a civilek támogatása. Alapító-névadója volt a Széll Kálmán Alapítványnak, s általa, vele indult a Magyarország
Barátai Alapítvány, a Magyar Művészeti Akadémia, a Hermina Alapítvány, a Makovecz Campus Alapítvány és így tovább.
Mariann négy éven át állt a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület élén. Egyszerre vitte tovább a hagyományokat, illetve honosított meg új tevékenységeket, vont be új személyeket. Őszintén hitt az együttműködés erejében. Mindig arra törekedett, hogy egymást segítve haladjunk előre, hogy az erőnk ne osztódjon, hanem megsokszorozódjon. Ezért is tartotta fontosnak együttműködési megállapodások kötését más szervezetekkel.
Az Isten, haza, család hármasságában hitt, ebben a szellemben élte az életét dolgozott. Számára a polgári értékek képviselete nem kordivat vagy szlogen volt, hanem mély meggyőződésből fakadt. Vallotta, ez ad szilárd alapot minden viharban. Tette mindezt végtelen alázattal, csendben és kitartóan. Törékeny lényében óriási tehervivő erő lakozott. A feltétel nélküli szeretet vezérelte, amit elsősorban otthon, drága szüleitől tanult és adta azt tovább a férjének, gyerekeinek, barátainak, munkatársainak.
Hitt az egyéni erőfeszítésben és a felelősségvállalásban, mert ezen tulajdonságok nélkül nincs sikeres közösség. Az egyéni képességeknek ugyanakkor a közösség értékeibe és érdekeibe kell ágyazódniuk. Vallotta, tartoznunk kell valahova, hogy a szelek, a múló divatok, áramlatok ide-oda ne sodorhassanak.
Mariann tehát jó EMBER volt, csupa nagybetűvel. Nincs magyarázat arra, hogy vajon egy jó emberrel miért történik ilyen.
„Erősen próbára tett a jó Isten” – fogalmazott az egyesületnek írt levelében, mikor jelezte, megválik a posztjától.
Azóta sem szabadulok a mondattól. Az őrzőket miért nem őrzik? Bennem forr a düh, benne nem forrt. Erős istenhite segítette abban, hogy felülemelkedjen az embert próbáló nehézségeken, és méltósággal viselje, amit a jó Isten rótt rá. S ebben az emberfeletti küzdelemben hihetetlen támasza volt a családja.
Nem lehet nem gondolni arra, vajon más, én nem találtattunk volna-e könnyűnek hasonló helyzetben.
Nehéz elfogadni a megváltoztathatatlant. Mindannyiónknak hiányozni fog a szeretete, az őszintesége, a tisztessége, a mosolya, az egész lénye.
Drága Mariann, Isten Veled. Búcsúzunk, de hisszük, velünk maradsz….
Vigasztalásul legyen Máté 5. 8-9. ,,Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják Istent. Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni…
Fotó: Máthé Zoltán/MTI
Utolsó útjára kísértük ma dr. Vízkelety Mariann tiszteletbeli elnökünket, akit az Óbudai temetőben helyeztek örök nyugalomra. A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület nevében Győri Enikő elnök mondott búcsúbeszédet a temető ravatalozójának Főnix termében. A gyászbeszéd az alábbiakban olvasható:
Kedves Attila, Anna, Júlia és Gábor!
Tisztelt gyászoló közösség!
Elmondhatatlan veszteséggel kezdődött számunkra ez az év. Vízkelety Mariann úgy ment el, hogy a tágabb környezetétől nem tudott elbúcsúzni. Ő tudta, hogy indul, de nekünk már nem tudta elmondani. Mi pedig, bár bennünk volt, hogy ez bekövezhet, nem akartunk róla tudomást venni. Az ember hárít, s próbál nem szembenézni azzal, amitől tart. A szenvedő ember bölcsebb nálunk.
Mariann halálhíre mélyen megérintett mindannyiunkat, akik ismertük és szerettük. Nem azért, mert számos fontos hivatalt viselt, hanem mert végtelenül kedves személyiség volt, lenyűgözően természetes és szerény. Önazonos. Nem szorult arra, hogy másnak akarjon látszani.
Én a kilencvenes évektől álltam vele kapcsolatban. Más idők voltak, ő a Lendvay utcában dolgozott, én pedig parlamenti munkatársként. Biztos pont volt ő nekem is, mint annyi más embernek. Józansága, segítőkészsége örök nyomot hagyott bennem. Mindig számíthattunk rá. Sokat beszélgettünk a családról is, ő, háromgyerekesként, a minta volt számomra. Később is, mikor már mindkettőnket máshova fújt a szél, mindig nagy öröm volt összefutni vele.
Lenyűgöző felkészültsége, alapossága, széles látóköre és műveltsége révén rengeteg feladatot látott el, magas színvonalon. A szó legnemesebb értelmében szolgálta a közt ott, ahol szükség volt rá, államtitkárként, vezetőként vagy háttéremberként.
Igazságügyi államtitkárként, jogászként is azt nézte, hol tud hasznos lenni, tenni a szakma vagy kollégái előbbre jutása érdekében. Szeretett másokat meghallgatni, másokkal együtt gondolkodni, hitt a hivatásrendeken átívelő eszmecserében. Szívügye volt a jogászképzés színvonalának emelése. Együttérző szeretetét dicséri az első állami áldozatsegítő központok létrehozása. Édesapja emlékére díjat alapított, tehetséges és kiemelkedő teljesítményt felmutató, a közjót szolgáló, hivatásukra elkötelezetten készülő hallgatókat részesített ösztöndíjban a Szeged-Csanádi Római Katolikus Egyházmegye által fenntartott Gál Ferenc Egyetemen.
Sokak számára volt tehát olyan támasz, amit nem lehet megszolgálni, viszonozni.
Mindig gondos gazda módjára járt el. A köz vagyonát gyarapította, szépítette, amikor a Vigadó vagy a KSH épületének megújulását vezényelte, vagy amikor otthont teremtett egyesületünknek.
Odaadó személyisége a békét hordozta. Hozzá mindig jó volt bemenni egy kávéra. Kisugárzása nyugalmat teremtett. Felemelő volt vele együtt dolgozni.
Nagyon fontos volt számára a társadalmi szerepvállalás, a közösségteremtés, a civilek támogatása. Alapító-névadója volt a Széll Kálmán Alapítványnak, s általa, vele indult a Magyarország
Barátai Alapítvány, a Magyar Művészeti Akadémia, a Hermina Alapítvány, a Makovecz Campus Alapítvány és így tovább.
Mariann négy éven át állt a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület élén. Egyszerre vitte tovább a hagyományokat, illetve honosított meg új tevékenységeket, vont be új személyeket. Őszintén hitt az együttműködés erejében. Mindig arra törekedett, hogy egymást segítve haladjunk előre, hogy az erőnk ne osztódjon, hanem megsokszorozódjon. Ezért is tartotta fontosnak együttműködési megállapodások kötését más szervezetekkel.
Az Isten, haza, család hármasságában hitt, ebben a szellemben élte az életét dolgozott. Számára a polgári értékek képviselete nem kordivat vagy szlogen volt, hanem mély meggyőződésből fakadt. Vallotta, ez ad szilárd alapot minden viharban. Tette mindezt végtelen alázattal, csendben és kitartóan. Törékeny lényében óriási tehervivő erő lakozott. A feltétel nélküli szeretet vezérelte, amit elsősorban otthon, drága szüleitől tanult és adta azt tovább a férjének, gyerekeinek, barátainak, munkatársainak.
Hitt az egyéni erőfeszítésben és a felelősségvállalásban, mert ezen tulajdonságok nélkül nincs sikeres közösség. Az egyéni képességeknek ugyanakkor a közösség értékeibe és érdekeibe kell ágyazódniuk. Vallotta, tartoznunk kell valahova, hogy a szelek, a múló divatok, áramlatok ide-oda ne sodorhassanak.
Mariann tehát jó EMBER volt, csupa nagybetűvel. Nincs magyarázat arra, hogy vajon egy jó emberrel miért történik ilyen.
„Erősen próbára tett a jó Isten” – fogalmazott az egyesületnek írt levelében, mikor jelezte, megválik a posztjától.
Azóta sem szabadulok a mondattól. Az őrzőket miért nem őrzik? Bennem forr a düh, benne nem forrt. Erős istenhite segítette abban, hogy felülemelkedjen az embert próbáló nehézségeken, és méltósággal viselje, amit a jó Isten rótt rá. S ebben az emberfeletti küzdelemben hihetetlen támasza volt a családja.
Nem lehet nem gondolni arra, vajon más, én nem találtattunk volna-e könnyűnek hasonló helyzetben.
Nehéz elfogadni a megváltoztathatatlant. Mindannyiónknak hiányozni fog a szeretete, az őszintesége, a tisztessége, a mosolya, az egész lénye.
Drága Mariann, Isten Veled. Búcsúzunk, de hisszük, velünk maradsz….
Vigasztalásul legyen Máté 5. 8-9. ,,Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják Istent. Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni…
Fotó: Máthé Zoltán/MTI
Utolsó útjára kísértük ma dr. Vízkelety Mariann tiszteletbeli elnökünket, akit az Óbudai temetőben helyeztek örök nyugalomra. A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület nevében Győri Enikő elnök mondott búcsúbeszédet a temető ravatalozójának Főnix termében. A gyászbeszéd az alábbiakban olvasható:
Kedves Attila, Anna, Júlia és Gábor!
Tisztelt gyászoló közösség!
Elmondhatatlan veszteséggel kezdődött számunkra ez az év. Vízkelety Mariann úgy ment el, hogy a tágabb környezetétől nem tudott elbúcsúzni. Ő tudta, hogy indul, de nekünk már nem tudta elmondani. Mi pedig, bár bennünk volt, hogy ez bekövezhet, nem akartunk róla tudomást venni. Az ember hárít, s próbál nem szembenézni azzal, amitől tart. A szenvedő ember bölcsebb nálunk.
Mariann halálhíre mélyen megérintett mindannyiunkat, akik ismertük és szerettük. Nem azért, mert számos fontos hivatalt viselt, hanem mert végtelenül kedves személyiség volt, lenyűgözően természetes és szerény. Önazonos. Nem szorult arra, hogy másnak akarjon látszani.
Én a kilencvenes évektől álltam vele kapcsolatban. Más idők voltak, ő a Lendvay utcában dolgozott, én pedig parlamenti munkatársként. Biztos pont volt ő nekem is, mint annyi más embernek. Józansága, segítőkészsége örök nyomot hagyott bennem. Mindig számíthattunk rá. Sokat beszélgettünk a családról is, ő, háromgyerekesként, a minta volt számomra. Később is, mikor már mindkettőnket máshova fújt a szél, mindig nagy öröm volt összefutni vele.
Lenyűgöző felkészültsége, alapossága, széles látóköre és műveltsége révén rengeteg feladatot látott el, magas színvonalon. A szó legnemesebb értelmében szolgálta a közt ott, ahol szükség volt rá, államtitkárként, vezetőként vagy háttéremberként.
Igazságügyi államtitkárként, jogászként is azt nézte, hol tud hasznos lenni, tenni a szakma vagy kollégái előbbre jutása érdekében. Szeretett másokat meghallgatni, másokkal együtt gondolkodni, hitt a hivatásrendeken átívelő eszmecserében. Szívügye volt a jogászképzés színvonalának emelése. Együttérző szeretetét dicséri az első állami áldozatsegítő központok létrehozása. Édesapja emlékére díjat alapított, tehetséges és kiemelkedő teljesítményt felmutató, a közjót szolgáló, hivatásukra elkötelezetten készülő hallgatókat részesített ösztöndíjban a Szeged-Csanádi Római Katolikus Egyházmegye által fenntartott Gál Ferenc Egyetemen.
Sokak számára volt tehát olyan támasz, amit nem lehet megszolgálni, viszonozni.
Mindig gondos gazda módjára járt el. A köz vagyonát gyarapította, szépítette, amikor a Vigadó vagy a KSH épületének megújulását vezényelte, vagy amikor otthont teremtett egyesületünknek.
Odaadó személyisége a békét hordozta. Hozzá mindig jó volt bemenni egy kávéra. Kisugárzása nyugalmat teremtett. Felemelő volt vele együtt dolgozni.
Nagyon fontos volt számára a társadalmi szerepvállalás, a közösségteremtés, a civilek támogatása. Alapító-névadója volt a Széll Kálmán Alapítványnak, s általa, vele indult a Magyarország
Barátai Alapítvány, a Magyar Művészeti Akadémia, a Hermina Alapítvány, a Makovecz Campus Alapítvány és így tovább.
Mariann négy éven át állt a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület élén. Egyszerre vitte tovább a hagyományokat, illetve honosított meg új tevékenységeket, vont be új személyeket. Őszintén hitt az együttműködés erejében. Mindig arra törekedett, hogy egymást segítve haladjunk előre, hogy az erőnk ne osztódjon, hanem megsokszorozódjon. Ezért is tartotta fontosnak együttműködési megállapodások kötését más szervezetekkel.
Az Isten, haza, család hármasságában hitt, ebben a szellemben élte az életét dolgozott. Számára a polgári értékek képviselete nem kordivat vagy szlogen volt, hanem mély meggyőződésből fakadt. Vallotta, ez ad szilárd alapot minden viharban. Tette mindezt végtelen alázattal, csendben és kitartóan. Törékeny lényében óriási tehervivő erő lakozott. A feltétel nélküli szeretet vezérelte, amit elsősorban otthon, drága szüleitől tanult és adta azt tovább a férjének, gyerekeinek, barátainak, munkatársainak.
Hitt az egyéni erőfeszítésben és a felelősségvállalásban, mert ezen tulajdonságok nélkül nincs sikeres közösség. Az egyéni képességeknek ugyanakkor a közösség értékeibe és érdekeibe kell ágyazódniuk. Vallotta, tartoznunk kell valahova, hogy a szelek, a múló divatok, áramlatok ide-oda ne sodorhassanak.
Mariann tehát jó EMBER volt, csupa nagybetűvel. Nincs magyarázat arra, hogy vajon egy jó emberrel miért történik ilyen.
„Erősen próbára tett a jó Isten” – fogalmazott az egyesületnek írt levelében, mikor jelezte, megválik a posztjától.
Azóta sem szabadulok a mondattól. Az őrzőket miért nem őrzik? Bennem forr a düh, benne nem forrt. Erős istenhite segítette abban, hogy felülemelkedjen az embert próbáló nehézségeken, és méltósággal viselje, amit a jó Isten rótt rá. S ebben az emberfeletti küzdelemben hihetetlen támasza volt a családja.
Nem lehet nem gondolni arra, vajon más, én nem találtattunk volna-e könnyűnek hasonló helyzetben.
Nehéz elfogadni a megváltoztathatatlant. Mindannyiónknak hiányozni fog a szeretete, az őszintesége, a tisztessége, a mosolya, az egész lénye.
Drága Mariann, Isten Veled. Búcsúzunk, de hisszük, velünk maradsz….
Vigasztalásul legyen Máté 5. 8-9. ,,Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják Istent. Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni…
Fotó: Máthé Zoltán/MTI
Utolsó útjára kísértük ma dr. Vízkelety Mariann tiszteletbeli elnökünket, akit az Óbudai temetőben helyeztek örök nyugalomra. A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület nevében Győri Enikő elnök mondott búcsúbeszédet a temető ravatalozójának Főnix termében. A gyászbeszéd az alábbiakban olvasható:
Kedves Attila, Anna, Júlia és Gábor!
Tisztelt gyászoló közösség!
Elmondhatatlan veszteséggel kezdődött számunkra ez az év. Vízkelety Mariann úgy ment el, hogy a tágabb környezetétől nem tudott elbúcsúzni. Ő tudta, hogy indul, de nekünk már nem tudta elmondani. Mi pedig, bár bennünk volt, hogy ez bekövezhet, nem akartunk róla tudomást venni. Az ember hárít, s próbál nem szembenézni azzal, amitől tart. A szenvedő ember bölcsebb nálunk.
Mariann halálhíre mélyen megérintett mindannyiunkat, akik ismertük és szerettük. Nem azért, mert számos fontos hivatalt viselt, hanem mert végtelenül kedves személyiség volt, lenyűgözően természetes és szerény. Önazonos. Nem szorult arra, hogy másnak akarjon látszani.
Én a kilencvenes évektől álltam vele kapcsolatban. Más idők voltak, ő a Lendvay utcában dolgozott, én pedig parlamenti munkatársként. Biztos pont volt ő nekem is, mint annyi más embernek. Józansága, segítőkészsége örök nyomot hagyott bennem. Mindig számíthattunk rá. Sokat beszélgettünk a családról is, ő, háromgyerekesként, a minta volt számomra. Később is, mikor már mindkettőnket máshova fújt a szél, mindig nagy öröm volt összefutni vele.
Lenyűgöző felkészültsége, alapossága, széles látóköre és műveltsége révén rengeteg feladatot látott el, magas színvonalon. A szó legnemesebb értelmében szolgálta a közt ott, ahol szükség volt rá, államtitkárként, vezetőként vagy háttéremberként.
Igazságügyi államtitkárként, jogászként is azt nézte, hol tud hasznos lenni, tenni a szakma vagy kollégái előbbre jutása érdekében. Szeretett másokat meghallgatni, másokkal együtt gondolkodni, hitt a hivatásrendeken átívelő eszmecserében. Szívügye volt a jogászképzés színvonalának emelése. Együttérző szeretetét dicséri az első állami áldozatsegítő központok létrehozása. Édesapja emlékére díjat alapított, tehetséges és kiemelkedő teljesítményt felmutató, a közjót szolgáló, hivatásukra elkötelezetten készülő hallgatókat részesített ösztöndíjban a Szeged-Csanádi Római Katolikus Egyházmegye által fenntartott Gál Ferenc Egyetemen.
Sokak számára volt tehát olyan támasz, amit nem lehet megszolgálni, viszonozni.
Mindig gondos gazda módjára járt el. A köz vagyonát gyarapította, szépítette, amikor a Vigadó vagy a KSH épületének megújulását vezényelte, vagy amikor otthont teremtett egyesületünknek.
Odaadó személyisége a békét hordozta. Hozzá mindig jó volt bemenni egy kávéra. Kisugárzása nyugalmat teremtett. Felemelő volt vele együtt dolgozni.
Nagyon fontos volt számára a társadalmi szerepvállalás, a közösségteremtés, a civilek támogatása. Alapító-névadója volt a Széll Kálmán Alapítványnak, s általa, vele indult a Magyarország
Barátai Alapítvány, a Magyar Művészeti Akadémia, a Hermina Alapítvány, a Makovecz Campus Alapítvány és így tovább.
Mariann négy éven át állt a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület élén. Egyszerre vitte tovább a hagyományokat, illetve honosított meg új tevékenységeket, vont be új személyeket. Őszintén hitt az együttműködés erejében. Mindig arra törekedett, hogy egymást segítve haladjunk előre, hogy az erőnk ne osztódjon, hanem megsokszorozódjon. Ezért is tartotta fontosnak együttműködési megállapodások kötését más szervezetekkel.
Az Isten, haza, család hármasságában hitt, ebben a szellemben élte az életét dolgozott. Számára a polgári értékek képviselete nem kordivat vagy szlogen volt, hanem mély meggyőződésből fakadt. Vallotta, ez ad szilárd alapot minden viharban. Tette mindezt végtelen alázattal, csendben és kitartóan. Törékeny lényében óriási tehervivő erő lakozott. A feltétel nélküli szeretet vezérelte, amit elsősorban otthon, drága szüleitől tanult és adta azt tovább a férjének, gyerekeinek, barátainak, munkatársainak.
Hitt az egyéni erőfeszítésben és a felelősségvállalásban, mert ezen tulajdonságok nélkül nincs sikeres közösség. Az egyéni képességeknek ugyanakkor a közösség értékeibe és érdekeibe kell ágyazódniuk. Vallotta, tartoznunk kell valahova, hogy a szelek, a múló divatok, áramlatok ide-oda ne sodorhassanak.
Mariann tehát jó EMBER volt, csupa nagybetűvel. Nincs magyarázat arra, hogy vajon egy jó emberrel miért történik ilyen.
„Erősen próbára tett a jó Isten” – fogalmazott az egyesületnek írt levelében, mikor jelezte, megválik a posztjától.
Azóta sem szabadulok a mondattól. Az őrzőket miért nem őrzik? Bennem forr a düh, benne nem forrt. Erős istenhite segítette abban, hogy felülemelkedjen az embert próbáló nehézségeken, és méltósággal viselje, amit a jó Isten rótt rá. S ebben az emberfeletti küzdelemben hihetetlen támasza volt a családja.
Nem lehet nem gondolni arra, vajon más, én nem találtattunk volna-e könnyűnek hasonló helyzetben.
Nehéz elfogadni a megváltoztathatatlant. Mindannyiónknak hiányozni fog a szeretete, az őszintesége, a tisztessége, a mosolya, az egész lénye.
Drága Mariann, Isten Veled. Búcsúzunk, de hisszük, velünk maradsz….
Vigasztalásul legyen Máté 5. 8-9. ,,Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják Istent. Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni…
Fotó: Máthé Zoltán/MTI
Utolsó útjára kísértük ma dr. Vízkelety Mariann tiszteletbeli elnökünket, akit az Óbudai temetőben helyeztek örök nyugalomra. A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület nevében Győri Enikő elnök mondott búcsúbeszédet a temető ravatalozójának Főnix termében. A gyászbeszéd az alábbiakban olvasható:
Kedves Attila, Anna, Júlia és Gábor!
Tisztelt gyászoló közösség!
Elmondhatatlan veszteséggel kezdődött számunkra ez az év. Vízkelety Mariann úgy ment el, hogy a tágabb környezetétől nem tudott elbúcsúzni. Ő tudta, hogy indul, de nekünk már nem tudta elmondani. Mi pedig, bár bennünk volt, hogy ez bekövezhet, nem akartunk róla tudomást venni. Az ember hárít, s próbál nem szembenézni azzal, amitől tart. A szenvedő ember bölcsebb nálunk.
Mariann halálhíre mélyen megérintett mindannyiunkat, akik ismertük és szerettük. Nem azért, mert számos fontos hivatalt viselt, hanem mert végtelenül kedves személyiség volt, lenyűgözően természetes és szerény. Önazonos. Nem szorult arra, hogy másnak akarjon látszani.
Én a kilencvenes évektől álltam vele kapcsolatban. Más idők voltak, ő a Lendvay utcában dolgozott, én pedig parlamenti munkatársként. Biztos pont volt ő nekem is, mint annyi más embernek. Józansága, segítőkészsége örök nyomot hagyott bennem. Mindig számíthattunk rá. Sokat beszélgettünk a családról is, ő, háromgyerekesként, a minta volt számomra. Később is, mikor már mindkettőnket máshova fújt a szél, mindig nagy öröm volt összefutni vele.
Lenyűgöző felkészültsége, alapossága, széles látóköre és műveltsége révén rengeteg feladatot látott el, magas színvonalon. A szó legnemesebb értelmében szolgálta a közt ott, ahol szükség volt rá, államtitkárként, vezetőként vagy háttéremberként.
Igazságügyi államtitkárként, jogászként is azt nézte, hol tud hasznos lenni, tenni a szakma vagy kollégái előbbre jutása érdekében. Szeretett másokat meghallgatni, másokkal együtt gondolkodni, hitt a hivatásrendeken átívelő eszmecserében. Szívügye volt a jogászképzés színvonalának emelése. Együttérző szeretetét dicséri az első állami áldozatsegítő központok létrehozása. Édesapja emlékére díjat alapított, tehetséges és kiemelkedő teljesítményt felmutató, a közjót szolgáló, hivatásukra elkötelezetten készülő hallgatókat részesített ösztöndíjban a Szeged-Csanádi Római Katolikus Egyházmegye által fenntartott Gál Ferenc Egyetemen.
Sokak számára volt tehát olyan támasz, amit nem lehet megszolgálni, viszonozni.
Mindig gondos gazda módjára járt el. A köz vagyonát gyarapította, szépítette, amikor a Vigadó vagy a KSH épületének megújulását vezényelte, vagy amikor otthont teremtett egyesületünknek.
Odaadó személyisége a békét hordozta. Hozzá mindig jó volt bemenni egy kávéra. Kisugárzása nyugalmat teremtett. Felemelő volt vele együtt dolgozni.
Nagyon fontos volt számára a társadalmi szerepvállalás, a közösségteremtés, a civilek támogatása. Alapító-névadója volt a Széll Kálmán Alapítványnak, s általa, vele indult a Magyarország
Barátai Alapítvány, a Magyar Művészeti Akadémia, a Hermina Alapítvány, a Makovecz Campus Alapítvány és így tovább.
Mariann négy éven át állt a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület élén. Egyszerre vitte tovább a hagyományokat, illetve honosított meg új tevékenységeket, vont be új személyeket. Őszintén hitt az együttműködés erejében. Mindig arra törekedett, hogy egymást segítve haladjunk előre, hogy az erőnk ne osztódjon, hanem megsokszorozódjon. Ezért is tartotta fontosnak együttműködési megállapodások kötését más szervezetekkel.
Az Isten, haza, család hármasságában hitt, ebben a szellemben élte az életét dolgozott. Számára a polgári értékek képviselete nem kordivat vagy szlogen volt, hanem mély meggyőződésből fakadt. Vallotta, ez ad szilárd alapot minden viharban. Tette mindezt végtelen alázattal, csendben és kitartóan. Törékeny lényében óriási tehervivő erő lakozott. A feltétel nélküli szeretet vezérelte, amit elsősorban otthon, drága szüleitől tanult és adta azt tovább a férjének, gyerekeinek, barátainak, munkatársainak.
Hitt az egyéni erőfeszítésben és a felelősségvállalásban, mert ezen tulajdonságok nélkül nincs sikeres közösség. Az egyéni képességeknek ugyanakkor a közösség értékeibe és érdekeibe kell ágyazódniuk. Vallotta, tartoznunk kell valahova, hogy a szelek, a múló divatok, áramlatok ide-oda ne sodorhassanak.
Mariann tehát jó EMBER volt, csupa nagybetűvel. Nincs magyarázat arra, hogy vajon egy jó emberrel miért történik ilyen.
„Erősen próbára tett a jó Isten” – fogalmazott az egyesületnek írt levelében, mikor jelezte, megválik a posztjától.
Azóta sem szabadulok a mondattól. Az őrzőket miért nem őrzik? Bennem forr a düh, benne nem forrt. Erős istenhite segítette abban, hogy felülemelkedjen az embert próbáló nehézségeken, és méltósággal viselje, amit a jó Isten rótt rá. S ebben az emberfeletti küzdelemben hihetetlen támasza volt a családja.
Nem lehet nem gondolni arra, vajon más, én nem találtattunk volna-e könnyűnek hasonló helyzetben.
Nehéz elfogadni a megváltoztathatatlant. Mindannyiónknak hiányozni fog a szeretete, az őszintesége, a tisztessége, a mosolya, az egész lénye.
Drága Mariann, Isten Veled. Búcsúzunk, de hisszük, velünk maradsz….
Vigasztalásul legyen Máté 5. 8-9. ,,Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják Istent. Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni…
Fotó: Máthé Zoltán/MTI
Utolsó útjára kísértük ma dr. Vízkelety Mariann tiszteletbeli elnökünket, akit az Óbudai temetőben helyeztek örök nyugalomra. A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület nevében Győri Enikő elnök mondott búcsúbeszédet a temető ravatalozójának Főnix termében. A gyászbeszéd az alábbiakban olvasható:
Kedves Attila, Anna, Júlia és Gábor!
Tisztelt gyászoló közösség!
Elmondhatatlan veszteséggel kezdődött számunkra ez az év. Vízkelety Mariann úgy ment el, hogy a tágabb környezetétől nem tudott elbúcsúzni. Ő tudta, hogy indul, de nekünk már nem tudta elmondani. Mi pedig, bár bennünk volt, hogy ez bekövezhet, nem akartunk róla tudomást venni. Az ember hárít, s próbál nem szembenézni azzal, amitől tart. A szenvedő ember bölcsebb nálunk.
Mariann halálhíre mélyen megérintett mindannyiunkat, akik ismertük és szerettük. Nem azért, mert számos fontos hivatalt viselt, hanem mert végtelenül kedves személyiség volt, lenyűgözően természetes és szerény. Önazonos. Nem szorult arra, hogy másnak akarjon látszani.
Én a kilencvenes évektől álltam vele kapcsolatban. Más idők voltak, ő a Lendvay utcában dolgozott, én pedig parlamenti munkatársként. Biztos pont volt ő nekem is, mint annyi más embernek. Józansága, segítőkészsége örök nyomot hagyott bennem. Mindig számíthattunk rá. Sokat beszélgettünk a családról is, ő, háromgyerekesként, a minta volt számomra. Később is, mikor már mindkettőnket máshova fújt a szél, mindig nagy öröm volt összefutni vele.
Lenyűgöző felkészültsége, alapossága, széles látóköre és műveltsége révén rengeteg feladatot látott el, magas színvonalon. A szó legnemesebb értelmében szolgálta a közt ott, ahol szükség volt rá, államtitkárként, vezetőként vagy háttéremberként.
Igazságügyi államtitkárként, jogászként is azt nézte, hol tud hasznos lenni, tenni a szakma vagy kollégái előbbre jutása érdekében. Szeretett másokat meghallgatni, másokkal együtt gondolkodni, hitt a hivatásrendeken átívelő eszmecserében. Szívügye volt a jogászképzés színvonalának emelése. Együttérző szeretetét dicséri az első állami áldozatsegítő központok létrehozása. Édesapja emlékére díjat alapított, tehetséges és kiemelkedő teljesítményt felmutató, a közjót szolgáló, hivatásukra elkötelezetten készülő hallgatókat részesített ösztöndíjban a Szeged-Csanádi Római Katolikus Egyházmegye által fenntartott Gál Ferenc Egyetemen.
Sokak számára volt tehát olyan támasz, amit nem lehet megszolgálni, viszonozni.
Mindig gondos gazda módjára járt el. A köz vagyonát gyarapította, szépítette, amikor a Vigadó vagy a KSH épületének megújulását vezényelte, vagy amikor otthont teremtett egyesületünknek.
Odaadó személyisége a békét hordozta. Hozzá mindig jó volt bemenni egy kávéra. Kisugárzása nyugalmat teremtett. Felemelő volt vele együtt dolgozni.
Nagyon fontos volt számára a társadalmi szerepvállalás, a közösségteremtés, a civilek támogatása. Alapító-névadója volt a Széll Kálmán Alapítványnak, s általa, vele indult a Magyarország
Barátai Alapítvány, a Magyar Művészeti Akadémia, a Hermina Alapítvány, a Makovecz Campus Alapítvány és így tovább.
Mariann négy éven át állt a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület élén. Egyszerre vitte tovább a hagyományokat, illetve honosított meg új tevékenységeket, vont be új személyeket. Őszintén hitt az együttműködés erejében. Mindig arra törekedett, hogy egymást segítve haladjunk előre, hogy az erőnk ne osztódjon, hanem megsokszorozódjon. Ezért is tartotta fontosnak együttműködési megállapodások kötését más szervezetekkel.
Az Isten, haza, család hármasságában hitt, ebben a szellemben élte az életét dolgozott. Számára a polgári értékek képviselete nem kordivat vagy szlogen volt, hanem mély meggyőződésből fakadt. Vallotta, ez ad szilárd alapot minden viharban. Tette mindezt végtelen alázattal, csendben és kitartóan. Törékeny lényében óriási tehervivő erő lakozott. A feltétel nélküli szeretet vezérelte, amit elsősorban otthon, drága szüleitől tanult és adta azt tovább a férjének, gyerekeinek, barátainak, munkatársainak.
Hitt az egyéni erőfeszítésben és a felelősségvállalásban, mert ezen tulajdonságok nélkül nincs sikeres közösség. Az egyéni képességeknek ugyanakkor a közösség értékeibe és érdekeibe kell ágyazódniuk. Vallotta, tartoznunk kell valahova, hogy a szelek, a múló divatok, áramlatok ide-oda ne sodorhassanak.
Mariann tehát jó EMBER volt, csupa nagybetűvel. Nincs magyarázat arra, hogy vajon egy jó emberrel miért történik ilyen.
„Erősen próbára tett a jó Isten” – fogalmazott az egyesületnek írt levelében, mikor jelezte, megválik a posztjától.
Azóta sem szabadulok a mondattól. Az őrzőket miért nem őrzik? Bennem forr a düh, benne nem forrt. Erős istenhite segítette abban, hogy felülemelkedjen az embert próbáló nehézségeken, és méltósággal viselje, amit a jó Isten rótt rá. S ebben az emberfeletti küzdelemben hihetetlen támasza volt a családja.
Nem lehet nem gondolni arra, vajon más, én nem találtattunk volna-e könnyűnek hasonló helyzetben.
Nehéz elfogadni a megváltoztathatatlant. Mindannyiónknak hiányozni fog a szeretete, az őszintesége, a tisztessége, a mosolya, az egész lénye.
Drága Mariann, Isten Veled. Búcsúzunk, de hisszük, velünk maradsz….
Vigasztalásul legyen Máté 5. 8-9. ,,Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják Istent. Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni…
Fotó: Máthé Zoltán/MTI
Utolsó útjára kísértük ma dr. Vízkelety Mariann tiszteletbeli elnökünket, akit az Óbudai temetőben helyeztek örök nyugalomra. A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület nevében Győri Enikő elnök mondott búcsúbeszédet a temető ravatalozójának Főnix termében. A gyászbeszéd az alábbiakban olvasható:
Kedves Attila, Anna, Júlia és Gábor!
Tisztelt gyászoló közösség!
Elmondhatatlan veszteséggel kezdődött számunkra ez az év. Vízkelety Mariann úgy ment el, hogy a tágabb környezetétől nem tudott elbúcsúzni. Ő tudta, hogy indul, de nekünk már nem tudta elmondani. Mi pedig, bár bennünk volt, hogy ez bekövezhet, nem akartunk róla tudomást venni. Az ember hárít, s próbál nem szembenézni azzal, amitől tart. A szenvedő ember bölcsebb nálunk.
Mariann halálhíre mélyen megérintett mindannyiunkat, akik ismertük és szerettük. Nem azért, mert számos fontos hivatalt viselt, hanem mert végtelenül kedves személyiség volt, lenyűgözően természetes és szerény. Önazonos. Nem szorult arra, hogy másnak akarjon látszani.
Én a kilencvenes évektől álltam vele kapcsolatban. Más idők voltak, ő a Lendvay utcában dolgozott, én pedig parlamenti munkatársként. Biztos pont volt ő nekem is, mint annyi más embernek. Józansága, segítőkészsége örök nyomot hagyott bennem. Mindig számíthattunk rá. Sokat beszélgettünk a családról is, ő, háromgyerekesként, a minta volt számomra. Később is, mikor már mindkettőnket máshova fújt a szél, mindig nagy öröm volt összefutni vele.
Lenyűgöző felkészültsége, alapossága, széles látóköre és műveltsége révén rengeteg feladatot látott el, magas színvonalon. A szó legnemesebb értelmében szolgálta a közt ott, ahol szükség volt rá, államtitkárként, vezetőként vagy háttéremberként.
Igazságügyi államtitkárként, jogászként is azt nézte, hol tud hasznos lenni, tenni a szakma vagy kollégái előbbre jutása érdekében. Szeretett másokat meghallgatni, másokkal együtt gondolkodni, hitt a hivatásrendeken átívelő eszmecserében. Szívügye volt a jogászképzés színvonalának emelése. Együttérző szeretetét dicséri az első állami áldozatsegítő központok létrehozása. Édesapja emlékére díjat alapított, tehetséges és kiemelkedő teljesítményt felmutató, a közjót szolgáló, hivatásukra elkötelezetten készülő hallgatókat részesített ösztöndíjban a Szeged-Csanádi Római Katolikus Egyházmegye által fenntartott Gál Ferenc Egyetemen.
Sokak számára volt tehát olyan támasz, amit nem lehet megszolgálni, viszonozni.
Mindig gondos gazda módjára járt el. A köz vagyonát gyarapította, szépítette, amikor a Vigadó vagy a KSH épületének megújulását vezényelte, vagy amikor otthont teremtett egyesületünknek.
Odaadó személyisége a békét hordozta. Hozzá mindig jó volt bemenni egy kávéra. Kisugárzása nyugalmat teremtett. Felemelő volt vele együtt dolgozni.
Nagyon fontos volt számára a társadalmi szerepvállalás, a közösségteremtés, a civilek támogatása. Alapító-névadója volt a Széll Kálmán Alapítványnak, s általa, vele indult a Magyarország
Barátai Alapítvány, a Magyar Művészeti Akadémia, a Hermina Alapítvány, a Makovecz Campus Alapítvány és így tovább.
Mariann négy éven át állt a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület élén. Egyszerre vitte tovább a hagyományokat, illetve honosított meg új tevékenységeket, vont be új személyeket. Őszintén hitt az együttműködés erejében. Mindig arra törekedett, hogy egymást segítve haladjunk előre, hogy az erőnk ne osztódjon, hanem megsokszorozódjon. Ezért is tartotta fontosnak együttműködési megállapodások kötését más szervezetekkel.
Az Isten, haza, család hármasságában hitt, ebben a szellemben élte az életét dolgozott. Számára a polgári értékek képviselete nem kordivat vagy szlogen volt, hanem mély meggyőződésből fakadt. Vallotta, ez ad szilárd alapot minden viharban. Tette mindezt végtelen alázattal, csendben és kitartóan. Törékeny lényében óriási tehervivő erő lakozott. A feltétel nélküli szeretet vezérelte, amit elsősorban otthon, drága szüleitől tanult és adta azt tovább a férjének, gyerekeinek, barátainak, munkatársainak.
Hitt az egyéni erőfeszítésben és a felelősségvállalásban, mert ezen tulajdonságok nélkül nincs sikeres közösség. Az egyéni képességeknek ugyanakkor a közösség értékeibe és érdekeibe kell ágyazódniuk. Vallotta, tartoznunk kell valahova, hogy a szelek, a múló divatok, áramlatok ide-oda ne sodorhassanak.
Mariann tehát jó EMBER volt, csupa nagybetűvel. Nincs magyarázat arra, hogy vajon egy jó emberrel miért történik ilyen.
„Erősen próbára tett a jó Isten” – fogalmazott az egyesületnek írt levelében, mikor jelezte, megválik a posztjától.
Azóta sem szabadulok a mondattól. Az őrzőket miért nem őrzik? Bennem forr a düh, benne nem forrt. Erős istenhite segítette abban, hogy felülemelkedjen az embert próbáló nehézségeken, és méltósággal viselje, amit a jó Isten rótt rá. S ebben az emberfeletti küzdelemben hihetetlen támasza volt a családja.
Nem lehet nem gondolni arra, vajon más, én nem találtattunk volna-e könnyűnek hasonló helyzetben.
Nehéz elfogadni a megváltoztathatatlant. Mindannyiónknak hiányozni fog a szeretete, az őszintesége, a tisztessége, a mosolya, az egész lénye.
Drága Mariann, Isten Veled. Búcsúzunk, de hisszük, velünk maradsz….
Vigasztalásul legyen Máté 5. 8-9. ,,Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják Istent. Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni…
Fotó: Máthé Zoltán/MTI
Utolsó útjára kísértük ma dr. Vízkelety Mariann tiszteletbeli elnökünket, akit az Óbudai temetőben helyeztek örök nyugalomra. A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület nevében Győri Enikő elnök mondott búcsúbeszédet a temető ravatalozójának Főnix termében. A gyászbeszéd az alábbiakban olvasható:
Kedves Attila, Anna, Júlia és Gábor!
Tisztelt gyászoló közösség!
Elmondhatatlan veszteséggel kezdődött számunkra ez az év. Vízkelety Mariann úgy ment el, hogy a tágabb környezetétől nem tudott elbúcsúzni. Ő tudta, hogy indul, de nekünk már nem tudta elmondani. Mi pedig, bár bennünk volt, hogy ez bekövezhet, nem akartunk róla tudomást venni. Az ember hárít, s próbál nem szembenézni azzal, amitől tart. A szenvedő ember bölcsebb nálunk.
Mariann halálhíre mélyen megérintett mindannyiunkat, akik ismertük és szerettük. Nem azért, mert számos fontos hivatalt viselt, hanem mert végtelenül kedves személyiség volt, lenyűgözően természetes és szerény. Önazonos. Nem szorult arra, hogy másnak akarjon látszani.
Én a kilencvenes évektől álltam vele kapcsolatban. Más idők voltak, ő a Lendvay utcában dolgozott, én pedig parlamenti munkatársként. Biztos pont volt ő nekem is, mint annyi más embernek. Józansága, segítőkészsége örök nyomot hagyott bennem. Mindig számíthattunk rá. Sokat beszélgettünk a családról is, ő, háromgyerekesként, a minta volt számomra. Később is, mikor már mindkettőnket máshova fújt a szél, mindig nagy öröm volt összefutni vele.
Lenyűgöző felkészültsége, alapossága, széles látóköre és műveltsége révén rengeteg feladatot látott el, magas színvonalon. A szó legnemesebb értelmében szolgálta a közt ott, ahol szükség volt rá, államtitkárként, vezetőként vagy háttéremberként.
Igazságügyi államtitkárként, jogászként is azt nézte, hol tud hasznos lenni, tenni a szakma vagy kollégái előbbre jutása érdekében. Szeretett másokat meghallgatni, másokkal együtt gondolkodni, hitt a hivatásrendeken átívelő eszmecserében. Szívügye volt a jogászképzés színvonalának emelése. Együttérző szeretetét dicséri az első állami áldozatsegítő központok létrehozása. Édesapja emlékére díjat alapított, tehetséges és kiemelkedő teljesítményt felmutató, a közjót szolgáló, hivatásukra elkötelezetten készülő hallgatókat részesített ösztöndíjban a Szeged-Csanádi Római Katolikus Egyházmegye által fenntartott Gál Ferenc Egyetemen.
Sokak számára volt tehát olyan támasz, amit nem lehet megszolgálni, viszonozni.
Mindig gondos gazda módjára járt el. A köz vagyonát gyarapította, szépítette, amikor a Vigadó vagy a KSH épületének megújulását vezényelte, vagy amikor otthont teremtett egyesületünknek.
Odaadó személyisége a békét hordozta. Hozzá mindig jó volt bemenni egy kávéra. Kisugárzása nyugalmat teremtett. Felemelő volt vele együtt dolgozni.
Nagyon fontos volt számára a társadalmi szerepvállalás, a közösségteremtés, a civilek támogatása. Alapító-névadója volt a Széll Kálmán Alapítványnak, s általa, vele indult a Magyarország
Barátai Alapítvány, a Magyar Művészeti Akadémia, a Hermina Alapítvány, a Makovecz Campus Alapítvány és így tovább.
Mariann négy éven át állt a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület élén. Egyszerre vitte tovább a hagyományokat, illetve honosított meg új tevékenységeket, vont be új személyeket. Őszintén hitt az együttműködés erejében. Mindig arra törekedett, hogy egymást segítve haladjunk előre, hogy az erőnk ne osztódjon, hanem megsokszorozódjon. Ezért is tartotta fontosnak együttműködési megállapodások kötését más szervezetekkel.
Az Isten, haza, család hármasságában hitt, ebben a szellemben élte az életét dolgozott. Számára a polgári értékek képviselete nem kordivat vagy szlogen volt, hanem mély meggyőződésből fakadt. Vallotta, ez ad szilárd alapot minden viharban. Tette mindezt végtelen alázattal, csendben és kitartóan. Törékeny lényében óriási tehervivő erő lakozott. A feltétel nélküli szeretet vezérelte, amit elsősorban otthon, drága szüleitől tanult és adta azt tovább a férjének, gyerekeinek, barátainak, munkatársainak.
Hitt az egyéni erőfeszítésben és a felelősségvállalásban, mert ezen tulajdonságok nélkül nincs sikeres közösség. Az egyéni képességeknek ugyanakkor a közösség értékeibe és érdekeibe kell ágyazódniuk. Vallotta, tartoznunk kell valahova, hogy a szelek, a múló divatok, áramlatok ide-oda ne sodorhassanak.
Mariann tehát jó EMBER volt, csupa nagybetűvel. Nincs magyarázat arra, hogy vajon egy jó emberrel miért történik ilyen.
„Erősen próbára tett a jó Isten” – fogalmazott az egyesületnek írt levelében, mikor jelezte, megválik a posztjától.
Azóta sem szabadulok a mondattól. Az őrzőket miért nem őrzik? Bennem forr a düh, benne nem forrt. Erős istenhite segítette abban, hogy felülemelkedjen az embert próbáló nehézségeken, és méltósággal viselje, amit a jó Isten rótt rá. S ebben az emberfeletti küzdelemben hihetetlen támasza volt a családja.
Nem lehet nem gondolni arra, vajon más, én nem találtattunk volna-e könnyűnek hasonló helyzetben.
Nehéz elfogadni a megváltoztathatatlant. Mindannyiónknak hiányozni fog a szeretete, az őszintesége, a tisztessége, a mosolya, az egész lénye.
Drága Mariann, Isten Veled. Búcsúzunk, de hisszük, velünk maradsz….
Vigasztalásul legyen Máté 5. 8-9. ,,Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják Istent. Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni…
Fotó: Máthé Zoltán/MTI
Utolsó útjára kísértük ma dr. Vízkelety Mariann tiszteletbeli elnökünket, akit az Óbudai temetőben helyeztek örök nyugalomra. A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület nevében Győri Enikő elnök mondott búcsúbeszédet a temető ravatalozójának Főnix termében. A gyászbeszéd az alábbiakban olvasható:
Kedves Attila, Anna, Júlia és Gábor!
Tisztelt gyászoló közösség!
Elmondhatatlan veszteséggel kezdődött számunkra ez az év. Vízkelety Mariann úgy ment el, hogy a tágabb környezetétől nem tudott elbúcsúzni. Ő tudta, hogy indul, de nekünk már nem tudta elmondani. Mi pedig, bár bennünk volt, hogy ez bekövezhet, nem akartunk róla tudomást venni. Az ember hárít, s próbál nem szembenézni azzal, amitől tart. A szenvedő ember bölcsebb nálunk.
Mariann halálhíre mélyen megérintett mindannyiunkat, akik ismertük és szerettük. Nem azért, mert számos fontos hivatalt viselt, hanem mert végtelenül kedves személyiség volt, lenyűgözően természetes és szerény. Önazonos. Nem szorult arra, hogy másnak akarjon látszani.
Én a kilencvenes évektől álltam vele kapcsolatban. Más idők voltak, ő a Lendvay utcában dolgozott, én pedig parlamenti munkatársként. Biztos pont volt ő nekem is, mint annyi más embernek. Józansága, segítőkészsége örök nyomot hagyott bennem. Mindig számíthattunk rá. Sokat beszélgettünk a családról is, ő, háromgyerekesként, a minta volt számomra. Később is, mikor már mindkettőnket máshova fújt a szél, mindig nagy öröm volt összefutni vele.
Lenyűgöző felkészültsége, alapossága, széles látóköre és műveltsége révén rengeteg feladatot látott el, magas színvonalon. A szó legnemesebb értelmében szolgálta a közt ott, ahol szükség volt rá, államtitkárként, vezetőként vagy háttéremberként.
Igazságügyi államtitkárként, jogászként is azt nézte, hol tud hasznos lenni, tenni a szakma vagy kollégái előbbre jutása érdekében. Szeretett másokat meghallgatni, másokkal együtt gondolkodni, hitt a hivatásrendeken átívelő eszmecserében. Szívügye volt a jogászképzés színvonalának emelése. Együttérző szeretetét dicséri az első állami áldozatsegítő központok létrehozása. Édesapja emlékére díjat alapított, tehetséges és kiemelkedő teljesítményt felmutató, a közjót szolgáló, hivatásukra elkötelezetten készülő hallgatókat részesített ösztöndíjban a Szeged-Csanádi Római Katolikus Egyházmegye által fenntartott Gál Ferenc Egyetemen.
Sokak számára volt tehát olyan támasz, amit nem lehet megszolgálni, viszonozni.
Mindig gondos gazda módjára járt el. A köz vagyonát gyarapította, szépítette, amikor a Vigadó vagy a KSH épületének megújulását vezényelte, vagy amikor otthont teremtett egyesületünknek.
Odaadó személyisége a békét hordozta. Hozzá mindig jó volt bemenni egy kávéra. Kisugárzása nyugalmat teremtett. Felemelő volt vele együtt dolgozni.
Nagyon fontos volt számára a társadalmi szerepvállalás, a közösségteremtés, a civilek támogatása. Alapító-névadója volt a Széll Kálmán Alapítványnak, s általa, vele indult a Magyarország
Barátai Alapítvány, a Magyar Művészeti Akadémia, a Hermina Alapítvány, a Makovecz Campus Alapítvány és így tovább.
Mariann négy éven át állt a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület élén. Egyszerre vitte tovább a hagyományokat, illetve honosított meg új tevékenységeket, vont be új személyeket. Őszintén hitt az együttműködés erejében. Mindig arra törekedett, hogy egymást segítve haladjunk előre, hogy az erőnk ne osztódjon, hanem megsokszorozódjon. Ezért is tartotta fontosnak együttműködési megállapodások kötését más szervezetekkel.
Az Isten, haza, család hármasságában hitt, ebben a szellemben élte az életét dolgozott. Számára a polgári értékek képviselete nem kordivat vagy szlogen volt, hanem mély meggyőződésből fakadt. Vallotta, ez ad szilárd alapot minden viharban. Tette mindezt végtelen alázattal, csendben és kitartóan. Törékeny lényében óriási tehervivő erő lakozott. A feltétel nélküli szeretet vezérelte, amit elsősorban otthon, drága szüleitől tanult és adta azt tovább a férjének, gyerekeinek, barátainak, munkatársainak.
Hitt az egyéni erőfeszítésben és a felelősségvállalásban, mert ezen tulajdonságok nélkül nincs sikeres közösség. Az egyéni képességeknek ugyanakkor a közösség értékeibe és érdekeibe kell ágyazódniuk. Vallotta, tartoznunk kell valahova, hogy a szelek, a múló divatok, áramlatok ide-oda ne sodorhassanak.
Mariann tehát jó EMBER volt, csupa nagybetűvel. Nincs magyarázat arra, hogy vajon egy jó emberrel miért történik ilyen.
„Erősen próbára tett a jó Isten” – fogalmazott az egyesületnek írt levelében, mikor jelezte, megválik a posztjától.
Azóta sem szabadulok a mondattól. Az őrzőket miért nem őrzik? Bennem forr a düh, benne nem forrt. Erős istenhite segítette abban, hogy felülemelkedjen az embert próbáló nehézségeken, és méltósággal viselje, amit a jó Isten rótt rá. S ebben az emberfeletti küzdelemben hihetetlen támasza volt a családja.
Nem lehet nem gondolni arra, vajon más, én nem találtattunk volna-e könnyűnek hasonló helyzetben.
Nehéz elfogadni a megváltoztathatatlant. Mindannyiónknak hiányozni fog a szeretete, az őszintesége, a tisztessége, a mosolya, az egész lénye.
Drága Mariann, Isten Veled. Búcsúzunk, de hisszük, velünk maradsz….
Vigasztalásul legyen Máté 5. 8-9. ,,Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják Istent. Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni…
Fotó: Máthé Zoltán/MTI
Utolsó útjára kísértük ma dr. Vízkelety Mariann tiszteletbeli elnökünket, akit az Óbudai temetőben helyeztek örök nyugalomra. A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület nevében Győri Enikő elnök mondott búcsúbeszédet a temető ravatalozójának Főnix termében. A gyászbeszéd az alábbiakban olvasható:
Kedves Attila, Anna, Júlia és Gábor!
Tisztelt gyászoló közösség!
Elmondhatatlan veszteséggel kezdődött számunkra ez az év. Vízkelety Mariann úgy ment el, hogy a tágabb környezetétől nem tudott elbúcsúzni. Ő tudta, hogy indul, de nekünk már nem tudta elmondani. Mi pedig, bár bennünk volt, hogy ez bekövezhet, nem akartunk róla tudomást venni. Az ember hárít, s próbál nem szembenézni azzal, amitől tart. A szenvedő ember bölcsebb nálunk.
Mariann halálhíre mélyen megérintett mindannyiunkat, akik ismertük és szerettük. Nem azért, mert számos fontos hivatalt viselt, hanem mert végtelenül kedves személyiség volt, lenyűgözően természetes és szerény. Önazonos. Nem szorult arra, hogy másnak akarjon látszani.
Én a kilencvenes évektől álltam vele kapcsolatban. Más idők voltak, ő a Lendvay utcában dolgozott, én pedig parlamenti munkatársként. Biztos pont volt ő nekem is, mint annyi más embernek. Józansága, segítőkészsége örök nyomot hagyott bennem. Mindig számíthattunk rá. Sokat beszélgettünk a családról is, ő, háromgyerekesként, a minta volt számomra. Később is, mikor már mindkettőnket máshova fújt a szél, mindig nagy öröm volt összefutni vele.
Lenyűgöző felkészültsége, alapossága, széles látóköre és műveltsége révén rengeteg feladatot látott el, magas színvonalon. A szó legnemesebb értelmében szolgálta a közt ott, ahol szükség volt rá, államtitkárként, vezetőként vagy háttéremberként.
Igazságügyi államtitkárként, jogászként is azt nézte, hol tud hasznos lenni, tenni a szakma vagy kollégái előbbre jutása érdekében. Szeretett másokat meghallgatni, másokkal együtt gondolkodni, hitt a hivatásrendeken átívelő eszmecserében. Szívügye volt a jogászképzés színvonalának emelése. Együttérző szeretetét dicséri az első állami áldozatsegítő központok létrehozása. Édesapja emlékére díjat alapított, tehetséges és kiemelkedő teljesítményt felmutató, a közjót szolgáló, hivatásukra elkötelezetten készülő hallgatókat részesített ösztöndíjban a Szeged-Csanádi Római Katolikus Egyházmegye által fenntartott Gál Ferenc Egyetemen.
Sokak számára volt tehát olyan támasz, amit nem lehet megszolgálni, viszonozni.
Mindig gondos gazda módjára járt el. A köz vagyonát gyarapította, szépítette, amikor a Vigadó vagy a KSH épületének megújulását vezényelte, vagy amikor otthont teremtett egyesületünknek.
Odaadó személyisége a békét hordozta. Hozzá mindig jó volt bemenni egy kávéra. Kisugárzása nyugalmat teremtett. Felemelő volt vele együtt dolgozni.
Nagyon fontos volt számára a társadalmi szerepvállalás, a közösségteremtés, a civilek támogatása. Alapító-névadója volt a Széll Kálmán Alapítványnak, s általa, vele indult a Magyarország
Barátai Alapítvány, a Magyar Művészeti Akadémia, a Hermina Alapítvány, a Makovecz Campus Alapítvány és így tovább.
Mariann négy éven át állt a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület élén. Egyszerre vitte tovább a hagyományokat, illetve honosított meg új tevékenységeket, vont be új személyeket. Őszintén hitt az együttműködés erejében. Mindig arra törekedett, hogy egymást segítve haladjunk előre, hogy az erőnk ne osztódjon, hanem megsokszorozódjon. Ezért is tartotta fontosnak együttműködési megállapodások kötését más szervezetekkel.
Az Isten, haza, család hármasságában hitt, ebben a szellemben élte az életét dolgozott. Számára a polgári értékek képviselete nem kordivat vagy szlogen volt, hanem mély meggyőződésből fakadt. Vallotta, ez ad szilárd alapot minden viharban. Tette mindezt végtelen alázattal, csendben és kitartóan. Törékeny lényében óriási tehervivő erő lakozott. A feltétel nélküli szeretet vezérelte, amit elsősorban otthon, drága szüleitől tanult és adta azt tovább a férjének, gyerekeinek, barátainak, munkatársainak.
Hitt az egyéni erőfeszítésben és a felelősségvállalásban, mert ezen tulajdonságok nélkül nincs sikeres közösség. Az egyéni képességeknek ugyanakkor a közösség értékeibe és érdekeibe kell ágyazódniuk. Vallotta, tartoznunk kell valahova, hogy a szelek, a múló divatok, áramlatok ide-oda ne sodorhassanak.
Mariann tehát jó EMBER volt, csupa nagybetűvel. Nincs magyarázat arra, hogy vajon egy jó emberrel miért történik ilyen.
„Erősen próbára tett a jó Isten” – fogalmazott az egyesületnek írt levelében, mikor jelezte, megválik a posztjától.
Azóta sem szabadulok a mondattól. Az őrzőket miért nem őrzik? Bennem forr a düh, benne nem forrt. Erős istenhite segítette abban, hogy felülemelkedjen az embert próbáló nehézségeken, és méltósággal viselje, amit a jó Isten rótt rá. S ebben az emberfeletti küzdelemben hihetetlen támasza volt a családja.
Nem lehet nem gondolni arra, vajon más, én nem találtattunk volna-e könnyűnek hasonló helyzetben.
Nehéz elfogadni a megváltoztathatatlant. Mindannyiónknak hiányozni fog a szeretete, az őszintesége, a tisztessége, a mosolya, az egész lénye.
Drága Mariann, Isten Veled. Búcsúzunk, de hisszük, velünk maradsz….
Vigasztalásul legyen Máté 5. 8-9. ,,Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják Istent. Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni…
Fotó: Máthé Zoltán/MTI
Utolsó útjára kísértük ma dr. Vízkelety Mariann tiszteletbeli elnökünket, akit az Óbudai temetőben helyeztek örök nyugalomra. A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület nevében Győri Enikő elnök mondott búcsúbeszédet a temető ravatalozójának Főnix termében. A gyászbeszéd az alábbiakban olvasható:
Kedves Attila, Anna, Júlia és Gábor!
Tisztelt gyászoló közösség!
Elmondhatatlan veszteséggel kezdődött számunkra ez az év. Vízkelety Mariann úgy ment el, hogy a tágabb környezetétől nem tudott elbúcsúzni. Ő tudta, hogy indul, de nekünk már nem tudta elmondani. Mi pedig, bár bennünk volt, hogy ez bekövezhet, nem akartunk róla tudomást venni. Az ember hárít, s próbál nem szembenézni azzal, amitől tart. A szenvedő ember bölcsebb nálunk.
Mariann halálhíre mélyen megérintett mindannyiunkat, akik ismertük és szerettük. Nem azért, mert számos fontos hivatalt viselt, hanem mert végtelenül kedves személyiség volt, lenyűgözően természetes és szerény. Önazonos. Nem szorult arra, hogy másnak akarjon látszani.
Én a kilencvenes évektől álltam vele kapcsolatban. Más idők voltak, ő a Lendvay utcában dolgozott, én pedig parlamenti munkatársként. Biztos pont volt ő nekem is, mint annyi más embernek. Józansága, segítőkészsége örök nyomot hagyott bennem. Mindig számíthattunk rá. Sokat beszélgettünk a családról is, ő, háromgyerekesként, a minta volt számomra. Később is, mikor már mindkettőnket máshova fújt a szél, mindig nagy öröm volt összefutni vele.
Lenyűgöző felkészültsége, alapossága, széles látóköre és műveltsége révén rengeteg feladatot látott el, magas színvonalon. A szó legnemesebb értelmében szolgálta a közt ott, ahol szükség volt rá, államtitkárként, vezetőként vagy háttéremberként.
Igazságügyi államtitkárként, jogászként is azt nézte, hol tud hasznos lenni, tenni a szakma vagy kollégái előbbre jutása érdekében. Szeretett másokat meghallgatni, másokkal együtt gondolkodni, hitt a hivatásrendeken átívelő eszmecserében. Szívügye volt a jogászképzés színvonalának emelése. Együttérző szeretetét dicséri az első állami áldozatsegítő központok létrehozása. Édesapja emlékére díjat alapított, tehetséges és kiemelkedő teljesítményt felmutató, a közjót szolgáló, hivatásukra elkötelezetten készülő hallgatókat részesített ösztöndíjban a Szeged-Csanádi Római Katolikus Egyházmegye által fenntartott Gál Ferenc Egyetemen.
Sokak számára volt tehát olyan támasz, amit nem lehet megszolgálni, viszonozni.
Mindig gondos gazda módjára járt el. A köz vagyonát gyarapította, szépítette, amikor a Vigadó vagy a KSH épületének megújulását vezényelte, vagy amikor otthont teremtett egyesületünknek.
Odaadó személyisége a békét hordozta. Hozzá mindig jó volt bemenni egy kávéra. Kisugárzása nyugalmat teremtett. Felemelő volt vele együtt dolgozni.
Nagyon fontos volt számára a társadalmi szerepvállalás, a közösségteremtés, a civilek támogatása. Alapító-névadója volt a Széll Kálmán Alapítványnak, s általa, vele indult a Magyarország
Barátai Alapítvány, a Magyar Művészeti Akadémia, a Hermina Alapítvány, a Makovecz Campus Alapítvány és így tovább.
Mariann négy éven át állt a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület élén. Egyszerre vitte tovább a hagyományokat, illetve honosított meg új tevékenységeket, vont be új személyeket. Őszintén hitt az együttműködés erejében. Mindig arra törekedett, hogy egymást segítve haladjunk előre, hogy az erőnk ne osztódjon, hanem megsokszorozódjon. Ezért is tartotta fontosnak együttműködési megállapodások kötését más szervezetekkel.
Az Isten, haza, család hármasságában hitt, ebben a szellemben élte az életét dolgozott. Számára a polgári értékek képviselete nem kordivat vagy szlogen volt, hanem mély meggyőződésből fakadt. Vallotta, ez ad szilárd alapot minden viharban. Tette mindezt végtelen alázattal, csendben és kitartóan. Törékeny lényében óriási tehervivő erő lakozott. A feltétel nélküli szeretet vezérelte, amit elsősorban otthon, drága szüleitől tanult és adta azt tovább a férjének, gyerekeinek, barátainak, munkatársainak.
Hitt az egyéni erőfeszítésben és a felelősségvállalásban, mert ezen tulajdonságok nélkül nincs sikeres közösség. Az egyéni képességeknek ugyanakkor a közösség értékeibe és érdekeibe kell ágyazódniuk. Vallotta, tartoznunk kell valahova, hogy a szelek, a múló divatok, áramlatok ide-oda ne sodorhassanak.
Mariann tehát jó EMBER volt, csupa nagybetűvel. Nincs magyarázat arra, hogy vajon egy jó emberrel miért történik ilyen.
„Erősen próbára tett a jó Isten” – fogalmazott az egyesületnek írt levelében, mikor jelezte, megválik a posztjától.
Azóta sem szabadulok a mondattól. Az őrzőket miért nem őrzik? Bennem forr a düh, benne nem forrt. Erős istenhite segítette abban, hogy felülemelkedjen az embert próbáló nehézségeken, és méltósággal viselje, amit a jó Isten rótt rá. S ebben az emberfeletti küzdelemben hihetetlen támasza volt a családja.
Nem lehet nem gondolni arra, vajon más, én nem találtattunk volna-e könnyűnek hasonló helyzetben.
Nehéz elfogadni a megváltoztathatatlant. Mindannyiónknak hiányozni fog a szeretete, az őszintesége, a tisztessége, a mosolya, az egész lénye.
Drága Mariann, Isten Veled. Búcsúzunk, de hisszük, velünk maradsz….
Vigasztalásul legyen Máté 5. 8-9. ,,Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják Istent. Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni…
Fotó: Máthé Zoltán/MTI