Magyarország egy nagy, felívelő korszak küszöbén áll

Magyarország egy nagy, felívelő korszak küszöbén áll

Orbán Viktor miniszterelnök szerint Magyarország egy nagy, felívelő korszak küszöbén áll, ezért az április 6-i parlamenti választáson újra meg kell mutatni: „erősek és egységesek vagyunk". A kormányfő 2014. február 16-i évértékelő beszédében azt is mondta, senki nem gondolta volna néhány éve, hogy Magyarország képes lesz a saját lábára állni és az uniós átlagot meghaladó növekedést elérni.

Utoljára módosítva: 2017. August 22.
A miniszterelnök hét héttel az országgyűlési választás előtt tartott, tizenhatodik évértékelő beszédében, a teltházas Millenáris Teátrumban azt mondta: a magyar gazdaság több mint egy évtizede nem produkált olyan jó eredményeket, mint ma.

Ki gondolta volna néhány éve, hogy éppen Magyarországnak lesz ereje, hogy megadóztassa a bankokat, a multikat és csökkentse a rezsit? Hogy Magyarország tudja letörni az inflációt, 3 százalék alá szorítani a költségvetési hiányt, ezzel eminenssé válni az unión belül? Ki gondolta volna, hogy Magyarország lesz az, ahol nőni fognak a bérek és a foglalkoztatottság? Hogy képesek leszünk az uniós átlagot meghaladó stabil gazdasági növekedést elérni? Hogy éppen Magyarország lesz képes hazaküldeni a Nemzetközi Valutaalapot és a saját lábára állni? - kérdezte, hozzátéve: az eleinte durván támadott magyar megoldásokat mára mások is átvették.

Orbán Viktor kitért 2010-es választási győzelmükre, mondván: az emberek leváltották azt a politikai-gazdasági rendszert, amely a kommunizmus megdöntése után épült fel, és amelynek felépítésében ők is részt vettek. Pontosabban „amelyet korábban sikertelenül próbáltunk megjavítani", mert az 1998 és 2002 közötti négy év nem volt elég erre, majd „visszajöttek a kommunisták, illetve a szocialisták és az oldalkocsis liberálisok, és 2010-re tönkrevágták az országot", a fényes álmokat elnyelte „a nagy posztkommunista bendő" - fogalmazott.

Véleménye szerint 2010 előtt a nemzeti érdeknek se megtestesítője, se képviselője nem volt, helyette a fékek és ellensúlyok, valamint a szabad piac nevében „a labancok és megbízóik kényük-kedvük szerint alakították a dolgokat". A posztkommunista rendszer nem tudta bizonyítani gazdasági, társadalmi és erkölcsi fölényét a régivel szemben, ezért 2010-re betelt a pohár, és a magyarok újabb, második rendszerváltás mellett döntöttek, a Fidesz-KDNP pedig másodszor is rendszerváltó erővé vált - folytatta.

A kormányfő szerint a magyarokat új nemzeti és politikai közösséggé kellett szervezni, ezért volt szükség új alaptörvényre, amiért köszönetet mondott Schmitt Pál akkori köztársasági elnöknek.

Az ország szuverenitását helyre kellett állítani, rendet kellett teremteni, új szerződést kellett kötni az önkormányzatokkal és új megállapodást az állam és az emberek között a méltányos közteherviselés érdekében - sorolta.

A miniszterelnök azt mondta, kormányának legfőbb célja a közösség megerősítése volt, mert a sikeres Magyarország feltétele az erő, az életerős állam és a cselekvőképes kormány.

Szerinte Magyarország mára „lelkében és szellemében is megfiatalodott", már nem az az ország, mint amelyik négy éve volt. "Azzal, hogy megváltoztattuk a jelenünket, megváltoztattuk a jövőnket is, más jövőnk lesz, mint amit a londoni vagy a brüsszeli jósdák papjai jövendöltek. Már ha a szavazók is úgy akarják" - mondta.

Szólt arról, hogy a multik és a fogyasztók, a bankok és a devizahitelesek, a monopóliumok és a vásárlók közötti konfliktusokat nem ők robbantották ki, már a kormányváltáskor is megvoltak, és Magyarország mindenhol vesztésre állt.

„2010-ben azt kellett eldöntenünk, hová állunk a ringben, és mi a piros-fehér-zöld sarkot választottuk. Azóta több menetet megnyertünk, de a küzdelemnek nincs vége" - fűzte hozzá, megjegyezve: negyedmillióval többen dolgoznak, mint négy éve, de még mindig sokaknak nincs munkája, kevesebbet kell fizetni a gázért, a villanyért és a távfűtésért, de még mindig többet, mint igazságos lenne, nőtt a minimál- és az átlagbér, de messze vagyunk még a biztonságtól és a kényelmes élettől.

„Ne engedjük, hogy újra elvegyék, amiért a magyar emberek kínkeservesen megdolgoztak. Ne hagyjuk, hogy elvegyék a rezsicsökkentést, a gyermekek után járó adókedvezményt, a bérek növekedését, a gyed extrát, az időskor biztonságát. Ingyen ezután sem fogunk kapni semmit, csak azt, amit magunknak kiharcolunk. Az elmúlt években ezt tettük, és jól tettük, ebből most is erőt meríthetünk" - mondta.

Orbán Viktor úgy látja, két út áll Magyarország előtt, két erő között választani, „a második rendszerváltás" ereje és a posztkommunista rendszer között, a jövő és a múlt, "a jövőépítés és a posztkommunista restauráció" között.

Magyarország egy nagy, felívelő korszak küszöbén áll - folytatta -, „ezt kell most átlépnünk együtt", amihez ki kell tartani a „keresetlen, világos és egyenes beszéd mellett", és nem szabad visszacsúszni a „hímezés-hámozás, egyfelől-másfelől" világába, ahol egy "ordas nagy hazugságról" azt mondják, nem bontották ki az igazság minden részletét, és "ahol a képünkbe vághatják, hazudtunk reggel, éjjel meg este".

Utalt Simon Gábor volt szocialista politikus osztrák számlán tartott vagyonára mint a baloldal és a rendszerváltás szimbólumára. A pártvezető, aki az éhségmenet élén vonul, „közben százmilliókat meneteltet ki külföldi számlájára" - fogalmazott.

Orbán Viktor szerint a magyaroknak 2010-re elegük lett abból a politikából, amely mindig csak azt lesi, miként feleljünk meg a Nyugatnak, a bankároknak, a nagytőkének vagy a külföldi sajtónak. Hozzátette, még mindig elcsodálkozik azon, honnan veszik a bátorságot, hogy elvárják, „mit gondoljunk, hogyan emlékezzünk, milyen célokat tűzzünk ki, mit tegyünk és mit ne".

Feltette a kérdést: „helyes döntés volt-e, hogy nem kerestünk alkut sem a posztkommunista rendszert védelmező baloldallal, sem a posztkommunizmus fenntartásában pénzügyileg és hatalmilag érdekelt külföldi érdekcsoportokkal, hanem vállalva az éles hazai és külföldi csatákat Magyarország teljes megújítását választottuk?" Azzal folytatta, hogy a választók 2010-ben rájuk bízták az ország gyarapítását, a kormánypártok pedig a köz javára használták a kétharmados felhatalmazást. Ha másképp tesznek, lehet, hogy kényelmesebb lett volna az életük, sok-sok elismerést kaptak volna „a posztkommunizmus haszonélvezőitől" a dicséretes mértéktartásért. „De nekünk nem kellett a tál lencse, se a harminc ezüst, se a közös gyékény" - mondta.

Hangsúlyozta, nagyon sok lehetőség van még az országban, célul tűzhető például a munka utáni adók további csökkentése, hogy itt legyen a legolcsóbb az energia, hogy mindenki, aki akar, dolgozhasson, hogy minden fiatal esélyt adó, jó iskolába járhasson „Kolozsvártól Budapesten át Szabadkáig", és hogy minden fiatal annyi gyermeket vállalhasson, amennyit szeretne.

 „Az a kérdés, erős ország leszünk-e, amelyet nem lehet semmibe venni, vagy gyenge, amely kullogva elhordja az irháját, és mindig a rövidebbet húzza" - mondta beszéde végén, kiemelve: itt az ideje, hogy belépjünk abba a jövőbe, amelyért az egész ország négy éve dolgozik.

Forrás: MTI

Kapcsolódó anyagok Orbán Viktor miniszterelnök évértékelő beszéde 2014.02.16. (pdf)