Fontosabb a helyben boldogulás segítése, mint a migráció támogatása – mondja Nicolas Antiba érsek az S4C.News-nak. Beszélgetés a szíriai helyzetről, a magyar ösztöndíjprogram áldásos hatásairól, vidékiek kitartásáról és a jövő esélyeiről. Kassab Adonis írása.
– Milyen körülmények között élnek az emberek most Szíriában? Hogyan élnek a keresztények a fővárosban?
– Nem tudok pontos információkat mondani az egész szír társadalomról, de azok körülményeiről pontos adatokkal tudok szolgálni, akik a damaszkuszi püspökség területén élnek. Az elmúlt egy évben már biztonságos körülmények között élnek. Nincs már félelem és stressz, mivel a szíriai hadsereg felszámolta az iszlamisták összes állását Damaszkuszban és az egész tartományban. Viszont a gazdasági helyzet nagy problémát jelent az egész társadalomnak, főleg azok a szankciók, amiket a nyugati világ hozott ellenünk. A szír keresztény ember rendelkezik azzal a tulajdonsággal, hogy a gondok és bajok ellenére könnyen alkalmazkodik. Sajnálatos módon azonban a keresztény társadalom elszegényedett, gazdaságilag tönkrement.
– Mit tud tenni a melkita egyház az elűzött keresztényekért?
– Egyházunk létrehozta a Melcort (Melchite Chatolic Organization for Help and Development) névre hallgató intézményt, amelyen keresztül megpróbáljuk támogatni és talpra állítani elszegényedett testvéreinket. Belföldről, de a diaszpórában élő szírektől is kapunk támogatást. Sok családnak elpusztult az otthona, nekik az albérletben segítünk. Másoknak nincs keresete, őket élelemmel látjuk el. Számos családnak problémát jelent az oktatás, ezért a gyerekek tanulását támogatjuk. Sok asszony özvegy lett, még több gyerek árván maradt, ők mind támogatásra szorulnak. Hálát adunk Istennek, hogy nem hagyott el minket, a hívők pedig kitartanak. Ez alkalommal megragadnám az alkalmat, hogy köszönetet mondjak a magyar kormánynak, amiért ösztöndíjjal támogatja a fiatal szír diákokat, hogy be tudják fejezni a tanulmányaikat. Nagyon népszerű lett a Hungary Helps által indított ösztöndíjprogram. Sok diák érdeklődik a püspökségnél a feltételekről.
– Nyolc éve robbant ki a háború Szíriában. Hogyan élte meg Damaszkusz és vidéke ezt a konfliktust?
– Mindössze egy éve vagyok a damaszkuszi székesegyház vezetője, ezért nem tudok átfogó beszámolót adni. Viszont azt tapasztaltam meg, hogy a vidéken élő keresztények kitartóbbnak erősebbek, és talán bátrabbak is, mint a városiak. A damaszkuszi közösség állandó rettegésben élt – „nehogy valami baj legyen, nehogy betörjenek az iszlamisták” – míg a vidékiek összefogtak és megvédték magukat a veszélytől. Egy nagy családként segítették egymást. A vidéki ember keményebb, mert eleve nehezebb körülmények között élt, mint a városi. Ha az arányokat nézzük, több fővárosi keresztény hagyta el hazáját, mint vidéki. Pedig a fővárosban közel sem volt annyi atrocitás, mint vidéken. A főváros környékét lerohanták az iszlamisták, minden kereszténynek el kellett menekülnie, míg maguk a fővárosiak viszonylag biztonságban éltek. Nagyon sok szír katona adta vérét a hazájáért és a szeretteiért. Isten nyugosztalja őket!
– Mennyien menekülhettek el a keresztények közül Damaszkuszból és a vidékéről?
– Nincsenek hivatalos adatok a menekültek számáról, sokan más városba vagy a környező országokba mentek. Mások külföldre, Európába vagy Amerikába vándoroltak ki. Lassan visszatérnek az emberek, korai lenne még arról beszélni, mennyien maradtunk a szülőföldünkön. A háború előtt csak a fővárosban évente átlagban kétszázötven-háromszáz görögkatolikus esküvőt tartottunk, ez a szám tavaly már csupán hatvan volt. A legnagyobb probléma, hogy a fiatalok mennek el, mert reménytelenné vált a jövőképük.
– Mit tud tenni az egyház, hogy ne fordulhasson elő egy újabb keresztényüldözés Szíriában?
– Nagyon sok mindent tud tenni és teszünk is. Nekünk, keresztényeknek a hitünk ad erőt, hogy megmaradjunk a szülőföldünkön, de emellett cselekedni is kell. Rengeteg muszlim családot támogatunk, sokan járnak hozzánk segélyért, élelmiszerért és egyéb támogatásért. Mi nem teszünk különbséget a rászorulók között. Damaszkusztól nem messze a Mar Jakoub kolostor mellett létrehoztunk a fiataloknak egy szociális intézményt.Rengeteg gyerekben okozott lelki válságot a háború. Sok fiatal depresszióban szenved. Mások pánikbetegek lettek és mindentől félnek. Ez a bentlakásos otthon keresztény és muszlim gyerekeket fogad be, akikről szakemberek gondoskodnak. Célunk, hogy meggyógyítsuk lelkivilágukat, és barátságok köttessenek a két vallás gyerekei között, hogy példaként álljanak az egész társadalom elé.
– Hogyan tud egy átlag európai vagy magyar ember segíteni szír testvérein?
– Mindenkitől azt kérjük, hogy segítsenek minket visszatérni a hazánkba. Segítsenek újjáépíteni országunkat. Iskolákra, kórházakra, lakásokra van szükségünk. Ezek nélkül nem tudjuk hazavárni a külföldre távozó embereket. Nagyon sok szegény beteg ember van, akik orvosi ellátásra szorulnak. A székesegyházunk két kórházzal is rendelkezik, de sok mindenben hiányt szenvedünk. Azt kérem a keresztény magyar néptől, hogy segítsenek minket megmaradni a szülőföldünkön, ne támogassák a migrációt, mint ahogy a többi ország teszi helytelenül. Köszönetet szeretnék mondani a magyar népnek, hogy fogadott minket és meghallgatta a tanúságtételünket. Üzenem a magyaroknak, ne felejtsék el, hogy mi a szívünkbe zártuk őket, mert megmutatták mi is az igazi keresztény szeretet!
www.mpee.hu